Mindannyiunkat foglalkoztathat a témakör, hogyan fog kinézni a jövőben egy általános iskola, az oktatási tevékenység, a tanárok, a tananyag, lesz-e olyan, hogy „e-learning”, „e-school”, netán „elektronikus tanárok” fognak majd szaladgálni mindenhol a SCI FI be illő környezetben? A Lucullus BT szóvivője, Turóczi Gábor valamelyest elrugaszkodva a gasztronómiától gondolt egyet és megszervezett egy eseményt a Balatonfőkajári Általános Iskolába, hogy a diákoknak "élményszerűvé" varázsolja az aznapi oktatást. Az eseményen Kovács „Tücsi” Mihály, a megújult Galaktika Magazin  tudományos szerkesztője és Kasztovszky Béla író fejtették ki  témakörhöz kapcsolódó gondolataikat, néha merész SCI-FI kijelentésekkel is megspékelve – a fantáziánknak semmi nem szabhat határt!

 

 

Szinte minden fórumon, ahol csak lehet, folyamatosan kiemeljük, hogy a Lucullus BT azonosult a nemzetközi "Slow Food", azaz "Komótos Étkezés" szellemiségével. De mit is jelent ez valójában? A Slow Food egy olasz kezdeményezésű mozgalom, aminek célja, hogy az egyes helyi kultúrák gasztronómiai hagyományait, ételalapanyagait, őstermelői szokásait megőrizze, és a jövő nemzedékei számára fenntartsa.
Ugyan már számos "slow food" szellemiségű kalandunk volt, a következő vacsoránk mégis egyedülállónak számított, ugyanis tartalmazta a Slow Food érzés összes ismérvét. A dráma egyik főszereplője egy őrségi ősrégi kecskesajt-készítő, Buzás Attila Sándor és az ő alkotásai voltak. A másik főszereplő a nemrégiben nyílt Alcasar étterem volt, ami alapvetően francia-magyar fuziós konyhát visz, és tulajdonosai megrögzött slow food fanatikusok.

A KECSKESAJTOKRÓL

A kecskesajtok a sajtok különleges kategóriáját képezik; készítésük Magyarországon főleg kis, kézműves gazdaságokban történik. A kecskesajtok sokszínűségét mutatja, hogy sokszor juh és/vagy tehéntejet is kevernek a kecske tejéhez, ami lehet nyers és pasztőrözött is. A kecskesajtok formázását tekintve is rendkívüli sokszínűséggel találkozhatunk: a sajt lehet pl. bevonat nélküli/penészbevonatú, aranysárga-barnás felületű, vagy élesztős/rúzsos külsejű is. Van, amelyikre porrá tört faszenet szitálnak, de van, amihez gyakran egy kevés konyhasót is adnak.
A tej fajtájától, az elkészítés módjától és az érleléstől függően az íz az enyhe krémestől a kifejezetten erőteljesig terjedhet. A kecskesajtot érlelhetik törkölyben, de boríthatják zöld- vagy más fűszerekkel, hogy így még különlegesebb aromát lehessen kapni. Kecskesajtot sok országban (Hollandia, Németország, Svájc, Ausztria, Spanyolország, Olaszország, Közel-Kelet) készítenek, de legnagyobb számban leginkább Franciaországban, amelynek konyháját nagy műértelemmel műveli az Alcasar.

AZ ALCASARRÓL

Az Alcasar francia stílusú, minimál-enteriőrű étterem Budapest IX. kerületének az új belvárosában. Az étterem lehetőséget teremt a konyhaművészetek magas fokának az élvezetére, a legtrendibb igényeket is kielégítve. A konyha vezetője és segítői nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kizárólag friss nyersanyagokból dolgozzanak, és tartósított termékeket egyáltalán ne használjanak fel. Csütörtökönként pl. rendelésre friss dél-francia osztrigát szolgálnak fel, de nagy közkedveltségnek örvend az ételek mellé biztosított, házi-kézi készítésű friss kenyér is. Az Alcasar igazi Slow Food étteremként hirdeti magát, és rendkívüli ínyencségekkel kedveskedik az idelátogatóknak. Lehet itt bivalysülttel, bölényhússal, rájauszonnyal, mahi-mahi-val, polipsalátával, békacombbal, és társaikkal is találkozni.

A LUCULLUS SLOW FOOD VACSORÁJA

* Zsályás sajtleves cipóban
* Grillezett Szent Lászlói sajt madársalátával
* Töltött csirkemell finomfüves chevrettel
* Paska, azaz orosz túrós lepény
* Kecskesajt kóstoló az őrségi sajtkészítő, Buzás Attila Sándor választékából

Fakultatív lehetőségként vacsoránkhoz a helyi elöljáró a villányi Kovács-Greissly pincészet borait javasolta.

 

 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezúttal Pakisztán konyháját térképeztük fel, mégpedig egy igazi Pakisztáni Étekműhelyben, a Moghul Shahi-ban (Budapest. XII., Városmajor u. 47.) Rögtön két (BTW teltházas) eseményt is tartottunk, ahol vendégeink voltak a pakisztáni Nagykövet Úr, a Nagykövet -helyettes Úr, illetve a Védelmi Attasé Úr is.

