Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!
lucullus:
Nem, nem a görög tulaj írta, mellesleg nincs benne helyesírási hiba, mellesleg persze: néha direkt... (2016.04.05. 14:13)GHAVRILOS ÚJ GÖRÖG ÉTTERMET NYITOTT!
2004.augusztusában az argentin életérzésben próbáltunk megmerülni; erre a legkiválóbb helyszínként pedig az El-Gaucho nevű argentin ételcsárda kínálkozott. (Cím: Bp., IX., Ráday u. 15., azonban tudomásunk szerint az étterem ma már nem létezik). Korábban a helyet többször is teszteltük és minden a legnagyobb rendben találtatott. A magyar pampákon már jól asszimilálódott, nagybajszos argentin legények ontották az argentin látványgrillen sülő fiatal marhahúsokat, keverték hozzá a nemzeti (chimichuri) mártást, és nem tudtak hibázni. Eztán az történt, hogy a legények valami rejtélyes oknál fogva hirtelen leléptek az igazi argentin pampákra, hátrahagyva csapot-papot, ugyanakkor látványgrillt és szaktudást nagyon nem. Mi pedig itt kockáztattunk egy nagyot: az argentin étkek elkészítését ugyanis rábíztuk az El-Gaucho étterem magyar szakácsaira…
A MINDENNAPI ARGENTIN ÉTKEZÉSEK
Minden valamirevaló argentin legalább négyszer étkezik naponta, ami természetesen régiónként változhat. A reggeli (Desayuno) általában könnyed étkezésnek számít itt, hiszen ilyenkor csak péksüteményeket fogyasztanak lekvárral és kávéval. Az ebédet (almuerzo) már általában komolyabban veszik, ahol előkerülnek a különböző húsok, zöldségek és saláták is. Munka után, ám vacsora előtt az argentinok szeretnek beülni az ún. confiterías-ba (magyarul kávéházba), hogy magukba döntsenek néhány hekto feketekávét és betermeljenek némi süteményt (picadas), sajtot, kagylót, szalámit, olivabogyót és földimogyorót is. Eztán jön csak el az argentin evőemberek legnagyobb öröme, a vacsora (Cena), ami a legnagyobb étkezésnek számít, és csak a legritkább esetben NEM tartalmazza a helyiek legnagyobb kincsét, az argentin marhát. Többen hajlamosak azt mondani, hogy az itt élő marhának a legjobb a húsa világszerte, és abban is megegyeznek a vélemények, hogy főleg a fiatal állatok járnak ebben az élen. A marhafogyasztás kultusza még a XIX. században kezdődött egyébként Argentínában, amikor a helyi pampákon legelésző több ezer marhát elkezdték befogdosni a helyi tehénpásztorok, a gaucho-k. A húst vasszerkezetekre húzva sütötték meg a nyílt tűz mellett, és ami érdekes, függőlegesen, a földbe szúrva. Természetesen az apparatúrát folyamatosan forgatni kellett, meg máshová leszurkálni, hogyha azt akarták, hogy a hús ne égjen meg.
Minden valamirevaló gaucho legalább három dolgot szeret az életben: mindenekelőtt a lovát, ami a legmegbízhatóbb társa, aztán a szabadságát némi romantikus Casanova fílinggel fűszerezve, és végül a marhahúsevés szertartását. Ez utóbbi pedig abból áll, hogy az omlós húsdarabokat éles késsel le kell nyiszálni a hússzerkezetről, rá kell tenni a puha kenyérre, meg kell locsolni a chimichuri mártással, mert az úgy jó. Ha már így többször említettük eme híres argentin mártást, akkor következzen most itt az étel elkészítésének módja: mindenekelőtt össze kell kevernünk némi fokhagymát, tengeri sót, őrölt chilit, babérlevelet, ½ liter vizet, olívaolajat és ecetet, majd az egész masszát 2-3 napig pihentetjük. Eztán már lehet is kenegetni a húsokra.
A z egyéb ételekre visszatérve: az imént említett nagy tűzből félrelapátolnak némi izzó faszenet, majd arra ráhelyeznek egy nagy rostlemezt, ahol végül megsütik a marha egyéb alkatrészeit. Az így készülő Asado nevű étel nagy népszerűségnek örvend a pampák országában.
Az ország legjellegzetesebb itala (a borok és a sörök mellett természetesen) a maté, ami úgy néz ki, mint a tea, ugyanakkor teljesen más az íze. Az ital úgy készül, hogy a verba nevű, krisztustövisre emlékeztető örökzöld növényt jól leforrázzák, majd ezüst szívószálon keresztül kiszívják az ibrikből a kesernyés nedűt.
A LUCULUSI ÉTELSOR
Ételsorunkat Serranói sonkatállal kezdtük, ezzel betekinthettünk „az Andok előkertjébe”. Eztán megízlelhettük a pampák leveit: nevezetesen az argentin zöldséglevest és az andalúziai hideg zöldséglevest. Eztán jött el az igazi evőemberek ideje, amikor is nekivágtunk a MARHAHÚS-TANGÓnak. Az El Gaucho grilltálon a következő tételek szerepeltek: argentin kolbász [chorizzo], sertéskaraj [costila de asado], hátszín [entrecot], bárány [cordero], csirkemell [pechuga de pollo], vegyessaláta és grillezett burgonya, bélszín steak frissenvágott argentin marhából, ami a ház specialitása volt. Volt ezen kívül vegyes bárány-tál [cordero a la parrilla] és borjú oldalas[asado] is. Vegetáriánus barátainknak Eva Peron kedvencét javasoltuk, nevezetesen a Buenos-Airesi salátát. A NAGY FALKLAND-SZIGETEKI GYŐZELMET a vanília pudinghoz hasonló caramell flan és az argentíniai tejlekváros sütemény voltak hivatottak celebrálni, azonban ez elmaradt, mint ahogy a NAGY FALKLAND-SZIGETEKI GYŐZELEM is, anno.
MARAD A CSALÓDÁS
Sajnos a legtöbben rossz szájízzel távoztunk a helyről. Nem volt elég baj, hogy az argentin legények leléptek, a magyarok pedig nem argentin látványgrillen próbálták meg elkészíteni az argentin remekműveket, de a jéghideg húsok mellett még a ház is majdhogynem felgyulladt, a füstjelző pedig kétpercenként jelezte, hogy valami nem OK, és a riasztó is beindult néha, hála Istennek. Így jártunk.
A LUCULLUS BT júliusban sem pihen. "Slow Food" mozgalmunk következő lakomacélpontja az Al-Amír szír étterem (Budapest, VII. Király u.17. ) volt, gabonafélékkel, sok vöröshagymával, birkahússal, datolyával, lapos kenyérrel, paradicsommal, paprikával, burgonyával, sült zöldségekkel, és szezámmagkrémmel [tahini]. Az ételek erőteljesen fűszeresek voltak, a fűszerek közül a legkedveltebbek a fahéj, a koriandermag és -levél, valamint a jamaikai szegfűbors voltak. A száraz magok közül a pisztácia és a fenyőmandula a szíriai konyha jellemző kelléke, valamint gyakran használják a rizst és a törtbúzát [burghul].
