Eme vacsoránk a RENESZÁNSZ dicső éveibe kalauzolta az érdeklődőket, amelyet Mátyás király (és a magyar történelem) jeles olasz krónikása, Antonio Bonfini nevével fémjelzett BONFINI KERT étteremben tartottunk. Az étekműhely egy éve alakult, de ez alatt a rövid idő alatt hazánk legjobb éttermei közé verekedte magát, mind az ínyencek, mind gasztronómiai-szakmai körökben. Az eseményen reneszánsz kori ételeket próbáltunk meg rekonstruálni, korhűen, ugyanakkor kicsit a mai korhoz is igazítva, némi itáliai áthajlással. Az ételsort több szakács, történelemtanár és mesterkurzus hallgató segítségével állítottuk össze.
A reneszánszról dióhéjban
Az "újjászületést" jelképező reneszánsz tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom volt Európa újkori történelmének hajnalán. Egyben művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak is, amely a középkor végét és az újkor elejét (korai újkor) felölelő átmeneti időszakra esik. A reneszánsz kezdetét Itáliában a 14. századra, Európa többi részén többnyire a 16. századra teszik. A reneszánsz kísérő jelenségeként újjászületett az európai gasztronómia is: az új korszak igencsak kedvezett a test örömeinek is. Sokan azt mondják, hogy a reneszánsz lakoma méltó utóda a római Saturnáliáknak, mivel a középkor markánsan fűszerezett étkei után ismét a pikantériáé lett az elsődleges szerep. Azt mondták, hogy a "reneszánsz étek nem elég, ha tápláló és ízletes, de legyen ínycsiklandóan gusztusos, különlegesen tálalt is". A tálalás művészetében – csakúgy, mint a művészet más ágaiban is – az itáliai mesterek jártak az élen.
Mátyás udvarában
Hazánk történelmének legvirágzóbb korszaka Mátyás király uralkodásához köthető. A nemes ifjak olasz földre jártak egyetemre és nemcsak az itáliai kultúrát, újításokat, hanem az étkezés, a konyhaművészet újdonságait is magukkal hozták. Mátyás dicsőséges uralkodásának idejére tehető a magyar gasztronómia kezdete is, mely Beatrix királyné érkezésével teljesedett ki igazán. Amikor Mátyás és itáliai menyasszonya házasságot kötött, Beatrix kíséretében jó néhány olasz szakács és cukrász is érkezett hazánk földjére. Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában sokféle halat szolgáltak fel, a legkedveltebb halak a csuka, a menyhal, az angolna, a pisztráng voltak. A húsok között szerepelt a marha, a juh, a házi- és vadsertés, a kecske, a szarvas, az őz, a nyúl, a liba, a kacsa, a fogoly és a fácán is, de kedvelt csemege volt a hízott a pávahús is. Nagy gondot fordítottak a kovásszal készült kenyérre. Erősen érvényesült az olasz hatás is az étkezésben: elterjedt a vöröshagyma, a fokhagyma, az ecetes halak, olaszos sajtok, a gesztenye és a tészták használata. Kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel, a levesek és mártások sűrítésére kenyérbelet használtak. A rántást még nem ismerték, de a húsok sütésénél már alkalmazták a nyárson és roston sütést egyaránt. A pároláshoz, főzéshez bográcsot, üstöket és lábasfazekat használtak.
Forrás: Wikipedia, Príma Konyha, Sulinet, Gasztronómiai Kalandozások Európában
Menüsoruk a következőképp nézett ki:
Előétel
Füstölt angolna, tatárbifsztek és kecskesajtkrém;
Leves
Vörösboros-nyúlragu leves;
Főételek
Csuka egészben, gránátalma-mártásban hajdinakásával;
Nyúlmájjal töltött fürjnyárs grillezett burgonyával és zöldségekkel;
Desszert
Fügés-mézes kalács