Ha már jártál az egymillió fogorvos, fegyverkereskedő és fodrász hazájában, ahol nagy hódítók, a mogulok nagybajuszú és hasonló méretű turbánnal rendelkező leszármazottai rizses biryanit főznek egymásnak, akkor biztosan kisebbségben vagy, mert mi még nem jártunk. Ezért azt gondoltuk, itt az idő, hogy megismerkedjünk a titokzatos Pakisztán kulturális szokásaival, azon belül is a gasztronómiai vonatkozásokkal. Az ízvilágról elöljáróban csak annyit állapítottunk meg, hogy aki szereti az indiai konyhát, akkor a pakisztánit még jobban fogod szeretni. És ez be is bizonyosodott: ez a premissza bizonyítást nyert.

Felfedezőutunk ezúttal Magyarország egyetlen pakisztáni étekműhelyébe vezetett, ahol Mushtaq Ali Shah úr, Pakisztán Nagykövete, Shereyar Akhbar Khan úr, Pakisztán Nagykövet-helyettese és Zuber Ahmad Úr, Védelmi Attasé vezettek be minket a pakisztáni feeling titkaiba. Eseményeinken jelen voltak a Pakisztáni NAgykövet Helyettes Úr is, valamint a Védelmi Attasé Úr is.

PAKISZTÁNRÓL

Az önálló Pakisztáni Iszlám Köztársaság 1947-ben jelent meg a térképeken, a Brit-Indiai birodalom felbomlása következtében. Korábban az ország, Észak-India és a Közel-Kelet több birodalmához hasonlóan több évszázadon át a belső-ázsiai mogul hódítók uralma alatt állt. A 796,095 m2 kiterjedésű és 140 millió lakosú ország a Hindukus-hegység mentén helyezkedik el, végeláthatatlan vidékei a Pamir csúcstól egészen az Arab-tengerig terülnek el. Szomszédja Kína, Afganisztán, Irán és India, tehát a hozzánk közelebb eső Kelet és a Távol-Kelet határmezsgyéjén helyezkedik el, aminek köszönhetően a világ egyik legérdekesebb kulturális kohójaként is aposztrofálható. Az ország annak idején a hódító Nagy Sándornak is különösen kedvessé vált, ugyanis ezen a vidéken kötötte meg élete egyik legkülönösebb házasságát egy Roxán nevű hölggyel. Pakisztán a mennyország kapuja is egyben: itt található a világ egyik legmagasabb hegycsúcsa, a hegymászók egyik legrettegettebb ellenfele, a 8611 méter K2 is. Ami az időjárást illeti, Pakisztánban szinte minden előfordul a magashegyi klímától a forró szubtrópusiig. Főbb mezőgazdasági terménye a búza, a gyapot, a rizs, a cukornád és a különböző gumós növények, legkedveltebb gyümölcsei közé tartozik a mangó, a narancs, a banán és az alma.

A PAKISZTÁNI KONYHÁRÓL

Míg az Indiához közeli Punjab és a Sindhh tartományokban a pakisztáni konyha nagymértékben hasonlít az észak-indiai konyhára, addig a nyugati végekben az afganisztáni és az iráni hatások érződnek. A pakisztáni konyha sokszínűségének talán egyetlen közös nevezője a mogul hagyomány, aminek egyik fő ismérve a tandoor használata, az ételek nyílt lángon való, gyors elkészítése, a pörköléses technikák jelenléte, valamint a fűszerezési szokások, amelyek ugyan intenzívebbek, mint a Közel-Kelet országaiban, de elmaradnak az indiai túlbuzgástól. Vannak, akik ezen tulajdonságai miatt indo-iráni konyhának is nevezik a pakisztánit.
Az országban kiterjedt pékkultúra alakult ki. A legjellegzetesebb kenyeret, a roti-t általában reggel fogyasztják, míg a naan-ok, azaz lepények (taftan, kanadhari naan, vajas naan, szezámmagos naan) és egyéb, bonyolultabb kenyerek (puri, olajos paratha) bármikor fogyaszthatóak.
Főbb ételeik közé tartoznak a Biryani (rizses-húsos étel), a Pullao (rizses, húsnélküli étel), és a Sajji nevű Baluchi tartomány-béli étel (sült birkalábszár), a rizzsel töltött bárány pedig az egész országban ismert. A vegetáriánusok is mennyországra lelhetnek Pakisztánban, hiszen nagy népszerűségnek örvendenek errefelé a különböző lencsék (dal) és a zöldségfélék (sabzi).
A kebabok (darált, sült húsok) szintén jelen vannak a pakisztániak mindennapjaiban. A legnépszerűbbek: seekh kebab (marhahús, tavaszi füvekkel és szezonális fűszerekkel), shami kebab (kevésbé fűszeres, mint a seekh kebab) és a Peshawar-tartományi chapli kebab (kerek, rendkívül fűszeres marha kebab). Sokféle halat is esznek Pakisztánban, amelyeket főleg curry-s mártásokkal ízesítenek.
A desszertek közül a legjellegzetesebbek a Kulfi (fagylalt), a Gulab Jamun (édes golyók), valamint a Burfi (jellegzetes pakisztáni sütemény). Az italok közül a tejes italokat (lassi), a teát (fekete, zöld, szegfűszeggel és kardamommal ízesített) preferálják, de van itt rózsaszirom szirupos ital, üdítők, és sör is, bár utóbbit nem ihatnak a helyiek az iszlám előírásai miatt.

