Szicília majdnem legdélibb pontján, egy Pozzalo nevű városban végre megállunk reggelizni. Igazából a Máltáról minket másfél óra alatt idehozó (egyébként nagyon hájtekk) Virtual Ferries szuperkomp fedélzetén is lett volna lehetőségünk erre, maffianövendékek kedves-veszélyes hálójában, azonban Szicília maga valamelyest talán vonzóbbnak ígérkezett e téren.
Egy busznyi utast – köztük minket is – megpróbálnak besuvasztani egy echte turistakávéházba, ami viszont nekünk nem annyira szimpatikus, ezért mi a szemben lévőt választjuk, ahol helyiek tanyáznak. Feltankolunk croissant ból és friss cappuccinóból, Önök pedig vagy elhiszik, vagy nem, de a gasztronómia eme nem túl szofisztikált és bonyolult helyi jellegzetességeiből olyat kapunk, amilyet Magyarországon sose kapnánk. A croissant ropogós, belül puha, emellett meglehetősen nagy is, belül pedig roskadozik a vaníliás-túrós főzött krémtől, ami 1. nagyon finom, 2. nagy műgonddal és bonyolultsággal készülhetett. Egy másik croissant Nutellával készül, de hogy ne legyen olyan egyszerű a képlet – még egy másik, csokoládés krémmel is megbolondítják, a telhetetlen mindenüket, és a tetőn elhelyezkedő vaníliás krémről, csokidarabokról és porcukorról még nem is beszéltünk… Így együtt ez azért egy kicsit töménynek hathat, de elárulom - nem az, mert a tészta enyhén sós, a túrókrém meg savanyú. Talán ráleltem a tökéletes croissantra – ki tudja?

Eztán elindulunk északnak, egy Taormina nevű, elég magasan elhelyezkedő turistaparadicsom felé. A Messina megyében, az Etna máig működő vulkánjától nem messze található város szűk sikátorokkal, millió-egy turistával, pazar panorámával és remek botanikus kerttel rendelkezik, melynek legfőbb látványosságai talán egy görög színház maradványa, illetve a San Nicolò bazilika. Emellett persze érdekes a gasztronómia is: majd minden második ház – étterem, és csak a Jóisten a megmondhatója, melyik jó, és melyik kevésbé jó. Találomra beülünk az egyikbe (melynek a nevét sajnos nem jegyeztem fel), és kérünk vegyes előétel-tálat, valamint penne arrabiata-t és zöldséges fusili tésztát. "Komolyabb" ételekre sajnos nincs időnk, azonban ezek is nagyon lassan jönnek ki. Hiába, a Slow Food – az Slow Food. Az egyik asztaltársaságnak ebből problémája is támad, hangos szavak repkednek, majd még hangosabbak, és egy idő után csak abban reménykedek, hogy egy-két UZI ne kerüljön elő, meg az altemplomból a velünk együtt utazó maffianövendékek, Vinnie bácsi, és Franky Bolzano sem… Szóval, így megy ez Szicíliában, a rekkenő hőségben, a pálmafák árnyékában. Az ételeink egyébként pazarak, mondanom sem kell. Egy radicchio levélen friss fekete olajbogyók helyezkednek el, mortadella, szárított paradicsom, marinál, savanyúgomba és káposzta, valamint egy szelet dióval bélelt, krémes kecskesajt társaságában, ami ugyancsak nagyon finom. Az egész megszentelve extra szűz olivaolajjal és petrezselyemmel, remek választásnak bizonyul. A penne megfelelően kemény, friss, a sugo, azaz a szósz pedig telt-paradicsom ízű, enyhén csípős, olajos és ugyancsak petrezselyemmel van megszórva. De miért nem lehet itthon ilyet kapni?? A fusili, azaz a csavart tészta is ugyancsak elég kemény, mely tobzódik a rajta lévő zöldséges ragutól. Padlizsán, cukkini, paradicsom, hagyma és póréhagyma alkotja. Egy pohárka házi vörös bor, fizetés az ősrégi, csilingelős kasszába, végül egy pillantás a polcokon elhelyezkedő hagymára/krumplira (nem, nem tévedés, ez a dekoráció), majd irány vissza Máltára. Útközben azért még felmászunk az Etnára, annak is majdnem a legtetejére, végül veszünk egy üveg Etna likőrt, jó 80%-os alkoholt, ami állítólag serkenti a nemi vágyat (no nem mintha épp lelohadóban lenne, mármint az enyém) és csendben visszaindulunk Máltára. Útközben pedig azon agonizálunk, miért is nem ide jöttünk nyaralni, hanem csak egy napra érkeztünk? No nem mintha Málta nem lenne jó, mert az, de azért Szicília valahogy mégis közelebb került hozzám – annak ellenére, hogy csak egyetlen napot töltöttem itt…

Budapesten is tartottunk már egyébként szicíliai vacsorát, erről itt olvashattok. 