A MENÜSOR A KÖVETKEZŐ VOLT:
INDUL AZ 1001 ÉJSZAKA
* Kelléke a [hommus]: azaz csicseriborsókrém, szezámmag-krém és olíva olaj keveréke
* [lahm beadjin] zöldséges és fekete lapos lepény. Utóbbi ízét a gránátalma adja, de van benne bárányhús és fenyőmag is. (Fantasztikus íz!)
* [tebbule]: salátalevélen kapjuk a zúzott gabonaszemeket, de a fűszerezésben a mi európai ízlésünk szerint kissé túlteng a petrezselyem. A hagyomány szerint ezt kézzel eszik.
OÁZISRA LELÜNK
* mely citrommal fűszerezett lencseleves és joghurtleves formájában nyilvánul meg. (Ez utóbbi alkotóelemei a joghurt, a rizs, borsmenta, és fokhagyma).
NYÍLIK A SZERÁJ
* Az aleppói módra készült [kebbe]: darált bárányhús, fenyőmag, dió, töltött különleges búzadarából készült húsostészta, olajban sütve
* [sekkel]: húsos vegyestál, amin van [sistaúr], azaz fűszerezett fokhagymával, citrommal és ecettel beitatott nyárson sült szárnyas húskockák, a [sis kebab] bárányhús nyárson, és a [kebab] nyárson, azaz fűszerezett darálthússal, fenyőmaggal készült hús színparázson sütve
* Köretként fűszeres sültburgonyát és rizst fogyasztunk, melyekben koriander és paprika dominál
* Friss szír saláta: van benne paradicsom, kígyóuborka, petrezselyem, hagyma, fúszerek, olaj és citrom.
BENN VAGYUNK A HÁREMBEN
* [baklawa]: mézes-diós tészta, ezzel édességeskedünk!
Az ételekhez házi készítésű szezámmagos pitát és joghurtöntetet fogyasztottunk. Esténket Józsibá [az üzletvezető] szakértései és az arab zene tették teljessé. Fakultatív lehetőségként említjük még Sehrezád és Dunjazád sütispultját! :-) Arab hely lévén az alkohol fogyasztása nem megengedett, de ez természetesen nem gátolt bennünket, hogy jól érezzük magunkat.
Miután a trójaiak elmenekültek a porig égetett Trójából, elhatározták, hogy bosszút állnak az őket leigázókon. Létrehoztak hát egy új, fejlettebb civilizációt, egy modern társadalmi formációt, ami magával vonta a gazdaság, a kereskedelem, a kultúra, a mindennapi élet, és többek között a gasztronómiai élvezetek fellendülését is. Ez utóbbiból merítettünk ez alkalommal néhány autentikus példát, hiszen a LUCULLUS BT eme ülésére egy eredeti görög kunyhóban került sor, ahol a trójai leszármazott Gavrilos és mamája, Lefi néni ínyencségei verik kenterbe a pesti görög éttermek étkeit. Itt az is jellegzetesség, hogy kopognak, vagy kiabálnak, ha kész az étel, és a "helyiség kalapácsával" is találkozhatunk, melyen ez áll: "Házirend". A kunyhóban módfelett sikeresen "konfrontálódik" a Kis-ázsiai-örmény-török-görög konyha, tehát újból fantasztikus étekélvezeti lehetőségeknek hódolhattunk.A "KIHARCOLT" ÉTELSOR:
HARCBA INDULÓK ITALA
mely nem lehet más, mint a jellegzetes görög ital, az OUZO.
MEGÉRKEZIK A FLOTTA - HIDEG ELŐÉTELEK
természetesen középen foglal helyet a tálon a neves Tzatziki saláta,
aztán következik a (sült zöldpaprikától) csípős kecskesajt-krém, melyet mi szerényen "Trójai Falónak" neveztünk el,
majd a fantasztikus padlizsánkrém, amelynek "stricije" a fokhagyma (..hisz ő "futtatja")
tepsiben sült pikáns óriásbab is figyel
a dolmadesz, azaz a szőlőlevélbe csavart fűszeres rizs,
na és természetesen a bulgur-piláf, tehát tört búza,
az ételekhez sült pitát és feta sajtot fogyasztunk
ACHILLEUS A "SARKÁRA ÁLL" - ÚJABB ELŐÉTELEK
Feta sajttal és spenóttal töltött kézi készítésű rétes, mely istenien tunkolható a Tzatziki salátába,
Gavrilosz mester specialitása, a titkos recept alapján készülő - igen sok befektetett munkaórát
igénylő - sült juhsajt-golyó
A NAGY CSATA - A FŐÉTELEK GARMADÁJA
vegyes hústál, melyen megtalálható természetesen a gyros, a szouvlaki (a pálcás rablóhús), a bifteki (ami lapos borjúhús-steak), valamint a sudzuki, ami hasonló a szerb csevapcsicsához. A húsokhoz hagyma dukál gazdagon, sok olajbogyóval (melynek magja nem "koppan" az emberben..), egyéb zöldségekkel, salátalevéllel és Tzatzikivel.
Attikából menekülő tepsis csirkecomb Lefi néni módra, burgonyával közösen sütve. A csirke omlós és ízletes marad (ez hihetetlen!) zamatát pedig az oregano és a gazdag citromozás adják
Vegyes Égei-tengeri haltál, melyen megtalálható a királyrák, a tintahal karika és a híres nyelvhal is.
TRÓJA GYŐZ - ÉDES MEGNYUGVÁS
dióval és mézzel megbolondított házi készítésű joghurt (amelyet sehol máshol nem lehet enni)
na meg az isteni Metaxa-konyakos-diós felfújt
A kunyhóban van lehetőség arra, hogy több görög bort is megkóstoljunk, ezek a következők:
·Retsina: gyantázott porszáraz fehér friss bor
·Makedonikos fehér: száraz, aromás észak-görögországi könnyű bor
·Makedonikos vörös: száraz, szintén könnyű északi bor
·Apelia rosé: igazi gyümölcsös aromájú, narancsos színű élményforrás
·Mavrodaphné: valódi mazsola bor a desszertekhez, mély rubin szín, kiegyensúlyozott aroma
A „hely borkalauza” is rendelkezésünkre áll, ami bemutatja a teljes görög borászatot, az itt megtalálható szőlőfajtákkal és a régióhoz tartozó borfélékkel.
