Nem gyõzzük ismét hangsúlyozni, de ismét különleges kalandot ültünk: Baráti Társaságunk ezúttal elsõ afrikai vacsorájára kerített sort. Utunk egyenesen Fekete-Afrika szívébe, a közép-afrikai régióba vezetett. Egzotikusabbnál is egzotikusabb közép-afrikai és kongói étkekkel ismertetett meg minket  a kongói illetõségû mesterszakács, a titokzatos Michel. Tiszteletbeli vendégeink Yannick Wallot (színmûvész, Kölyökidő, Barátok Közt, stb.) és Szeremley Huba szőlőshógazda voltak. 

NÉHÁNY SZÓ A KÖZÉP-AFRIKAI GASZTRONÓMIÁRÓL

Közép-Afrika az északi Tibesti hegyektől egészen a Kongó folyó hatalmas, esőerdőket tápláló vízgyűjtő területéig húzódik. A régió a világ kulináris befolyásaitól mentes tudott maradni egészen a XIX. század végéig; kivételt ez alól a manióka-gyökér, a földimogyoró és a chilipaprika nagymértékű behozatala képezett az amerikai kontinensről, ami hozzávetőlegesen az 1500-as évek rabszolga-kereskedelem idejére datálható. Ennek a történelmi érintetlenségnek köszönhetően, Afrika más területeihez hasonlóan, a közép-afrikai kulinária is tartogat egy-két egzotikus meglepetést az evőember számára.  

A régió konyhájának főbb alapanyaga az útilapu és a manióka gyökér. A „fufu-jellegű” (burgonyakeményítővel és fermentált manióka-gyökerekből készülő) ételek általában grillezett húsokkal, halakkal és szószokkal együtt kerülnek tálalásra. A leggyakoribbak azok a húsok, amelyek korábban még az afrikai erdőkben szaladgáltak, hordozóállataik alkotóelemeiként. Sok helyi alapanyagot felhasználnak pl a spenót-raguhoz, amit paradicsommal együtt sütnek ki, majd paprikát, chilit, hagymát és mogyoróvajat tesznek hozzá. A manióka-gyökereket „sült-zöldekként” is aposztrofálják néhanapján. Hagyományos étel emellett a földimogyoró-ragu, ami csirkéből, okrából (hosszúkás, uborka-jellegű zöldség), gyömbérből és más fűszerekből áll. Egy másik lokális kedvenc a Bambara, ami nem más, mint rizskása, mogyoróvaj és cukor egyvelege. Kedvelt húsok a csirke és a marha, de a helyiek imádják a krokodilt, majmot, antilopot, de még a varacskos disznót is.

A közép-afrikai konyha érdekessége, hogy a leves például nem örvend túl nagy szeretetnek, viszont az ételek általában egyszerre érkeznek ki az evõasztalra (sok keleti kultúrához hasonlóan). Ily módon nincs határozott törésvonal az elõételek és a fõételek közt, Michel elmondása szerint nagyjából mindent fogyaszthatunk mindennel – az ember a saját maga ízlése szerint állítja össze a saját ételsorát.

A Lucullus ételsor is ebben a szellemiségben lett összeállítva: svédasztalos megoldásban tálaltuk a fogásokat, és így mindenki annyit, és abból vett, amibõl csak akart, mintha valami afrikai lakodalom résztvevője lett volna.

Az ételsorunk a következőképp alakult:

Aperitif:

 * Tangawissi, azaz afrikai gyömbéres házibor

Az étkeink:

* Salade d'avocat aux crevetes rouge et gimgembre, avagy gyömbéres avokadosaláta, vörösrákokkal
* Mbissi na ndogo, vagyis ropogós sült hal afrikai, afrikai pikáns paprikával
* Sakasaka: manioka-levél, pálmafából szűrt olajjal főzve, házi ízekkel bolondítva
* Makayabu, azaz szárított sós tengeri hal paradicsommártásban
* Maffet, avagy pikáns, kurkumás, curry-s zöldséges rizsféle
* Gombo, ami "zselatinos" zöldségféle
* Fufu, ami polenta jellegű köretféle, ami burgonyalisztbõl készül
* Ngando, avagy őszentsége, a Kongói krokodil
* Mang olo, így a vége felé: mézben sült mentás mangó
* Mitabi ya nkoko, azaz afrikai falusi banán
* Mapa ya bamama, avagy házi kenyér dukál az ételekhez