Hagyományosan koktélpartival zártuk az évet, ahol a Rosé bár és étterem kínálatával ismerkedtünk. Itt található a neves Mojito mixeriskola is.

A Lucullus BT az elmúlt 5 év tapasztalatát összegezve elkészítette minitanulmányát "hazai gasztronómiai sajátosságokról". A tanulmányban egészen konkrétan feltüntetjük: milyen konyhák, ízek és árak voltak terítéken 2003-2008. közt. Az anyagot el lehet kérni az elnokseg@lucullusbt.hu címen.

Nemrégen volt egy céges csapatépítő főzésünk a Lucullus BT-vel, ahol az általam mélyen tisztelt Doman Magdika főzött (Gesztenyéskert étterem, Szécsény) és az egyik ott készült étel, az aszalt szilvával, sajttal és sonkával töltött rántott pulykamell rendkívül elnyerte a tetszésem. Úgy gondoltam, ezzel próbálom elnyerni a családom rokonszenvét Karácsonykor – ha már sajnos egyre kevesebb időm jut az itthoni főzésre. Mint mindenre, erre az ételre is azt mondja Magdika, hogy „könnyű”, és persze „játszva meg tudom csinálni”, de amikor ilyeneket mond, én már biztos vagyok benne, hogy ennek bizony a fele sem lesz tréfa, és biztosan lesznek problémáim... és a baj onnan datálódott, hogy elfelejtettem Magdikát meginterjúvolni több apró részletről, aminél fogva a végeredmény sem olyan lett, mint az Ő általa elkészített Etalon, ami valahogy így néz ki:

1. Először is nagy szeleteket próbáltam vágni a pulykahúsból, amelyeket kb. 15x15 cm széles darabokra klopfoltam ki.
2. A hússzeleteket gondosan besóztam.
3. Ráhelyeztem a húsokra a sajtot (kétfélét: egy füstöltet és egy simát – azt hiszem, Gaudát), sonkát, és az aszalt szilvát. Ezzel egy kicsit trükköztem, mert előtte szilvapálinkába áztattam őket egy keveset. (Saját készítésű pálinkába, mert gondoltam, édesapám örülni fog neki). Szórtam bele egy kevés majorannát, kakukkfűtt és bazsalikomot, amiről azt gondoltam, jól fognak majd illeszkedni az ételhez. (Magdika nem tesz bele semmit).
4. Magdika azt azért elmondta, hogy „nagyon szorosan kell a húsokat feltekerni”, és aztán az egészet bepanírozni, majd kisütni. Így próbáltam tenni , de valahogy az Istennek sem akart az egész egyben maradni, ezért némi fogpiszkálós segítséghez folyamodtam.
5. Jött a liszt-tojás-morzsa panír, majd a forró olajban való kisütés és tálalás.

Az étel egyébként nem sikerült rosszul – bár inkább csak az udvariassággal együtt járó, mérsékelt hümmögéseket gyűjtöttem be az étkezés során. Mivel én magam nem csak másokat, hanem saját magamat is szeretem kritizálni, hogy tökéletes végeredményre törekedjek, ezért egész biztos, hogy újból és újból nekifogok majd, hogy korrigáljam a vélt és lehetséges hibákat.

5. születésnapi ünnepségünket természetesen Wang Mester éttemében, az Új Lanzhou-ban szerveztük meg. Mindenki re-alapítóként érezhette magát, mivel a legeslegelső Lucullus BT vacsora ételeit rendeztük el az  ételsorban.