A Lucullus pakisztáni vacsorája a következőképp festett:

 Előételek
· Samosa, avagy bundás marhahús;
· Aloo pakora, avagy burgonya panírban;
· Vegyes pakora, azaz sült zöldségek panírban;
· Papar, ropogós „kenyér”;

 Főételek
· Nali Nehari, azaz marhahús currys szószban;
· Durbari Dum Kebab Masala, avagy zöldséges-csirkés kebab;
· Chicken Biryani, azaz csirkehúsos rizses egytálétel;
· Chana Masala, azaz csicseriborsó;
· Naurattan Qorma, vegyes zöldség-mandulás curry;
· Baszmati rizs;
· Naan, avagy lepény;
· Paratha, avagy kenyérféle;
· Salad,Rayta, joghurtos mentaszósz;
· Chatni, pikánsan csípős mangószósz;

Desszert
· Gulab Jamun, avagy édes golyók;

A teltházas események remekül sikerültek, mindenki elégedetten és elismerően hümögött a pakisztáni konyha remekművein.  

 

Mindenekelőtt Boldog, és Evőkalandokban Gazdag Új Évet kívánunk Mindenkinek!

Még le sem mentek az ünnepek, de mi újra karácsonyozunk. Az indokot újabb kalandunk szolgáltatja: ezúttal a Kárpát-medence ismeretlen tájait vesszük irányba, nevezetesen Kárpátalját, ahol a görög-keleti ruszinok fazekaiba nyerünk betekintést. Mivel a görög-keleti időszámítás eltér a nyugati keresztényekétől, bőven belefér még egy kis ünnepi lakoma a programba, meg a hasunkba.

A RUSZINOKRÓL

A magyarokkal szinte a kezdetektől együtt élő valamennyi nép és nemzetiség közül talán a ruszinok sorsa a legsajátosabb, hisz soha nem volt önálló államiságuk, vagy bármiféle területi elhatárolódásuk. Nemzeti identitásukat, önálló entitásukat a ruszinok görög-keleti vallása, a korábbi irodalmi nyelvteremtő kísérletek kívülről szorgalmazott kudarca után egymáshoz közel álló nyelvjárásaik, gazdag és színes szellemi és tárgyi néprajzuk, valamint a sok évszázados magyar-ruszin együttélésből fakadó történelmi tudatuk határozza meg. A ruszinság történetével kapcsolatban az „Árpád magyarjaival, csatlakozó népként történő bejövetel”-es teremtéseposz dominál főleg, de gyakoriak „beköltözéses” és „őshonos” elméletek is. A ruszinok mai lakóhelye az Észak-keleti Felvidéknek a Szepességtől a máramarosi Visó-völgyig terjedő szakasza. Legjellegzetesebb ruszin városok Ungvár és Munkács, de Beregszász, Nagyszőlős és Huszt is. A ruszinok mintegy hatezren élnek Magyarországon és egymillióan szerte a világban.

A RUSZIN KONYHA ALAPVETÉSEI

A ruszin konyha egyik fő jellegzetessége a hagyományok, rituálék és szokások követése. A Karácsony pl. elképzelhetetlen Betlehemezés és templomi áldás nélkül, majd miután a szokásoknak megfelelően „megetettük az állatokat”, valamint „megmosakodtunk” (vigyázzunk, hogy víz ne loccsanjon mellé, mert ez rosszat jelent), és Betlehemben „felment az égre a csillag”, a ruszinok hozzákezdenek a Karácsonyi lakoma előkészítéséhez. Ezt hathetes nagyon szigorú böjt előz meg, ami semmiképp nem ugyanaz, mint a mi Adventünk. Karácsonykor összegyűlik a család, és többfélét is eszik, kivéve a húst. Az egyéb vallási ünnepségeknél (pl. Húsvét) szintén szigorú étkezési szabályok vannak életben. Az alapanyagokat tekintve a ruszinok szokásai jelentősen nem térnek el a környező népektől: nagy kultusza van a szemes babnak, amit többféleképp is készítenek, a kukoricának, halaknak és a birkahúsnak. Kárpátalja erdeiben sokféle gomba él, amelyeket szintén előszeretettel fogyasztanak a ruszinok: ilyenek a vargánya, csiperke, shampignon. A zöldségek, pl. káposzta, hagyma, répa, fokhagyma, borsó, bab szintén nagy népszerűségnek örvendenek, ahogy az erdő gyümölcseiből készített kompót, üdítő, vagy a méregerős szilvórium is. Vacsoránk kalauza és tiszteletbeli vendége Giricz Vira, a hazai ruszin kisebbség vezetője lesz. Az eseményen jelen lesz a Szent Ephraim Bizánci Férfikar is, amely rövid koncertet ad a Lucullus BT tiszteletére.

