Folytatódott a Lucullus BT és a TableFree.hu “intelligens asztalfoglalási
rendszer” közös világmegismerő, étel- és étterembemutató projektje, a
“TableFree Világkonyha”. A szervezők hűek maradtak az eszméhez, hogy az
“ételeken keresztül ismerjék- és ismertessék meg a világot”.
A sorozat 2. állomásán hamisítatlan provence-i ízekkel ismerkedtek meg a
résztvevők Budapest autentikus provence-i éttermében, a Café Provence
Bistro- ban. “Bizonyára sokan ismerik a “St Tropezi csendőr”, a “Provencei
fűszeres”, vagy “Bor, mámor, Provence” c. filmeket, és ha igen, akkor nem
tudom elképzelni, hogy valaki ne szeressen bele Provence-ba” – mondta el
Turóczi Gábor, a Lucullus BT alapító/elnöke.  “A végtelen hosszú
levendulamezők, a kakukkfűtől és más zöldfűszerektől terhes levegő, a
frissen sajtolt olívaolaj zamata és a piacon két bácsika sajtokról órákig
zajló “vitatkozása” – mindez ínycsiklandó minden  valamirevaló gurmé
számára” – tette hozzá Turóczi Gábor.
Márpedig a Café Provence Bistro ilyen hely. A hely tulajdonosai Szerdahelyi
Gábor és Szerdahelyi Gabriella Párizsból vittek New Yorkba egy jó “nagy
adagot” a francia kultúrából, és megalapították ott a “Le Refuge” provence-i
éttermet. A közel 30 évig működő intézmény a TOP100 étterem közé is bekerült
az amerikai metropoliszban. A házaspár eztán Magyarországra költözött  és
megnyitották a Café Provence Bistro-t, amely ízletes-szezonális francia
bisztrókonyhával, gasztronómiai maximalizmussal és rendkívül családbarát
környezettel várja a vendégeit.
Alex Van Damme, a TableFree.hu oldal ötletgazdája is örvendetesnek találta a
tényt, hogy Budapest újabb “francia kinccsel” gazdagodott.  “Érezzük,
tudjuk, mely éttermeket kell ajánlanunk a TableFree Világkonyha sorozatba –
és ismét jól választottunk” – tette hozzá Alex Van Damme.

Az étteremnyitónak is beillő eseményen a következő volt az üdvözlő menüsor:

* Amuse bouche: lazac rilette
* Tapas-trió tálak:
Provence-i garnéla
Mediterrán tapenade
Házi füstölt libamell
Toulouse-i csiga ragu
Provence-i pácolt feta
Céklával-gyömbérrel marinált lazac

*Főétel
Őszi szárnyas variáció, savoyarde burgonya, házi szilva-birsalma chutney

*Desszert
New Yorki sajttorta, Tarte Tatin, csokoládémousse, francia csokoládétorta, macaron

További info:

Lucullus BT
+3620 240-8530
http://lucullusbt.hu
www.cafeprovence.hu
www.tablefree.hu

Fotók: http://indafoto.hu/lucullus/20120920provencei_vacsora_cafe

Az estről beszámolt Gasztro Boogie: http://gasztroboogie.blogspot.hu/2012/09/vacsora-belvaros-keleti-ekszerdobozaban.html

Fotók:

Abban a kegyben részesült Turóczi Gábor, a Lucullus BT elnöke, hogy részt vehetett Wang Qiang kínai mester  és szépséges kiválasztottja, Li Man kínai esküvőjén, ahol a résztvevők 99%-ka kínai volt. "10 éve ismerem Wangot, barátomnak és tanítómnak tekintem. Ő is jelen volt az én esküvőmön, édesapám temetésén is, és rengeteg más eseményen is, ezért én is a legnagyobb szívvel-lélekkel tettem ezt" - mondta el az egyesület elnöke. A Lucullus BT Wang mester egykori éttermében alakult, azóta együttműködnek, sülve főve.