Azt hiszem, ráleltem a majdnem tökéletes sült-kolbászozó helyre. No nem Budapesten, hanem Dunakeszin, de ez nem annyira nagy baj, legalább is nekem. Történt ugyanis, hogy egy hete ideköltöztem ebbe az aranyos kis Dunaparti városkába, annak is a vadnyugatot és a mediterréneumot idéző/keresztező, most épülgető Tóváros részébe. A hely a Széchenyi utca és a Kossuth utca kereszteződésénél van, illetve ez így nem teljesen fedi a valóságot, inkább azt mondanám, hogy a sarok és a Frédikevill nevű villanyszerelő bolt közt félúton. A helynek az a neve, hogy „Bázis – Csemege & Büfé”, és talán önmagunktól nem is jönnénk be ide, hacsak nem szeretnénk vásárolni valami hirtelen otthon elfogyott élelmiszert. Mivel tőlem mintegy 100 méterre van mindez, én pedig egy hete egy vadonatúj, ugyanakkor töküres lakásban ücsörgök szemközt – kézenfekvő, hogy ki kellett próbálnom.

Kiderült, hogy reggel hétkor vagy délben kell ide jönni, akkor sütnek-főznek itt frissen, utána csak „megrendelésre” megy a dolog. Fél hármas érkezésem engem is erre predesztinált, pontosabban mintegy 45 perces várakozásra, de mondanom sem kell, nagyon megérte a dolog. Sült kolbászt rendeltem, hasábburgonyával és csalamádéval, majd elmentem sétálni egyet a remeknek ígérkező ebéd előtt. Az első dolog, ami szemet szúrt, hogy nem az ebédből visszamaradt kolbászt melegítik újra a meredt sültkrumpli újramikrózásával párosítva (ilyenek nem is voltak), hanem minden vadonatúj, minden akkor landol frissen a sütőben. Ez már eleve szimpatikusnak bizonyult. A másik dolog, hogy csak néhány ételük van – kolbász, debreceni, csirkecomb, rántott hús, de akad napi menü is, (most épp valami pörköltről rebesgettek…), a harmadik pedig az ár/érték arány. És akkor számoljunk egy kicsit. Kaptam 3 szál kolbászt, ami holtbiztos, hogy több volt, mint 3 x 100 gramm. (Kicsit émelygett a gyomrom, de azért still..), egy doboz sült krumplit (kb. 200 gramm), egy doboz csalamádét, valamint 2 tégely ketchupot és egy tégely mustárt. Az egész csomagért, dobozokért fizettem együtt 1,270 Ft-ot, ami másodszori rákérdezésem után is ennyi maradt. Egyszerűen csodálatos.
És akkor az ételekről. A sült kolbász kemény volt, amilyennek lennie is kell. Majd kicsattant az egészségtől, pirospozsgás bőre pedig azt sugallta, hogy mennyire tápláló, éltető is lesz ez számomra ezen a hideg, latyakos, havas délutánon. Egy csepp életerő a nap nélküli napban. A kolbász roppanós, tartása van, belülről közepesen fűszerezettek íz törnek ki. (Van, aki túltengeti pirospaprikával, borssal, köménnyel, netán fokhagymával, nos, ez nem ilyen volt.). A kolbász bőrének enyhén édeskés íze is van, am nem tudom, minek köszönhető, de esküszöm olyan, mintha nagyon enyhén karamellizálták volna, vagy legalább is kicsit mézes lenne. A sült krumpli hozzá ugyancsak friss, ennek a tetejére pedig rászórtak valami barnás-sós fűszerkeveréket ami enyhén keleties (törökös-indiaias) hatást kölcsönzött neki. (Sajnos nem tudom, mi volt az pontosan, legközelebb megkérdezem). És persze a tunkolás, a csalamádé, és a friss, lágy fehér kenyér – mindez kötelező kísérője ennek a remek ebédnek, amit egy felállított hűtőtáska tetejére tett vágódezkán fogyasztottam el, egy ültő helyemben. Azt hiszem, rendszeresen meg fogok fordulni a „Bázison.”

Dunakeszin van még 1-2 nem rosz hely, amelyek ugyan nem a csúcsgasztronómiát idézik, viszont azt gondolom, hogy az élet apró örömeinek is nagyon, de nagyon kell örülnünk ezekben az időkben a mai világban, ahol sokszor gyalázatosan megszégyenített gasztronómiával szembesülünk.

Következő vacsoránkon tapasokat és spanyol borokat kóstoltunk, némi castília-leéónei beütéssel. Találtunk egy korrekt kis tapasműhelyt, a Tapas Juan-t, ahol minden friss, autentikus és ízletes - na itt voltunk legutóbb. Egyszerű, de nagyszerű kaják, puritán ízek, semmi cécó - így is remekül éreztük magunkat.