A RETSINA: Leginkább az Attikai félszigeten, Boiótiában, illetve Evia szigetén készítik,
jellegzetes gyantás íze az érlelés során a hordóba helyezett pínea fenyő gyantájának (retsíni) köszönhető. Kimondottan száraz bor, amelyet nem szoktak öregíteni. Újbor, ezért a boltokban akár söröskupakkal lezárt kivitelben is kapható. Általában 4-5 fokosra hűtve fogyasztják. Minőségét talán az olasz Chianti és a francia Beaujolais-hoz társíthatjuk, mindamellett, hogy az olasz és a francia vöröshöz sem ízében, sem pedig színében nem hasonlít, csak abban, hogy azok is újborként kerülnek az asztalra. Talán a legismertebb görög borféleség.
A ROBOLA: Az Ión-tengeri szigetekhez tartozó Kefallonia jellegzetes fehér borfajtája. Az Ión tengeri szigetek kissé olaszos hangulatának megfelelően ez a bor a testesebb kelet-olasz vidékek borait idézi.
A ZITSA: Ez az Ipiroszi száraz fehérbor az enyhe szénsavassága miatt igen kedvelt bor, hiszen szóda nélküli fröccsöt ihatunk, de mint mondtam csak igen gyengén szénsavas.
A MAVRODAPHNE: Ismertsége a Retsináéval vetekszik. Ez a kimondottan testes, fűszeres édes vörösbor igazi desszertbor. Görögország-szerte sokhelyütt készítik, legkedveltebb a Patra-i és a Kefallonia-i.
Említést érdemelnek még az édes Samos-i, a Zakinthos-i Verdea, a Szantorini Visanto, de nem kevésbé értékesek a rodoszi, nemeai és naussai borok. A fehértől a rosén keresztül a vörösig minden ízlésnek megfelelő borokat találunk. A görög borok valóban megfelelnek annak az ógörög mondásnak, hogy „az élő folyadék", hiszen a borok istene, Dionyssos az ókortól napjainkig ezzel a nedűvel hoz hangulatot és életet az asztaltársaságokba.
Most egy igazi szlovák konyhai kalandra indultunk, csülökkel, halakkal, rengeteg szlovák sörrel, becherovkával stb. Az érdekessége a dolognak az volt, hogy minderre a Popeye hajón került sor, szemben az esztergomi bazilikával (ez a látkép nem nagyon ismert), Tóthföld partjainál, a Dunán ringatózva, a nemrég épült Mária Valéria híd szlovák hídfõjétõl nem messze. Ezt az eseményt követte a hatalmas szlovák éjszakai kocsma- és mulatólátogatás, amit másnap a párkányi termálstrandon pihentünk ki, végiglátogatva a Kárpát-medence leghosszabb strandi büfésorát.
GABIBÁ KEDVENCEIBÜL':
Elõ-, utó- és fõétel - Mindenekelõtt az Aranyfácán és a Kelt nevû helyi csapolt sörök, valamint a híres helyi pálinkák: a Becherovka és a Borovicka
Levesek - Tyúkhús- és dunai halból készült halászlé várta sörrel már egyébként kibélelt gyomrunkat
Fõételek - Felvidéki tepsis csülök: burgonyás szalonnás sült csülök sajttal megszórva (ellepve) gazdagon - A dunai matrózok kedvence, azaz sertés karaj szalonnás-mustáros öntettel - Rántott haltál dunai- és nem dunai halakból egyaránt (4-5 féle hal) - "Bachovsky" - prézli nélküli, ám mégis különleges, tejes-fûszeres bundában leledzõ hús, sajttal kibélelve - Na és a knédli - sült krumpli - káposzta köretkombináció (Vagy eszméletlen triász?), mely maga a földi paradicsom - Brinzovy Halusky - az echte juhtúrós szlovák sztrapacska rokon
Desszert - hát ez az, ami már nem nagyon fért belénk, de azért bedobtunk pár adag "buchtinát", azaz a különleges szlovák lekváros buktát!
A kiszolgálás gyors és precíz, a felszolgálók jól beszélnek magyarul, de még a tulajdonos is, az ételek pazarak - kihagyhatatlan kaland, ha átvergõdünk a Mária Valéria hídon és a zord határõrökön!
Újabb étekélvezeti kalandunkat a végtelen szláv lélek mámorában éltük meg. Ezúttal a cél a Kis Sün (Malenkij Jozsik) étterem volt, amely Budapest legautentikusabb orosz étterme: orosz a felszolgáló, orosz a zene és orosz TV műsorok vibrálnak a háttérben. És persze orosz a szakács meg két segéd-bábuskája, akik krasznadari specialitásokkal látják el a vendégeket, amelyek között megtalálható az orosz országgyűlés elnöke, neves énekesek, egyszerű népek, meg mindenki, aki szeret jót enni, és mindehhez jégbe hűtött, moszkvai Sztolicsnaja-t hörpinteni. A terülj-terülj-asztalkám:
NAGY LÉLEGZETVÉTEL A KRASZNADARI PAMPA FŐZTJEINEK MEGKÓSTOLÁSA ELŐTT
-Hadifogságba esett, tudathasadásos heringből készült saláta, Andrej matróz titkos receptje szerint (pácolt nyers hering friss hagymaszeletekkel, ecetes lében)
-KGB titkos kazamatáiban megvallatott heringpüré (majonézes, burgonyás darált halból készült saláta)
-Az iszonyúan híres vörös Vinyegret, ahogy Kun Béla szerette, messze, a távoli Barguzinban, Petőfi Sándor nagynénje mellett (majonézes céklasaláta)
-„Az asztalnál hárman ültek: egy francia tiszt, egy angol doktor és egy orosz hússaláta”-saláta (a híres, kedvelt, friss Sztolicsnij saláta, azaz darált hagymás hús majonézzel, friss petrezselyemmel, apróra vágott burgonyával)
ODESSZAI MATRÓZLEVEK, GYOMRUNK TOVÁBBI PUHÍTÁSA VÉGETT
-Andrej matróz nagybátyja, Alekszej Joszimovics ünnepi étke, ahogy Maruszja Ipatyevna szokta volt főzni, az iszonyúan híres Borscs (vöröslő céklaleves, marhahússal)
-Másnaposan ténfergő Andrej matróz belső zaklatottságának megnyugtatója, a nagyon ismert Szoljánka (savanyú káposztaleves sonkával, olajbogyóval és citrommal, meg persze benne egy nagy kanál tejföl)
-Tolsztoj apó puskája dörren pópát látva álmában a verandán elbóbiskolva, azaz Okroska, a bölcsen virrasztó nyári leves (hideg zöldségleves, igazi krasznadari titkos recept alapján)
-Rasszolnyik, egy leves, amelyet Raszkolnyikov evett, miután lecsapta az uzsorás öreglányt, és megbánva bűneit örömtáncot járt egy jegesmedvével
ÉS MOST JÖN A LÉNYEG: DURRAN AZ AURÓRA, ÉS IVAN ILJICS FELTÁMAD