Ruszin Karácsonyi menüsorunk a következőkből áll:

* Szúp z vargányi, azaz tradicionális karácsonyi vargányaleves
* Paszuli, azaz kisszemes tarkabab tepsiben elkészítve
* Sült pisztráng paprikás lisztben sütve, belül felaprított fokhagymával ízesítve
* Kukoricalisztben megforgatott, olajban sült lilahagyma
* Savanyúkáposzta-saláta lilahagymával, olajban levitálva
* Sült csiperke fej
* Házi sütésű, kukoricalisztből készülő kenyér
* Bobajka, avagy házi készítésű „guba”, amelyet mákkal, vagy túróval ízesítenek
* Görög-keleti körkalács mézzel és fokhagymával (!)

A vacsorán lehetőség volt megkóstolni a ruszin gyümölcsökből készülő házi kompótot is.  

A következő recepteket sikerült megszerezni:

Bobajka

Hozzávalók 
1 kg liszt, 10 dkg vaj, 2 tojás , 5 dkg porcukor, 3 dkg élesztő, 7 dl tej, cukor, só, dinsztelt káposzta, mák, túró. 

Elkészítés
A tejbe cukrot, sót teszünk, majd a lisztet, vajat, tojást, porcukrot, élesztőt is. Az egészet „felfuttatjuk”.  A kész masszát bedagasztjuk, kelesztjük a tésztát, majd vékonyra sodorjuk, karikákra felvagdossuk, és kisütjük forró margarinban. Forró tej és víz keverékében „forrázzuk”, amiben cukor és só van, eztán pirított vajjal lelocsoljuk. Dinsztelt savanyú káposztával, túróval vagy mákkal ízesítjük ízlés szerint.

Gombás káposztaleves

Hozzávalók
Savanyú káposzta, Vargánya, Csiperke, kolbász.

Elkészítés
Az alapnyagokat összefőzzük majd rántással besűrítjük, babérlevéllel, sóval, borssal, pirospaprikával, fokhagymával ízesítjük.

 

 

 

 Túl voltunk kedvenc evőklubunk Harmadik Születésnapján és a Karácsonyon is, amikor újabb késztetést éreztünk végtelen bendőink követelőzéseinek a kielégítésére. Miután emésztőrendszerünk már jól megcsömörlött a karácsonyi halakkal, töltött káposztákkal, töménytelen mennyiségű bejglivel és egyéb földi hívsággal, nyilván semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy tovább tömjük magunkat. Ebből a megfontolásból ismét megszerveztük az előszilveszteri-berúgásunkat, a híres-neves KOKTÉLPARTIT.

Az eseményen a Közép-Amerikai ízvilágot próbáltuk megidézni, csípős chilis ételekkel, és (főleg) rum alapú, karibias koktélokkal: utunk a Chili Bárba vezetett, ahol a következő fogások vártak ránk:

* Ízelítő a Chili bár kedvenc koktéljából, a fűszeres rummal készült gyömbéres  "Satuból".
* bruschetta, juhtúró-, padlizsán- és tonhalkrém, mindez salátaágyon;
* tortilla chips sajtszósszal és csípős paradicsomos salsával;
* sajtos quesadilla;
* chilis burrito;
* csirkés burrito;
* chili con carne;
* desszert: kóstoló a ház chilis csokihabjából (csak és kizárólag a Lucullus kedvéért készült!!)  

Az eseményen ezen kívül bemutattuk a 2006. év egyik különleges pálinkáját is, melyet két Turóczi követett el: a fiatalabbik (Gábor, a Lucullus szóvivője) lapátolta a cefrét, aminek alapanyaga az idősebbik (a papa) válogatásával és szakértelmével került az érlelőhordókba, majd a lepárlóba. Ebben az évben szilva- és vegyespálinka is készült, amelyet a partira érkezőknek kínáltunk,a SATU nevű koktél kíséretében (az absztinensek valamilyen alkoholmentes koktélt is választhatnak).

A karibi hangulatot megidézendő főleg rumos és tequilás koktélokat javasoltunk fogyasztani az este során Burján Zsombor, a Mojito Mixeriskola koktélmesterének a segédletével. A fakultatív koktéllista ilymódon a következőképp alakult:

Mojito; Bacardi Cola; Pina Colada; Tequila sunrise; Margarita; Mai Tai; Zombie; Bacardi Cocktail; Caipirissima; Caipirinha; Virgin Mojito; Virgin Pina Colada.