Néhány ízelítő tapas:  

Mindenekelőtt mindenkinek szeretnénk megköszönni az elmúlt hónapban beküldött recepteket az I. Spanyol Receptbajnokságra, amit a Lucullus BT, az Artesano étterem és az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) szervezett.

Összesen 21 db pályamű érkezett, amiből hosszas tanakodás után a következő 5-öt találta a legjobbnak a zsűri:

1. Mirelle Konyhája
Blog: http://mirelle.freeblog.hu
Recept: Empanada
Díj: 10,000 Ft értékű vacsorameghívás az Artesano spanyol étterembe

2. Mindennapi Manna
Blog: http://egigeropaszuly.blogspot.com/
Recept: Birsalmasajt Mechigo sajttal, sherry balzsamecet-krémmel
Díj: 6,500 Ft értékű vacsorameghívás a Lucullus Baráti Társaság bármely vacsorájára/főzőkurzusára

3. Gabojsza
Blog: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/
Recept: Albondigas en salsa de tomate, azaz húsgombócok sherrys paradicsommártásban
Díj: „Andalúcia 360” c. könyv az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) jóvoltából.

4. Bujdosó Edit
Gasztronómiai újságíró, Extra Finomságok
Recept: Menorcai narancsos kacsasült
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

5. Kálmán Renáta
Blog: http://lettudatoskonyha.blogspot.com/
Recept: Manzanas en dulce, azaz édes alma
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

Különdíj: Móritz Rita
Újságíró, MTI
Recept: Fabado leves
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

A zsűri 7 tagját a Lucullus BT, az Artesano étterem és az Extenda delegálta. Örülünk, hogy ismét tehettünk együtt valamit a spanyol gasztronómiai kultúra népszerűsítéséért Magyarországon.

Üdvözlettel: Lucullus BT, Artesano és az Extenda

Az Artesano spanyol étterem és a Lucullus BT meghirdeti az "I. spanyol receptbajnokságot", melynek keretein belül a hazai gasztronómiai bloggerek és gasztronómiával foglalkozó újságírók kedvenc spanyol ételreceptjeit szeretnék megismerni. Aki tudja, kérjük, tegye ki ezt a posztot a saját blogjára! Köszönjük.
A beérkezett "pályaműveket" gondosan megvizsgálják és az első öt helyezettet díjban részesítik. A verseny célja, hogy hazánkban tovább népszerűsítsék a hírnevéhez képest meglehetősen alulreprezentált spanyol gasztronómiai kultúrát.

Néhány remek előzmény

A receptbajnokság mellett az Artesano és a Lucullus BT több nagyszabású spanyol gasztronómiai programot is szervezett már korábban. Az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) közreműködésével például megvalósult több andalúz ínyencvacsora is itthon, ahogy egy egynapos séfkurzus is Kisko García andalúz mesterszakács részvételével. Szántó Tibor, a www.cacaodoro.hu oldal tulajdonosa, csokoládékészítő spanyol csokoládé- és borkóstolóval kápráztatta el az érdeklődőket, míg az Artesano nemrég egy soha nem látott katalán ételsort állított össze, amit egy vegyes spanyol vaníliás borvacsora is követett. Hamarosan újabb andalúz mesterszakács látogat Magyarországra, hogy új séfkurzust és ínyencvacsorát tartson hazai szakácsoknak és ínyenceknek, de a tervek között szerepel egy-egy baszk és castília léón-i csúcsvacsora is, ahogyan csokoládé- és borkóstolók ugyanezekből a régiókból.

A díjakról

I. díj: 10,000 Ft értékű vacsorameghívás az Artesano-ba.
II. díj: 6,500 Ft értékű meghívás a Lucullus BT bármely vacsorájára, vagy főzőkurzusaira.
III. díj: „Andalúcia 360” c. könyv az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) jóvoltából.
IV.-V. díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv.

A feltételekről

A recepteket – amelyeknek spanyolnak kell lenniük (de ezen belül lehet bármilyen tartományt kiemelni, bármilyen étellel) - az elnokseg@lucullusbt.hu címre várjuk, 2008. november 1-ig. Eredményhirdetés: másnap. Feltétel az induláshoz: gasztronómiai témájú blog megléte minimum 3 bejegyzéssel, vagy minimum 2 db gasztronómiai témájú írás megléte online vagy offline médiumokban.

További infó: +3620 240-8530.

www.artesano.hu
www.lucullusbt.hu
www.extenda.hu
www.cacaodoro.hu
http://gasztro.blog.hu