-Vámbéry Ármin a Karakum sivatag partján, Türkmenbasi vendégeként fütyörészve, azaz Kaszpi-tengeri tokhalszeletek nyárson (valódi tokhal, a Dunából régen kipusztult viza unokaöccse, ami csak a Kaszpi tengerben él, sok hagymával)
-Return of Mester és Margaréta, azaz kijevi pulykamell, fűszeres vajjal töltve
-Kis vidám renegátok téli sziesztája, azaz hamisítatlan varenyiki gombával és káposztával töltve
-Ünnepel a hadifogoly-tábor, mert jön a hússal töltött pelmenyi
GYŐZELMI INDULÓT ZENG A NÉP, SZÖVETSÉGBE FORRNAK A KÖZTÁRSASÁGOK
-Éljen Borogyino, éljen Audrey Hepburn, azaz jön a Napóleon-torta (ezt itthon lebutított, deformált módon oroszkrémtortának szokták nevezni)
-Viktor Viktorovics, a namíbiai vadász kedvence, amit egy szibériai farkashajszán, egy hóborította dácsán gőzölgő fazékból olyan gyorsan megevett, hogy ő maga sem vette észre, azaz túróval töltött derelye
A LUCULLUS BT első dzsungel-kalandjának is nevezhető a Nagymogul Projekt, amelynek célja az volt, hogy megkezdjük az indiai konyhaművészet átláthatatlan erdejét átlátni. Hosszas felderítések után úgy döntöttünk, hogy egy valamelyest körbehatárolható, és a mi közép-ázsiai szittya felmenőinknek köszönhetően a miénkéhez is hasonló ízlésvilágot kezdünk el megismerni, nevezetesen a mughlai avagy a mogul konyhát. Nagy szerencsénkre találtunk is egy helyet, amely éppen ennek az irányzatot képviseli: a Shalimar éttermet (Cím: Budapest, VI. ker., Dob u. 50.; tel: 352 02 97).
MAGA A SHALIMAR ÉTTEREM
A Shalimar étterem olyan hely, ahol előfordulhat, hogy az ember nem kap üres asztalt, ha csak úgy kénye-kedve szerint betoppan ide. Az étekműhely nagy népszerűségnek örvend – elsősorban az indiaiak, ázsiaiak vagy a keleti konyhákat jól ismerők körében, és a budapesti indiai közösség is ajánlott helyként tartja számon.
Maga a Shalimar a sötét hetedik kerületi Csikágón átvonuló, szürke, vizeletfoltokkal tarkított járdájú Dob utcában található, nem túl messze a Nagykörúttól. Ha az ember a józan eszét otthon felejtve erre sétálgatna errefelé, nehezen találna rá az étteremre: szerény felirat hirdeti a nevét, és semmilyen jel nem utal arra, hogy valami egészen különleges világba csöppenhet az ember, ha veszi a bátorságot, és a fakapun benyitva leereszkedik a mélybe.
Odalent ánizsillat fogad, és különböző faragott paravánok, képek igyekeznek indiai hangulatot kelteni az amúgy egyszerűen fehérre vakolt pinceétterem falai között. Rögtön a bejárattól jobbra üvegkalitka látható, amely mögött szorgalmas indiai konyhaemberek dolgoznak. Ebben a kissé eklektikus, és egyszerű világban van valami, ami hűvösséget, tartást, és egyfajta szentélyszerűséget kölcsönöz a helynek, és az evőember máris türelmetlenül várja, hogy elkezdhesse evőrituáléját.
BOLYONGÁS AZ INDIAI KONYHA DZSUNGELÉBEN
Az indiai konyháról egész könyvtárat megtöltő irodalom áll rendelkezésre: ebben a féktelen őserdőben annyiféle történet, valóság, mítosz és legenda létezik, amelyek között az ember fia könnyen eltévedhet, és a Mahabharata valamennyi szörnyetegével való ismeretségkötések után sem jut közelebb ahhoz, hogy a teljes képet tisztán lássa maga előtt. Maguk az indiaiak is úgy tartják, hogy a kontinensnyi méretű hazájukban – amely számtalan országból, nyelvből, kultúrából áll – háromszáz kilométerenként más-más konyhák és szokások váltják egymást, és badarság lenne azt állítani, hogy létezik olyasmi, amit egységesen „az indiai konyhának” lehetne nevezni.
Ennek köszönhetően az Indiai Konyha megértéséhez támpontokat és irányvonalakat lehet csak felvázolni, de azokat is csak nagy vonalakban.
Az első mélystrukturális vertikumaz indiai lét vallásosságán alapul: mióta Rámajána herceg sikeresen kikeveredett a ceyloni majomkirállyal folytatott afférjából, az indiai konyha szoros összefüggésben áll az univerzum szellemeivel és a mindent átható egység titokzatos erőivel.
Ennek megfelelően az étekkultúra üzenetekben és rituális hagyományokban rendkívül gazdag. Több ezer évvel ezelőtt például isteni sugallatra, és némi emberi tapasztalásra alapozva létrejött az Ájurvéda nevű szent könyv, amely részletes, és alapos instrukciókkal látta el a földi halandókat az egyes ételek, fűszerek emberi testre és lélekre gyakorolt hatásairól, felhasználásuk és keverésük módjairól, és ezek összefüggéseiről a nagy világkép optikájából kitekintve. Az indiai étekmesterek szerint az ájurvédikus alapvetések a mai napig irányadónak tekintendőek egy magára valamit is adó indiai étekműhelyben.
Egészen más megközelítés alakult ki mintegy 2500 évvel ezelőtt, az epikus világtörténelmi korszak végén. Midőn az emberiség már fáradt volt és öreg, a bölcsen mosolygó, nagy hasú Megvilágosult tanításainak hatására felerősödött az ahisma – a „nem ártás” – elve. Rossz nyelvek szerint az azelőtt nemrégiben lezajló özönvíztől felocsúdó, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező bogár-, csúszómászó-, csirke- és főképpen tehénlobby kibulizta, hogy divatossá váljon állattársainkat nem elpusztítani megevés céljából. Ennek köszönhetően felerősödtek a már korábban is létező vega mozgalmak: a húsmentes étkezés meghatározóvá vált Indiában, és az is maradt, mind a mai napig. Megjegyeznénk, hogy ez a fajta vegetáriánus konyha köszönőviszonyban sincsen az Európában ismert fogyaszthatatlan zöldekkel, párolt fagyasztott brokkolikkal és egyéb szörnyűségekkel: Indiában laktató, fűszeres, különleges tapasztalási élményeket nyújtó étkek sora található meg a vega konyha rejtett univerzumában.