Az eseményen tanúi lehettünk egy rendkívüli koktél-hajigáló show-nak is, amit ismét csak Burján Zsombor követett el, ezúttal Tom Cruise helyett. Koktélivó kalandunk az Utazó c. lap februári számában jelenik meg, melynek szerkesztőjét, Lukács Íriszt szintén T. vendégeink között üdvözölhettük.

Nagyokat sóhajtozva dőltünk hátra, és végleg lezártuk a 2006-os evőévadot.

 

Hihetetlen, de ezt is megértük: a Lucullus Baráti Társaság hároméves lett! A születésnapi zsúrt "szülőföldünkön", az Új Lanzhou Étteremben tartottuk, ahol ezúttal főleg a tésztákra helyeztük a hangsúlyt. A világ legkülönfélébb pontjairól vonultak fel előttünk tésztakülönlegességek, így terítékre kerültek kínai, görög, grúz, magyar, vietnami fogások. Nem titkolt szándékunk volt egy tudományos kísérletet végrehajtani, aminek lényege az volt, hogy némi kínai Konfuciusz pálinka elfogyasztása után bebizonyítsuk: minden tészta őse a kínai lanzhou-i tészta – „egy tészta mindenek felett” - amit egy Marco Polo nevű utazó hozott be anno Itáliába, a távoli keletről.

Gu Cheng vs. Ghavrilos

A tésztafiesztán születésnapunkról sem feledkeztünk meg: először is szemtanúi lehettünk egy tényleg nem mindennapi tésztapárbajnak, amelyen a kínai tészta megmérkőzött a görög tésztával. Az Új Lanzhou mesterszakácsa, Gu Cheng Ghavrilos mesterrel, a Gyradiko görög kunyhó  mesterszakácsával.

Szántai Tibor vs. Wang Qiang

Azonban ezzel a versengésnek koránt sem volt vége: a kínai főzőtanfolyamunk tanítványa, Szántai Tibor nem állta meg, hogy Wang Mestert ki ne hívja egy kínai-magyar serpenyőforgató összecsapásra. Az étel egy igazi GONG BAO csirke volt, amit 40 vendégünk tesztelt le és talált jónak. A kínai mesterszakácsok meg is jegyezték nagy hümmögések közepette, hogy "annak ellenére, hogy magyar a srác, nem is olyan rossz".

Ezen kívül áttekintettük az idei evőévet, kiosztottuk a soros kitüntetéseket, köszöntöttük az új tagjainkat, és a végén megettünk egy hatalmas tortát, ami nem mellesleg szintén tésztából (piskótatésztából) és lágy, tejszínes gesztenyekrémből készült. Mindez persze válogatott kínai ételekkel egészült ki, mégpedig a Huai Yang konyhastílus fogásaiból, ami Császári Konyha néven híresült el. Wang Mester ritka ínyencségekkel kápráztatott el minket a tészták mellett.

Fogásaink a következők voltak:

KÍNAI ELŐÉTELEK

* Szecsuáni pácolt saláta
* Ötszínű tűgomba
* Pikáns mézes mogyoró
* Hideg fokhagymás burgonyasaláta
* Fűszeres csirkefalatkák
* Göngyölt csirkecomb, száznapos tojással töltve
* Sokunk kedvence, a lanzhoui delicatesse, azaz a sertés csülök!
* Szójaszószban pácolt marha

KÍNAI TÉSZTÁK

* Marhahúsos tésztaleves
* Üvegtészta leves birkahússal, kenyérdarabkákkal
* Kézzel nyújtott szélesmetélt csirkecomb-darabokkal, pikánsan fűszerezve
* Szaggatott tészta sertéshússal pikánsan fűszerezve

 VEGYES TÉSZTÁK

* Hacsapuri, azaz grúz kétsajtos tésztalepény a grúz Mirázs Étteremből
* Vietnami rizstészta a Felszálló Sárkány vietnami étteremből
* Tejpita Ghavrilos és a Gyradiko görög étekműhely jóvoltából 

 

A FELSZÁLLÓ SÁRKÁNY HAZÁJA

A Felszálló Sárkány - vietnamiul Than Long – Hanoi korábbi elnevezése. A várost 1010-ben alapította Ly Thai To vietnami császár, aki odaérkeztekor a legenda szerint egy hatalmas aranysárkányt látott felszállni a város mostani helyéről. Mai nevében a Ha folyót jelent - utalva a Vörös folyóra - míg a Noi a folyó ölelte várost szimbolizálja. Hanoi 1902-től 1953-ig Francia Indokína fővárosa volt, amelyre leginkább a középületek stílusából lehet következtetni. Ugyanakkor a keleti világ részeit képező buddhista pagodák is megtalálhatóak itt.

