Ezúttal Pakisztán konyháját térképeztük fel, mégpedig egy igazi Pakisztáni Étekműhelyben, a Moghul Shahi-ban (Budapest. XII., Városmajor u. 47.) Rögtön két (BTW teltházas) eseményt is tartottunk, ahol vendégeink voltak a pakisztáni Nagykövet Úr, a Nagykövet -helyettes Úr, illetve a Védelmi Attasé Úr is. 
Ha már jártál az egymillió fogorvos, fegyverkereskedő és fodrász hazájában, ahol nagy hódítók, a mogulok nagybajuszú és hasonló méretű turbánnal rendelkező leszármazottai rizses biryanit főznek egymásnak, akkor biztosan kisebbségben vagy, mert mi még nem jártunk. Ezért azt gondoltuk, itt az idő, hogy megismerkedjünk a titokzatos Pakisztán kulturális szokásaival, azon belül is a gasztronómiai vonatkozásokkal. Az ízvilágról elöljáróban csak annyit állapítottunk meg, hogy aki szereti az indiai konyhát, akkor a pakisztánit még jobban fogod szeretni. És ez be is bizonyosodott: ez a premissza bizonyítást nyert.
Felfedezőutunk ezúttal Magyarország egyetlen pakisztáni étekműhelyébe vezetett, ahol Mushtaq Ali Shah úr, Pakisztán Nagykövete, Shereyar Akhbar Khan úr, Pakisztán Nagykövet-helyettese és Zuber Ahmad Úr, Védelmi Attasé vezettek be minket a pakisztáni feeling titkaiba. Eseményeinken jelen voltak a Pakisztáni NAgykövet Helyettes Úr is, valamint a Védelmi Attasé Úr is.
PAKISZTÁNRÓL
Az önálló Pakisztáni Iszlám Köztársaság 1947-ben jelent meg a térképeken, a Brit-Indiai birodalom felbomlása következtében. Korábban az ország, Észak-India és a Közel-Kelet több birodalmához hasonlóan több évszázadon át a belső-ázsiai mogul hódítók uralma alatt állt. A 796,095 m2 kiterjedésű és 140 millió lakosú ország a Hindukus-hegység mentén helyezkedik el, végeláthatatlan vidékei a Pamir csúcstól egészen az Arab-tengerig terülnek el. Szomszédja Kína, Afganisztán, Irán és India, tehát a hozzánk közelebb eső Kelet és a Távol-Kelet határmezsgyéjén helyezkedik el, aminek köszönhetően a világ egyik legérdekesebb kulturális kohójaként is aposztrofálható. Az ország annak idején a hódító Nagy Sándornak is különösen kedvessé vált, ugyanis ezen a vidéken kötötte meg élete egyik legkülönösebb házasságát egy Roxán nevű hölggyel. Pakisztán a mennyország kapuja is egyben: itt található a világ egyik legmagasabb hegycsúcsa, a hegymászók egyik legrettegettebb ellenfele, a 8611 méter K2 is. Ami az időjárást illeti, Pakisztánban szinte minden előfordul a magashegyi klímától a forró szubtrópusiig. Főbb mezőgazdasági terménye a búza, a gyapot, a rizs, a cukornád és a különböző gumós növények, legkedveltebb gyümölcsei közé tartozik a mangó, a narancs, a banán és az alma.
A PAKISZTÁNI KONYHÁRÓL
Míg az Indiához közeli Punjab és a Sindhh tartományokban a pakisztáni konyha nagymértékben hasonlít az észak-indiai konyhára, addig a nyugati végekben az afganisztáni és az iráni hatások érződnek. A pakisztáni konyha sokszínűségének talán egyetlen közös nevezője a mogul hagyomány, aminek egyik fő ismérve a tandoor használata, az ételek nyílt lángon való, gyors elkészítése, a pörköléses technikák jelenléte, valamint a fűszerezési szokások, amelyek ugyan intenzívebbek, mint a Közel-Kelet országaiban, de elmaradnak az indiai túlbuzgástól. Vannak, akik ezen tulajdonságai miatt indo-iráni konyhának is nevezik a pakisztánit.
Az országban kiterjedt pékkultúra alakult ki. A legjellegzetesebb kenyeret, a roti-t általában reggel fogyasztják, míg a naan-ok, azaz lepények (taftan, kanadhari naan, vajas naan, szezámmagos naan) és egyéb, bonyolultabb kenyerek (puri, olajos paratha) bármikor fogyaszthatóak.
Főbb ételeik közé tartoznak a Biryani (rizses-húsos étel), a Pullao (rizses, húsnélküli étel), és a Sajji nevű Baluchi tartomány-béli étel (sült birkalábszár), a rizzsel töltött bárány pedig az egész országban ismert. A vegetáriánusok is mennyországra lelhetnek Pakisztánban, hiszen nagy népszerűségnek örvendenek errefelé a különböző lencsék (dal) és a zöldségfélék (sabzi).
A kebabok (darált, sült húsok) szintén jelen vannak a pakisztániak mindennapjaiban. A legnépszerűbbek: seekh kebab (marhahús, tavaszi füvekkel és szezonális fűszerekkel), shami kebab (kevésbé fűszeres, mint a seekh kebab) és a Peshawar-tartományi chapli kebab (kerek, rendkívül fűszeres marha kebab). Sokféle halat is esznek Pakisztánban, amelyeket főleg curry-s mártásokkal ízesítenek.
A desszertek közül a legjellegzetesebbek a Kulfi (fagylalt), a Gulab Jamun (édes golyók), valamint a Burfi (jellegzetes pakisztáni sütemény). Az italok közül a tejes italokat (lassi), a teát (fekete, zöld, szegfűszeggel és kardamommal ízesített) preferálják, de van itt rózsaszirom szirupos ital, üdítők, és sör is, bár utóbbit nem ihatnak a helyiek az iszlám előírásai miatt.
A Lucullus pakisztáni vacsorája a következőképp festett:
Előételek
· Samosa, avagy bundás marhahús;
· Aloo pakora, avagy burgonya panírban;
· Vegyes pakora, azaz sült zöldségek panírban;
· Papar, ropogós „kenyér”;
Főételek
· Nali Nehari, azaz marhahús currys szószban;
· Durbari Dum Kebab Masala, avagy zöldséges-csirkés kebab;
· Chicken Biryani, azaz csirkehúsos rizses egytálétel;
· Chana Masala, azaz csicseriborsó;
· Naurattan Qorma, vegyes zöldség-mandulás curry;
· Baszmati rizs;
· Naan, avagy lepény;
· Paratha, avagy kenyérféle;
· Salad,Rayta, joghurtos mentaszósz;
· Chatni, pikánsan csípős mangószósz;
Desszert
· Gulab Jamun, avagy édes golyók;
A teltházas események remekül sikerültek, mindenki elégedetten és elismerően hümögött a pakisztáni konyha remekművein.