És egy ettől is eltérő étekélvezeti vertikumot lehet meghatározni a vallásosságon alapuló társadalmi berendezkedés mentén. Az indiaiak világa hagyományosan kasztrendszerre épült, ami szigorú szabályokat ír elő az étekfogyasztás tekintetében. A legtisztábbak, a brahmanok, például egyáltalán nem ehettek húst. Ők kizárólag rituális előírások mentén készült ételeket fogyasztottak, és minden állat elpusztulásával, vagy életének kioltási lehetőségeit magában rejtő szubsztancia kiirtásával (értsd: tojásevés) járó táplálékforrástól megtartóztatják magukat. A ksatriják, avagy harcosok szénája már jobban állt – ők ehettek húst is, ahogyan a közemberek (kereskedők, művészek, újságírók és egyéb népek) is. Nekik egyedül a tehén megevésétől kell távol tartaniuk magukat. A társadalom legalját képező érinthetetleneknek volt a legjobb dolguk: ők mindenfélét megehettek, amit csak találtak. Egyedül ők ehettek például belsőségeket (májas hurka, pacal) – cserébe viszont csak szarlapátolási, bőrcserzési, csatornatakarítási karrierekben gondolkodhattak. Állítólag a mai modern India már nem veszi annyira szigorúan ezeket a megkötéseket – egyedül a nagyon elmaradott, ősi vidékeken őrzik ezeket a hagyományokat. Mivel ezzel kapcsolatban ellentmondásosak az információink, és nem rendelkezünk saját empíriákkal, ezt a kérdést ezennel nyitva is hagyjuk.
És végül még egy, a vallásosságon belüli meghatározó tényező: Észak-Indiában, a mi leendő célterületünkön évszázados muzulmán hagyományok léteznek, amelyek óriási hatással voltak az indiai konyha egészére. Többek között a muzulmánok úgy aprítják a tehenet, mint lukszkájvóker a dártvédert, aminek köszönhetően a mai napig barátságtalan viszony áll fenn a hindu és muzulmán lakosság között. A részletek alább, a Mogul konyha fejtegetésénél kerülnek bemutatásra.
A második vertikum magában az indiai tájban és a klimatikus viszonyokból fejlődik ki. A LUCULLUS Klimatikus Gasztrohatékonysági Divíziója a napokban – hosszas kutatómunkát követően - a következő megállapítást tette: „a földrajzi hovatartozás és a klíma nagyban meghatározza az egyes konyhák kialakulását és karakterét Indiában. Délen például azért nagyon csípősek az ételek, mert ez izzadásra, és ezáltal hűlésre kényszeríti a testet. Északon meg azért csípősek az ételek, mert hideg van, és az erős étel felmelegíti a testet.” A Divíziót szerettük volna feloszlatni, ha védelmük érdekében nem lobogtattak volna számos cikket, interjút és elemzést, ami ezt a megállapítást sokkal cizelláltabb formában tette közkinccsé.
India, ez a kontinensnyi méretű ország, mint már korábban említettük, tájegységenként is egészen eltérő dolgokat produkál. Délen például, az Egyenlítő mentén még a nagy felmelegedés előtt is iszonyú hőség uralkodott az év egészében. Ennek köszönhetően elsősorban a könnyű, zöldség vagy fehér hús alapú ételek hódítottak nagyobb teret. Több ravasz trükköt is kifejlesztettek errefelé a test hűtésére – amelyek közül egyik sem a behűtött sörre vagy a jégkrémre alapozza illuzórikus hőségtől való menekülési pályáját. Annál inkább különböző zsírszegény sajtokra, forró, sós italokra és fűszerekre. Iszonyú mennyiségű chili fogy errefelé – mint egyébként minden forró égövi konyhában -, amelyeknek köszönhetően olyan erősek az ételek, hogy ezeket még egy észak-indiai sem nagyon meri bevállalni. A tengervidékeken gazdag a halválaszték, északon pedig a nehezebb húsok, tejszínes mártások és zsírosabb ételek bírnak nagy hagyománnyal. És természetesen a chili, a gyömbér és a bors, amelyek felfűtik a fázós, Himalája lankáin pihegő testet.
Megjegyzendő, hogy általánosságban az indiai konyha az azonnali feldolgozás és fogyasztás konyhája. Az étkezésekhez mindenütt frissen szerzik be az alapanyagokat, amelyeket aztán azonnal fel is dolgoznak. Még jobb háztartásokban sem divat a túlélési tartalékokkal és félkész takarmánnyal telezsúfolt hűtőszekrény.
A harmadik vertikum a történelem érverésén vonul végig. India kalandos, bonyolult és összetett történelme számos vérfrissítést hajtott végre az étekélvezeti szokásokban is. Ezek közül talán a legmeghatározóbb hatást az északi mogulok gyakorolták. Az általuk megvalósított reformoknak köszönhetően az indiai konyhaművészet jelentős irányvonalai alakultak át, és lettek külön szeleteivé ennek az univerzumnak. A legismertebb mogul konyha, amelybe az alábbiakban nyújtunk valami betekintést – de nem lehet elrohanni a britek által itt hagyott nyomokról sem, amelyek főképpen a sör és whiskeyivás ceremóniájának a meghonosodásában merültek ki.
MOGULOK AZ INDIAI DZSUNGELBEN
„Élet és halál – halál és élet – az örökös körforgás titkának nagy szent földje ez a vidék, nagymogulok Indiája” (Baktay Ervin: India)
Ez a konyha annyiban nevezhető talán indiai csúcskonyhának, mert az Indiai konyha mindhárom vertikumának valamennyi eleme ott hagyta a lenyomatát rajta. A mogulok földje Észak-Északnyugat Indiában található, a Dzsamná folyó mentén, amit a legősibb indiai eposzok is a saját világegyetemük teremtésének a helyszíneként neveznek meg. Ezen a vidéken vonultak át a Himalája lankáiról aláereszkedő árják, ezen a vidéken trappolt végig a nagy Alexandrosz, és ezen a vidéken helyezkedik el India egyik legősibb települése, az évezredek során többször újjáépült Delhi. Megtalálhatóak voltak itt valamennyi vallási, történelmi, társadalmi és kulturális fejlődéseposzok, amelyek kifejlesztették a saját maguk különleges belső indiai világát. Ezernyi törekvés megszületésének, tündöklésének és elpusztulásának a szemtanúja és bölcs teherhordója ez a vidék, ami nagyjából mindent átélt, ami az emberi fejlődéstörténetben átélhető.
Ez így is ment volna tovább, mind a mai napig, ha a tizenhatodik században a Közép-Ázsiai Timur Lenk világhódító csapatai be nem tették volna ide a lábukat. A mogulok – ismertebb nevükön mongolok –, valamint perzsiai, arab és kaukázusi spanjaik által beimportált hatalom, kultúra, hódító szellem és megismerési vágy egészen új világot hozott erre a vidékre, amellyel India évszázadokig tartó, gyümölcsöző házasságra lépett.