A VIETNAMI KONYHÁRÓL

Vietnámban, Kelet-Ázsia többi vidékéhez hasonlóan a fő táplálék a rizs, amelynek számtalan fajtáját használják. Az étkezési univerzum középpontján túl mindenféle alapanyag megtalálható egy igazi vietnami főzőedényeiben, lévén egy meglehetősen szegény népről szó, amelynek történelme során meg kellett tanulnia tisztelni étekként mindent, ami él és mozog. Különösképpen hangsúlyosak a tengeri és vízi étkek, így a különféle édesvízi- és tengeri halak, békák, csigák, rákok, de például fontos alapanyagnak minősülnek a különféle vízinövények is. Ugyanígy kiemelkedő szerepe van az erjesztett hallének (nuoc mam), amely a rómaiak garumjához hasonlóan ételízesítőként szolgál. Szaga elsőre furcsa, de a különféle étkekbe átlényegülve egészen különleges ízeket eredményez. A tengeri fogásokon kívül mindenféle szárazföldi alapanyag fellelhető a vietnami gasztronómiában, így fontosak a domesztikált állatok, a különféle zöldségek és gyümölcsök, valamint a fűszerek. Külön kiemelendő, hogy ez a dél-kelet ázsiai ország a világ egyik legnagyobb fűszertermelője: több, Európában is előszeretettel használt szubsztancia itt termelődik, mint például a bors, a szegfűszeg, a szerecsendió és sokan mások. A vietnami szakácsok – kínai kollégáikhoz hasonlóan – a gyors, magas hőkezelés mesterei, aminek köszönhetően az ételek zömét wokban, vagy faszénen grillezve készítik.

A vietnamiak változatos alapanyagokat használnak pálinkáikhoz is: az alap a rizs, de nem okozhat meglepetést az sem, ha az üveg mélyén esetleg felbukkan egy kígyó, némi kecskehere vagy egyéb különlegesség. Egyébként a fő ital a zöld tea, és érdekes módon a méregerős vietnami kávé.

Egy átlagos vietnami étkezés levessel (pho) kezdődik. Ezután jön a rizs, sertés-, marha-, csirke -és vadhúsból, csigából, halból és tenger gyümölcseiből, valamint zöldségfélékből készített fogások kíséretében. Érdekes módon fontos étel a baguette is, amit francia vendégeiktől tanulhattak az ország lakói. Minden egyes vietnami vacsora végén zöld teát és gyümölcsöket kapnak a lakomázók, majd elfogyasztják utóleveseiket.

A LUCULLUS VIETNAMI VACSORÁJA

Különleges vacsoránkon a következő étkeket abszolváltuk:

Levesek
* Súop Luon, azaz sós angolnaleves, darált hússal, fafüle gombával, tojással;
* Súop Gá Ngó, azaz sós-kukoricás csirkekrémleves;

Előétel
* Nem cua bé, avagy tarisznyarákkal és sertéshússal töltött, olajban sült tészta

Főételek
* Fehér rizs
* De Xao xa ót, azaz sült kecske vietnami módra (gyömbérrel, kurkumával, hagymával, paprikával és különleges vietnami zöldségekkel;
* Chim qua ngu ví, azaz ötízű fürj;
* Cuón Tom, azaz rizslapba csomagolt falatkák (rizstészta, tojás, sertéshús, rák, saláta, répa, gyömbér);
* Lavong, más néven halfasírt, avagy a vietnami süsd-magad-mozgalom csillaga (ezt a fogást saját magunknak kell elkészítenünk, majd belegöngyölnünk a rizslapba. Lehetséges összetevői: grillezett/sült vietnámi hal, rizstészta, pirított mogyoró, gyömbér, kapor, újhagyma); az ételt csípőspaprikás halkivonatba illik mártani.
* Sült angolna chilivel, házias vietnami fűszerekkel

Utóleves
* Savanyú leves apró kagylókkal, tamarinddal fűszerezve (a Vietnami Nagykövetség kedvence)

A vacsorán lehetőségünk volt megkóstolni az igazi vietnami teát, és rizspálinkát is.

 

Egy régóta dédelgetett álmunkat valósítottuk meg azzal, hogy a kaukázusi vacsorakalandjaink után – amelyek az azerbajdzsán, illetve örmény világba kalauzoltak el bennünket - végre megszerveztük GRÚZ vacsoránkat. Utunk ezúttal hazánk egyedüli grúz éttermébe, a Mirázs-ba vezetett. (Cím: 1023-Budapest, Ürömi köz 2, Telefon : 326-1718) Nem túlzás, ha azt állítjuk: a 2006-os evőévad talán legérdekfeszítőbb vacsoráját ültük meg.

Aki már járt Grúziában, a Fekete-tenger menti ex-szovjet tagköztársaságban, annak minden bizonnyal része volt a messze földön híres grúz vendéglátásban: megízlelhette különleges fűszerezésű, többnyire dióval készült ételeit, a sajtos lepény különböző fajtáit (hacsapuri), illatos lepénykenyerét, márkás konyakjait, zamatos borait. A grúzok általában több órát töltenek el az ételekkel roskadásig megrakott, terített asztalnál. Minden sajtot, előételt és sültet végig kell enniük.

A grúz asztalnál szigorú rend uralkodik, erről a tamada, a lakoma "szertartásmestere" gondoskodik. A tamada esetünkben Marina Gobunia grúz asszony lesz, aki egykoron Szuhumi környékén forgatta a hacsapaurikat a nyílt láng felett.

