A nyár immár végérvényesen tovaszállt, amibe viszont elég nehezen törődik bele az ember fia. Hogy egy kicsit megidézzük még egyszer a nyár hangulatát, a világ egyik legforróbb országába, Etiópiába invitáltuk Tagjainkat, az ősz, és a közelgő konok hideg előtt.

Mifelénk viszonylag keveset tudni az etióp konyháról. A köztudatban elsősorban az van, hogy az etióp nép éhezik - ami sajnos igaz - viszont egyáltalán nem hallani arról az ország rendkívül összetett hagyományai által kitermelt, módfelett gazdag, ötletes, rendkívül csípős és sokfelé szerteágazó ételkultúráról.

Az etiópok majdhogynem mindnyájan (és ez pedig nem kevés, cirka 67 millió ember!) általában otthon étkeznek, a családjukkal. Étkezéskor nagyobb tálakat tesznek az asztalra, amelyeket gyékényből font kosarakban helyeznek el. A tálon többféle étel is megtalálható egyszerre, hiszen a családban sokan vannak és természetesen mindenkinek más az ízlése. Az ételek mellé (és alá) házi kenyeret (injera) tesznek, ami tef-ből, azaz etióp lisztből készül (glutén-mentes liszt). Az ételek általában körkörösen helyezkednek el a tálon.

Az ayib-ként ismert házi túrót is gyakran használják, de van itt még csirke, marha, spenót, lencse és még néhány mártás, amit nagyon nem lehet boncolgatni, mert olyan fűszerek alkotják, amelyek Etiópiában honosak, és nincs is európai nevük. Az egyik leghíresebb etióp fűszerkeverék a berbere, ami különböző chilipaprikák keveréke, fokhagymával, hagymával és egyéb (titkos) fűszerekkel összeszárítva, majd porrá zúzva. A másik fűszerkeveréket (mitmita) még erősebb paprikák alkotják, ugyanúgy hagymával és fokhagymával, valamint gyömbérrel és édesköménnyel. Az aweze fűszerkeverék meg arról híres, hogy a berbere-keverékhez bort és egyéb fűszereket helyezünk. Bonyolult konyhaművészről van szó, tele titkokkal, ami az ételek karakterességében, összetettségében és nehézségében mutatkozik meg.

A fenti leírásból talán az következik, hogy ismét csak nem mindennapi ételkaland elé néztünk. Etióp vacsoránkat Dr Momó Grum, egy hazánkban elő etióp szakácsmester kalauzolta, aki egészen 1994-ig egy jól menő etióp éttermet tudhatott magáénak a Duna Petőfi-hídi hídfőjénél. Hamarosan az afrikai étterem újból megnyitja kapuit, (legalábbis ez a hír járja), azonban mi most ennek a különleges alkalomnak is örültünk.

 Vacsoránk a következőkből állt:

 * Yedoro Woth, azaz fűszeres főtt csirke, tojással és injera (lepénnyel), és persze ayib-bal. 
 * Key Woth, avagy különleges etióp marhapörkölt, ayib & lepény tálalásában.
 * Alcsa Woth, ami nem más, mint káposzta, sárgarépa és burgonya egybefőve, ayib-bal, (**vegetáriánusok nagy kedvence!)
 * Lalibela-mix, azaz különleges etióp saláták
 * Addis-Abeba gyöngyszemei, azaz afrikai desszertek