Többek között megemlítendő a tandoori (ejtsd: tandúri) sütéstechnika meghonosítása, a tejszínes és tejes hozzávalók felhasználása, az ánizs és a rózsavíz elterjesztése, a húsok, kenyérfélék, fűszerezési eljárások és édességkészítési módszerek bevezetése. Ide vezethetőek vissza az indiai kebab és piláffélék teremtéseposzai, valamint a magvak – mint a pisztácia, kesudió, mandula – használatának az elterjedése is.
Ezek közül a tandoor különösen kiemelendő: ez a szó nem mást jelent magyarul, mint kemence. Ugyanis amikor a mogul hódítók vonultak seregeikkel, hogy egy soron következő népet leigázzanak, kifejlesztettek egy speciális, földbe süllyesztett agyagkemencét, amelyet gyorsan meg lehetett építeni, nagyszerű ételek elkészítésére adott lehetőséget, és továbbvonulásnál egyszerűen hátra lehetett hagyni. Ezzel jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az ember a hadifelszerelését megkönnyítse a konyhaeszközöktől, és több ereje maradjon frissen fosztogatott zsákmánya cipelésére. Ezt a hadi kemencét az indiaiak megszerették, és a mindennapjaikban használatos eszközzé fejlesztették. A mogul konyha rengeteg étele készül tandoorban – a húsoktól a kenyerekig. Érdekességképpen megemlítendő, hogy ezt a kemencét 400-500 fokosra szokásos felhevíteni, csak kézzel szabad az ételeket belerakni és igazgatni, amelyek legfeljebb néhány percig sülnek (ha tovább maradnának, szénné égnének). A mogulok magukkal hozták a közös étkezések közép-ázsiai kultuszát is, amelyet a mogul konyha csúcsétkeiből tartott fiesztáikon különösen magas színvonalon műveltek a Nagymogul „Lucullusok”: Jahangir és Shah Jahan. A mogul konyhát szívesen magukévá tették a leigázott rádzsputok és ksatriják is – egyedül a szívósan ellenálló néplélek nem fogadta be a hódítók ízeit.
Manapság egyébként az a szokás járja Indiában, hogy este, midőn valamelyest enyhül a rekkenő hőség, az ember fia nehéz mogul ételekkel lakatja jól magát – mivel napközben lehetetlenség rendesen, sokat, kiadósan enni.
LUCULLUS BT: A NAGYMOGUL PROJEKT
A fentiek számításba vételével veselkedtünk neki a Shalimar mogul vacsorájának, amelynek összeállításában igénybe vettük az étterem ügyvezetését. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a legjellegzetesebb étkek mind felvonuljanak az asztalunkon.
Az ételek Indiában egyszerre érkeznek az asztalra, és nem szokás különbséget tenni az egyes fogások között. Ennek megfelelően épül fel az ismertetőnk struktúrája is, ami maga a strukturálatlanság. Az egész ételsor elején, midőn késve érkező tagjainkra várakoztunk, papadot rágcsáltunk, ami nem más, mint keményre sütött, ropogós tésztatallérok, chilivel gazdagon fűszerezve. Ehhez kétfajta csatni (chutney) járt – mangó és menta alapon, természetesen ezek sem szűkölködtek gyömbérben és chiliben, aminek köszönhetően torkunkból tűz áradt már az étkezés legelején. A csatni egyébként az indiai konyha egyik nagy leleménye: ezek a joghurt alapú, zöldséges és gyümölcsös szószok elképesztő mértékben képesek az egyes ételek belső harmóniáit az aktuális kívánalmainknak megfelelően módosítani, mondhatni, amolyan ételtudat módosítóként funkcionálnak.
A tandoorban készült ételek nagyban meghatározták a vacsora evolúciós irányvonalát. Belekóstoltunk különböző húsokból készült, eredetileg közép-ázsiai kebabokba, és a híres-neves tandoori csirkébe (ami egyszerű paprikának köszönheti piros színét, belső puhaságát meg az előzetes joghurtos fürdőnek). Általánosan megfigyelhető, hogy a villámgyors, nagy hőfokon való sütés következtében a húsok kívül ropogóssá, belül pedig vajpuhává válnak. Ugyanez igaz a különböző naanokra is, amelyek tandoorban sült lepénykenyerek – ezeket ízesítik vajjal, fokhagymával, illetve amivel tetszik. Ezeknek az ételeknek a varázsa, hogy csak azonnal sütés után fogyaszthatóak. Melegítve, vagy kissé lehűlve olyan sebességgel veszítenek az élvezeti értékükből, mintha az ember egy űrkiránduláson járva egy fekete lyuk közelében járna, és elkezdene közelíteni feléje.
Betekintést nyertünk a kari (curry) világába is. Itt műkedvelői kitérő: három fajta kari létezik: a curry-patta (a curry nevű növény szárított verziója), a curry-por (kari alapú fűszerkeverék) és maga a kari nevű étel, ami valamilyen tömör szubsztancia (darab hús, zöldség stb.) fűszeres mártásban főve. Mindhárom csomagnak végeláthatatlan variációja létezik. Mi jelen pillanatban a kari nevű étellel barátkoztunk meg, a hyderabadi bárány curry és azóta egyik kedvencünkké vált murg makhani (csirke kari) megtestesülésében. Általában az az eljárás, hogy maga a központi szubsztancia és a szósz külön-külön készül el, és utána lassú összefőzésre, érlelésre kerül. Nagyon erős, tápláló ételek ezek, amelyeknek a csípősségi fokozatát mindig megkérdezik a vendégtől. A tapasztalataink azt mutatják, hogy európai evőember elégedjen meg a közepes (medium) változattal, ha nagyon csípőset akar enni, és az erős változat irányába csak megfelelő életbiztosítás birtokában kalandozzon el.
A vega világba csak éppen, hogy felületesen tekintettünk bele, és megkóstoltuk néhány jellegzetes, párolt, érlelt, joghurtos és főtt zöldséget, amelyek közül a leginkább a dal makhani, azaz a mogul lencse nyerte el a tetszésünket. Ez egy egyszerű étel, amely hagymával, korianderrel, gyömbérrel, borssal, chilivel, paradicsommal és némi garam masalával készül – és olyan oldalait mutatja meg a nem túl előkelő helyen szereplő lencsének, amely számunkra mindeddig ismeretlen volt. Alapvetően erős, savanykás étel ez, amelyből üvölt a lencse szellemi lényege.A daal kultúra egyébként külön figyelmet érdemel: ezek a meghatározóan zöldség alapú kari szerű kompozíciók rendkívül olcsón és gyorsan állíthatóak össze így magyar fejjel is, és külön kis ünnepet kölcsönözhetnek az étkezéseknek.