A grúz evőeszközökről röviden csak annyit: az étkezéshez kést csak ritkán használnak, a mártásokat meg kenyérrel tunkolják ki. A grúz asztalról soha, egyetlen étkezéskor sem hiányoznak a zöld fűszernövények, a menta, a koriander, a csombor, a bazsalikom, a kapor, a kerti zsázsa, a tárkony stb. - attól függően, hogy minek van éppen a szezonja -, amelyeket kis vázákban tesznek ki az asztalra, és sóba mártogatva rágcsálnak. Ugyanígy elmaradhatatlan a zöldhagyma, a paradicsom, az uborka, és a retek. Főtt és sült húsaikhoz pikáns, fűszeres, kissé csípős mártásokat - fokhagymamártást, paradicsommártást és tkemalimártást készítenek (amelyet egy apró, savanykás ízű, ringlóhoz hasonló gyümölcsből, a tkemaliból (meggy-szilva) kell főzni), és különböző fűszerekkel ízesítenek. Szinte nem létezik olyan emberi fogyasztásra alkalmas zöldségféle vagy növény, amelyből a grúz háziasszonyok ne készítenének ízletesnél ízletesebb savanyúságot - kezdve a répával, a fokhagymán át egészen a dzsondszoliig (hólyagfa bimbója).

A grúzok ételeik elkészítésénél általában növényi olajjal főznek. Előszeretettel használják a diót, amelynek belét gyakran különböző fűszerekkel együtt fából készült mozsárban törnek össze. A grúz háziasszonyok szerint az íze így más, mint amikor ledaráljuk. A fűszerek közül a szunelit (grúz fűszerkeverék) helyettesíthetjük a nálunk is kapható adzsikával és curryvel. Az imeretiai sáfrányt a nálunk kapható sáfránnyal is helyettesíthetjük. A maconi, amelyből a grúzok levest is készítenek és sütéshez is felhasználják, nagyon hasonlít a mi joghurtunkhoz. A hacsapuri (sajtos lepény) készítéséhez szükséges sós imeretiai sajt helyett brinzát vagy fehér sajtot használjunk. Brinzával vagy fehér sajttal lehet pótolni a szulugunit is, amit a gomi (kukoricakása) egyik változatába szoktak tenni.

Evőasztalunk a következőktől roskadozott:

Előételek
* Sotiszpuri, azaz grúz kenyér 
* Gránátalmával és fűszeres dióval töltött grúz zöldségízelítők
* Szuluguni, azaz házi grúz sajtkülönlegesség          
* Hacsapuri Megruli, avagy a neves grúz "duplasajtos" lepény 

 Főételek
* Harcso, azaz marhahússal készülő, fűszeres-csípős leves, csészében
* Osztri, avagy friss korianderes, csípős grúz marhahús-ragu, cserépedényben
* Friss faszénen készült bárány saslik

 Desszert
* Medok, azaz mézes, tejkrémes sütemény diódarabokkal

 

 

 

A nyár immár végérvényesen tovaszállt, amibe viszont elég nehezen törődik bele az ember fia. Hogy egy kicsit megidézzük még egyszer a nyár hangulatát, a világ egyik legforróbb országába, Etiópiába invitáltuk Tagjainkat, az ősz, és a közelgő konok hideg előtt.

Mifelénk viszonylag keveset tudni az etióp konyháról. A köztudatban elsősorban az van, hogy az etióp nép éhezik - ami sajnos igaz - viszont egyáltalán nem hallani arról az ország rendkívül összetett hagyományai által kitermelt, módfelett gazdag, ötletes, rendkívül csípős és sokfelé szerteágazó ételkultúráról.

Az etiópok majdhogynem mindnyájan (és ez pedig nem kevés, cirka 67 millió ember!) általában otthon étkeznek, a családjukkal. Étkezéskor nagyobb tálakat tesznek az asztalra, amelyeket gyékényből font kosarakban helyeznek el. A tálon többféle étel is megtalálható egyszerre, hiszen a családban sokan vannak és természetesen mindenkinek más az ízlése. Az ételek mellé (és alá) házi kenyeret (injera) tesznek, ami tef-ből, azaz etióp lisztből készül (glutén-mentes liszt). Az ételek általában körkörösen helyezkednek el a tálon.

Az ayib-ként ismert házi túrót is gyakran használják, de van itt még csirke, marha, spenót, lencse és még néhány mártás, amit nagyon nem lehet boncolgatni, mert olyan fűszerek alkotják, amelyek Etiópiában honosak, és nincs is európai nevük. Az egyik leghíresebb etióp fűszerkeverék a berbere, ami különböző chilipaprikák keveréke, fokhagymával, hagymával és egyéb (titkos) fűszerekkel összeszárítva, majd porrá zúzva. A másik fűszerkeveréket (mitmita) még erősebb paprikák alkotják, ugyanúgy hagymával és fokhagymával, valamint gyömbérrel és édesköménnyel. Az aweze fűszerkeverék meg arról híres, hogy a berbere-keverékhez bort és egyéb fűszereket helyezünk. Bonyolult konyhaművészről van szó, tele titkokkal, ami az ételek karakterességében, összetettségében és nehézségében mutatkozik meg.