Az eseményre a Legnagyobb Magyar Tűzijáték napján, az újraépült Kopaszi gát egyik remek éttermében, a Le bistro-ban került sor. Pazar étterem, osztó panoráma, magas erkély, kétoldalt a csodás Duna. Mintha valami gazdagabb európai városban, vagy egyenesen Amérikában lennénk. A welcome drink epres pezsgő és normál pezsgő volt; egy tálban rengeteg kiszórt cigaretta (Kozi, az egyik meghívott vendég szerint illetlenség visszautasítani ilyet egy kínai esküvőn), és egy olyan üdvözlőlap ("Welcome to our wedding"), amely egy autót ábrázolt, és színes nyomdapárnába mártva az ujját, színes ujjlenyomattal léggömböt rajzolhatott az autónak. A padló rózsaszirmokkal meghintve egészen addig az asztalig, ahol egy magyar (igen, magyar!) anyakönyvvezető ült. Az asztalok szépen megterítve, piros-fehér színekben díszeleg minden, az asztalon kínai szerencsesüti doboz is megtalálható. (Mint utólag kiderült, cukorkák-csokik voltak benne, és kiderült, tényleg szerencsét hozott: majdnem ott hagytam a végén, de aztán nem, és a rakparton találtam 50 Eurót).

Mintegy 2 órás késéssel kezdődött a ceremónia, mivel Wangék csak nem akartak megérkezni a Normafán tartott fotózásukról. Egyre csak gyülekezett a Lucy Liu és Chow Yun Fat-re hajazó vendégsereg, a kínai gyerekek kő-papír-ollót játszottak, mindenki izzadt, mint egy nagy kínai sárkány, és a helyzet csak fokozódott. Hirtelen megjelent egy laza, csokornyakkendős fiatalember, (Wang), és a legnagyobb természetességgel a svédasztalhoz tessékelt minket: Kozit, Dömét és engem. Megkóstolhattuk az est kínai ételeit (nem túl sok volt belőlük). Az első egy főtt csirkeétel volt (szerintem kurkumával), a másik egy "tenger alatti valami" leginkább a bambuszra hajazott, de omlós, ropogós állaga volt, gyökér íze, és csípett is enyhén. A harmadik egy átlagos oldalas volt (ilyet csinálunk mi is egy átlagos disznóvágás után). A legjobb kínai kaják egy füstölt, aszpikos jellegű tintahal, és egy cukrozott-ötfűszerezett-csípős dió voltak, na meg persze érdemes megemlíteni az óriáshomárokat is. Ezekért vissza-visszatértünk a svédasztalra.. A kínálat a Le Bistro kínálatával egészült ki, ez azonban már inkább csak a mennyiségi faktort emelni, a minőségit nem annyira. Az előétel tál nagyon finom volt - kosárkában tatérbifsztek, fürjtojás, sajtkrém, radicchio, zöldek - ezeket nagyjából mindenki megette, ahogyan finom volt az ezt követő szarvasgomba-krémleves sajtkrutonnal, azonban a svédasztalon elhelyezkedő további ételek (fogasfilé, borjúpaprikás, húsok, saláták) már erősen középszerűek voltak. Az estet lezáró sajttorta, és lekváros-pudingos kosárka is egészen ízletesek voltak, ahogyan a sokemeletes esküvő torta is.

A "kijelenti-e magát szülei lakásából" típusú esküvői ceremónia meglehetősen unalmasra és rövidre sikeredett; az ezt követő féktelen italozás viszont már nem annyira: mint kiderült, az ifjú pár minden egyes asztalt végig kellett járjon, hogy mindenhol igyon a nagy örömre. Az első asztalnál még nem sejtettük (itt mi ültünk), de a második asztalnál már igen, hogy a csordultig töltött kétdecis pohár 70%-os kínai rizspálinkával való kiivása többször nehéz helyzetbe állítja az újdonsült arát és férjét, ezért amit azok nem bírtak meginni, azt átengedhették a 4 tanújuknak. Minden asztalnál sokat tartózkodtak, sokat ittak, és rengeteget bolondoztak, nagyjából olyan játékokkal, mint amilyenekkel mi szoktunk egy igazi magyar falusi lagzin. Hogy csúnya véget ért-e a dolog, azt nem tudom, mivel a tűzijáték után elköszöntem a vendéglátóktól. Érdekes esküvő volt, remekül éreztem magam, bár tény, hogy sokkal több kínai attribútumra, ételre-italra számítottam. Bár az is tény, hogy Wang már 20 éve él Magyarországon, és nagymértékben átvette az európai szokásokat.

Még egyszer sok boldogságot kívánunk a Mesternek!

Nézegessen rengeteg fotót az esküvőről! (A képek és az írás nem átemelhetőek, nem felhasználhatóak máshol. )

És ismét megmérettetünk! Idén is indul a HVG versenye, a Goldenblog. Bízunk benne, hogy az idén remekül fogunk teljesíteni. Kérjük, minél többen szavazzatok az "Együk meg a Világot!" blogra! Köszi, Lucullus BT