India félelmetesen gazdag desszertarzenáljából egyet tettünk próbára - a kulfit, ami nem más, mint az egyik legkedveltebb hideg édesség a védák földjén. Tejből, magvakból és fűszerekből készült massza ez, ami kicsit szilárdabb a fagylaltnál, és általában gyümölcsmártásokkal leöntve fogyasztják.
***
A LUCULLUS tagság elégedetten imbolygott el erről a helyről is – bár megjegyzendő, hogy abban a mennyiségben, ahogy mi fogyasztottuk ezeket a fűszeres csodákat, gyakorlatlan európainak nem érdemes fogyasztania, mert könnyen rosszullét foghatja el, és egy életre elmehet a kedve ettől a fantasztikus, mély, kulturált, finom konyhától.
2003. december 12-én, a LUCULLUS BT alakuló ülésén a China Lanzhou étterem (Budapest, VIII. ker. Luther u. 1/b.) szakácsa, Gucheng mester tiszteletünkre a Gansu konyhamûvészeti irányzat remekmûveibõl készített egy nagyon impresszív ételsort, és ezeknek a fogásoknak a történetérõl, jelentõségérõl beszélt. Tanúi lehettünk a kínai sör (Tsingtao) és a kínai pálinka (Konfu) ízének, valamint egy briliáns tésztahajtogatási bemutatónak is.
Íme a menüsor:
GYOMRUNK ALÁPÁRNÁZÁSA - üvegtészta kígyóuborkával, hajnali szósszal - fokhagymás tengeri fû - lanzhou-i paprika koriander esszenciában - százrétû pacal csípõs mártásban - savanyú kocsonyacsíkokban remegõ disznóbõr - szójaszószban ezer napig érlelt sertésnyelv - császár éneke mártásban érlelt pagoda-tehén szeletek - száznapos tojás tofuval és zöldhagymával
ÉTKEZÉSÜNK GERINCE - Ta Pan Csi, azaz csirkehússal, földi almával, csípõs szósszal egybefõtt levelestészta - Ezer Tó szárazra fõtt hala - Tintahal kínai káposztával - Lanzhoui kertek fûszerében érlelt bárányborda - Tien-Sani szarvasmarha curryvel - Mentával töltött padlizsán - Dinsztelt császárszalonna - Ártány húsával töltött, sült tofukockák - Baromfiudvar ékessége pekingi módra - Fokhagyma gõzében párolt Yo Cai - Köret: rizs, zöldséges rizs, kínai gõzkenyér
NYUGALMUNK ELÕZETES SZELLÕJE - lanzhou-i nyújtott tészta marhahússal - húsos derelye - Lanzhou Hui-Mye, azaz szószban úszó levelestészta - Darált szezámmaggal töltött tésztagombóc kínai kertek virágszirmaival - Sült alma, ananász, banán - Kínai zöldség illatos gombával - Kínai gõzkenyér
NIRVÁNA - tengeri lények forró esszenciája kínai tökkel - lanzhoui paradicsomos tojásleves
Egy kis ízelítõ az italokból: - Confucius pálinka (39%-os párlat, ami cirokfûbõl, árpából, búzából és zöldborsókivonatból készül) - Búzapárlat (55%) - Kínai sör (német hittérítõ eredeti receptje alapján, rizskivonattal) - Bor, Adamik mester ajánlásával - Teák (krizantém/ kínai erdõk gyümölcsei és hegyek ásványai)
Egy szenátusi futár érkezik a napsütötte Kis-Ázsiába, a győztes római hadvezér, Lucius Licinius Lucullus táborába. A hadvezér éppen a tisztjeivel ünnepli a Birodalom győzelmét, amelyet a hosszú ideje halálos veszélyt jelentő Mithridatész pontuszi és Tigranész arméniai uralkodó felett aratott. Mindenki tiszteli, a nép imádja, akár egyeduralomra is törhetne. A futár átadja a Szenátus levelét. Lucullus elsápad: Róma gyakorlatilag megfosztotta hatalmától. Lucullus dühösen tér vissza Rómába, ahol a hadjáratok átláthatatlan eseményeihez képest is gyors, forgatagos, kaotikus világ várja. A politikai érdekek percről percre változnak, barátok ellenséggé, ellenségek baráttá válnak, és a hatalmon maradás tétjei olyan magasra nőttek, hogy egész dinasztiák áldozatául válhatnak egy-egy ambíciónak. A birodalom közben nő, a világ tágul, és a mindennapok egyre véresebb küzdelmek csataterévé válnak. Ezt szemlélve Lucullus az asztalra csap, és úgy dönt, hogy többet nem törődik a karnevállal. Belekezd végtelen lakomáiba. Az ismert világ valamennyi pontjáról magához rendeli a legkiválóbb ételeket és szakácsokat. Barátai, és ellenségei folyamatosan megfordulnak nála, és miközben őket belülről emészteti a napi ármánykodás, addig az egykor karakán hadvezér a világot emésztgeti magában. Lucullus lassan elhízik, ráncai kisimulnak, és boldogan fogyasztja a világ minden javát, míg az istenek magukhoz nem szólítják.
BUDAPEST - ESTE - LUCULLUS BT 0.
Néhány ember a világ különböző tájairól bevágtat a sötét nyolcadik kerületbe, a China Lanzhou étterembe. Kevesen ismerik egymást, és csak egy dolgot tudnak - rohanó, átláthatatlan, bonyolult mindennapjaik végén akkora vacsora elé néznek, amelyen még soha az életben nem vettek részt. Mind nagyétkűek, foglalkozásukat tekintve gasztronómiai szakértők, újságírók, cégvezetők, kommunikációs szakemberek, és művészek. Az étterem tulajdonosai nekikezdenek a támadásnak, és hosszú órákon keresztül hordják és hordják az ételeket a már amúgy is roskadásig rakott asztalokra. A társaság szorgalmasan pusztítja az ellenséget, és a harminchatodik fogás után elégedetten sóhajtozva dől hátra - valami új dolog vette kezdetét - 2003. decemberében megalakult a Lucullus Baráti Társaság. Társaságunk 2005. májusától egyesületi formában működik, és mára Magyarország egyik legnagyobb gasztronómiai szerveződésévé nőtte ki magát. A Társaság tagjai között megtalálhatók gasztronómiai szakértők, szakácsok, étteremtulajdonosok, újságírók, cégvezetők, kommunikációs szakemberek, művészek és sok más szakmát űző emberek, akik magukévá tették a Lucullus BT szellemiségét.