A fenti leírásból talán az következik, hogy ismét csak nem mindennapi ételkaland elé néztünk. Etióp vacsoránkat Dr Momó Grum, egy hazánkban elő etióp szakácsmester kalauzolta, aki egészen 1994-ig egy jól menő etióp éttermet tudhatott magáénak a Duna Petőfi-hídi hídfőjénél. Hamarosan az afrikai étterem újból megnyitja kapuit, (legalábbis ez a hír járja), azonban mi most ennek a különleges alkalomnak is örültünk.

 Vacsoránk a következőkből állt:

 * Yedoro Woth, azaz fűszeres főtt csirke, tojással és injera (lepénnyel), és persze ayib-bal. 
 * Key Woth, avagy különleges etióp marhapörkölt, ayib & lepény tálalásában.
 * Alcsa Woth, ami nem más, mint káposzta, sárgarépa és burgonya egybefőve, ayib-bal, (**vegetáriánusok nagy kedvence!)
 * Lalibela-mix, azaz különleges etióp saláták
 * Addis-Abeba gyöngyszemei, azaz afrikai desszertek

 

 

 

Tarolt a Keresztapa húsgombóca és Rózsa Sándor betyárpecsenyéje – Megtartottuk a Világegyetem Első Intergalaktikus Koktélpartiját

  

A 2. Pécsi Filmünnep egyik legfontosabb záróprogramja volt a II. Lucullusi Mozifieszta, amelynek szakmai mentora hazánk legnagyobb ínyencklubja, az Északi-sarkot idén csirkepaprikással meghódító Lucullus Baráti Társaság volt. A Pécs főterén megrendezett nagyszabású gasztronómiai ünnepen tucatnyi pécsi étterem és szakácsmester interpretálásában lehetett legendás evős filmek legendás ételeiből falatozni, a lakomát a Bon-Bon, a Psycho Mutants és a Quimby zenéi kísérték.

 

A 2. Pécsi Nemzetközi Filmünnep zárónapján, október 7-én a Lucullus BT újabb akcióba lendült, és megtartotta a II. Lucullusi Mozifiesztát. Az eseményen - az év elején megejtett I. Mozifiesztához hasonlóan - ismét legendás evős filmek legendás ételeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. A híres fogások rekonstruálásában pécsi és Pécs-környéki éttermek segítettek, a fesztiválozók torkának a kiszáradásától helyi borászatok mentették meg az evés közben megszomjazókat. Az esemény igazi hétvégi családi fesztiválprogram volt: a falatozások mellett az érdeklődők beülhettek megtekinteni néhány versenyfilmet, a legkisebbek meg szabadtéren élvezhették a magyar rajzfilm-legendák sorát. Késő délután fellépett a Bon-Bon, majd a Quimby. Emellett lehetőség volt megtekinteni a Lucullus BT által is támogatott Budapest-Bamako tavalyi futamának filmes összefoglalóját, és beszélni néhány versenyzővel, sőt, egy idei versenygépet, egy Trabant cabriot is megcsodálhattak az érdeklődők.

 

A Mozifiesztán a legnépszerűbbnek a Keresztapa c. film paradicsomos húsgombóca, Rózsa Sándor rőzsepecsenyéje valamint a Hóvirágünnep c. film korhelylevese aratta a legnagyobb sikert. A fesztiválon a szervezők tovább fonták az ’Elvarratlan Kínai Szál’ történetét a „Nagy Zabálás”-ból, és akinek még ez sem volt elég, az a „Surda”, a „Macskajaj”, „A Pizzás”, a „Veri az ördög a feleségét”, „A Palacsintás király” és a „Szakácspárbaj” c. filmek kedvenceiből is csemegézhetett.

 

A VILÁGEGYETEM ELSŐ INTERGALAKTIKUS KOKTÉLPARTIJA

 

 A Mozifiesztát megelőző éjszaka a Lucullus BT a Pécsi Filmünnep szervezőivel, a Galaktika Magazinnal és a hivatalos hazai Star Wars klubbal közösen megtartotta a Világegyetem Első Intergalaktikus Koktélpartiját, miután ősbemutatón levetítették a "Visszatérés a Tatooine-ra" c. filmet. A partin a pécsi Trendo étterem mixerei alkottak meg olyan legendás italokat, mint a 'pángalaktikus gégepukkasztó', a ’'nyolcadik utas' és a 'csubakka'. A kevésbé bevállalósak az 'alien', 'sex on the Mars', 'kék hold völgye', 'tejút', 'feketelyuk' fantázianévre hallgató italokból fogyaszthattak, míg az absztinensek a 'birodalmi lépegető', 'highlander', 'droid-olaj', 'csillagkapu' és 'leila hercegnő' koktélokat kóstolhatták meg.