Velkám
Szeretettel köszöntjük a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület blogoldalán. Szervezetünk 2003-ban jött létre a gasztronómia népszerűsítése érdekében, de hamar azonosultunk a nemzetközi „Slow Food”, azaz „Komótos étkezés” szellemiségével is, amelynek központi motívuma az étel természetes jó minősége és az étel élvezetére szánt idő tisztelete. Véleményünk szerint a világ és az emberi sorstörténet megismerésének egyik legközvetlenebb eszköze az ételkultúra, és hisszük, hogy az étel nem más, mint a napsütés, a talaj, a történelem és az egyes emberek sorstörténete házasságából fogant valóság. Ugyanígy fontosnak tartjuk a hagyományok megőrzését, és a tradicionális konyhák megismertetését, hiszen így közvetlenebb kapcsolatot alakíthatunk ki múltunkkal - és ezáltal a jelenünkkel is. Vegyen részt Ön is a Lucullus BT nagybecsű gasztro-tudósok és étekmesterek vezetésével tartott VACSORÁIN, FŐZŐKURZUSAIN és EGYÉB RENDEZVÉNYEIN!
Weboldalunk a gasztronómia megismerésének folyamataiba nyújt gazdag betekintést, amihez kellemes olvasást kívánunk.
A LUCULLUS BT CÉLJAI
A Lucullus BT szerepet vállalt, hogy az étkezési kultúrák leghitelesebb képviselőit, éttermeit felkutassa és tapasztalatait az érdeklődőkkel megossza. Ugyanígy fontosnak tartjuk a hagyományok megőrzését, és a tradicionális konyhák megismertetését, hiszen így közvetlenebb kapcsolatot alakíthatunk ki múltunkkal és ezáltal a jelenünkkel is.
A Lucullus BT Alapszabályában megfogalmazott célkitűzések:
Elősegíteni az egészséges, sokszínű étkezési kultúra kialakulását és fejlesztését Magyarországon;
Feltérképezni, ápolni a történelmi magyar étkezési és konyhaművészeti hagyományokat, és megismertetni ezeket a hazai és nemzetközi közvéleménnyel;
Feltérképezni, megismerni és megismertetni a világ étkezési hagyományait és konyhaművészeteit a szélesebb magyar közvéleménnyel;
Megismerni és megismertetni az egyes étkezési szokások, ételek, konyhaművészeti irányzatok egészségügyi hatásmechanizmusait;
A magyarországi étkezési, étkeztetési szokásokban és lehetőségekben fennálló visszásságok felmérése, ezek javítása;
A fenti célok elérése érdekében információs fórumok kialakítása, rendezvények szervezése, tájékoztatási programok menedzselése, hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolása és fejlesztése, kutatási tevékenység kifejtése
A LUCULLUS BT SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE
A Lucullus BT döntéshozó szerve a közgyűlés, amely 19+1 Alapító Tagból áll. A Lucullus BT végrehajtó szerve az elnökség.
Közhírré tesszük, hogy a Lucullus Baráti Társaság lehetőséget biztosít a különösképpen elkötelezett evőemberek, étekélvezők, gasztrotudósok, műkedvelők, egyéb jó étvágyú embertársaink, valamint éttermek/más jogi személyek számára, hogy vacsoráinkon és egyéb rendezvényeinken Egyesületünk TAGJAKÉNT vegyenek részt. Az, aki felvételt nyer a LUCULLUS Baráti Társaságba, a következő kegyekben részesül:
Hírlevelünkön keresztül folyamatosan értesül soron következő kalandjainkról;
Részt vehet izgalmas, különleges, nagybecsű evőemberek által kalauzolt kalandjainkon, a TAGOKAT megillető kedvezményes áron;
Szert tesz a LUCULLUS BT tagkártyára, ami a KÖZÖSSÉGHEZ VALÓ TARTOZÁST jelképezi.
HOGYAN LEHET FELVÉTELT NYERNI A LUCULLUS BARÁTI TÁRSASÁGBA?
Írásos tagfelvételi kérelmet kell benyújtani, amelyben a Leendő Tag röviden bemutatkozik, és ismerteti indokait, hogy miért is szeretne a Társaságunk tagja lenni. Ezt a kérelmet "Tagfelvételi Kérelem" címen, e-mailen kell eljuttatni az elnokseg@lucullusbt.hu címre.
A Közgyűlés dönt az illető TAGGÁ válásáról, ami pozitív döntés esetén az éves tagdíj, azaz 6,500 forint befizetését követően lép érvénybe.
A LUCULLUS BT számlaszáma: CIB BANK, 10700505-42758507-51100005.
KÖTELEZETTSÉGEK
Minden Tag kötelessége, hogy tevékenyen részt vegyen az Egyesület munkájában és a legjobb tudásával segítse közös céljaink megvalósulását, amelyek a következők:
Elősegíteni az egészséges, sokszínű étkezési kultúra kialakulását és fejlesztését Magyarországon;
Feltérképezni, ápolni a történelmi magyar étkezési és konyhaművészeti hagyományokat, és megismertetni ezeket a hazai és nemzetközi közvéleménnyel;
Feltérképezni, megismerni és megismertetni a világ étkezési hagyományait és konyhaművészeteit a szélesebb magyar közvéleménnyel;
Megismerni és megismertetni az egyes étkezési szokások, ételek, konyhaművészeti irányzatok egészségügyi hatásmechanizmusait;
A magyarországi étkezési, étkeztetési szokásokban és lehetőségekben fennálló visszásságok felmérése, ezek javítása;
A fenti célok elérése érdekében információs fórumok kialakítása, rendezvények szervezése, tájékoztatási programok menedzselése, hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolása és fejlesztése, kutatási tevékenység kifejtése
"We are what we eat. We eat the World and hence we are the World. Our goals are stopping the time and dominating the World".
The Lucullus Fellowship (Lucullus Baráti Társaság) Gastronomy Association
It is the basic philosophic axiom of the LUCULLUS FELLOWSHIP that one of the most direct ways of obtaining information about the world and the fate of mankind is gastronomy, i.e. food, which is nothing else but reality created by the bond among sunshine, the soil, culture, history and the fate of each man.
LUCULLUS BT has also accepted the idea of "Slow Food", the central motif of which is the natural high quality of food, in addition to respecting the time devoted to enjoying fare. We believe that enjoying food goes far beyond having mere nutrition: gastronomy is art, and having food is a sacred act of energy transformation, in addition to providing a glimpse into history.
LUCULLUS BT has taken on the role of finding the most authentic representatives/restaurants of gastronomic culture, sharing its experience with the audience. We think it is just as important to safeguard traditions and disseminate information about traditional cuisines and habits – to make sure that we are able to dig into our past and hence have a grasp of the present.
LUCULLUS BT was founded in 2003. Since then we arranged 80 gourmet dinners and countless personal- and team building cooking courses in Hungary, and took part in more than 100 other gastronomy events.
Please, apply for one of our dinners, or come, and visit our cooking school, where we prepare Indian, Chinese, French, Spanish and other melas.
