Öngyilkossággal egyenértékű ezekben a napokban; de ringlószilva-aszalásra adtam a fejem. (Korábban ringlószilva-lekvárt főztem, és abból az adagból kimaradt vagy egy kiló szilva, ezért az aszalás). A szakirodalom azt mondja, hogy legalább egy hét folyamatos napsütés kell az aszaláshoz, emellett portalan hely, naponta forgatás, muslinca invázió elleni védelem, meg hasonlók. Vagy egy légkeveréses sütő, de ez nem annyira simpatico számomra. Kimagozzuk a szilvát, és ezeket felakasztgatjuk egy valamilyen műanyag hálóra (én egy használaton kívüli mosogató alátétet találtam), amit egy edénybe helyezünk. A lényeg, hogy a háló és az edény alja közt legyen hely, mivel ide távozik a szilva nedve. Amikor már csak kb. 20%-ra lecsökken a gyümölcs nedvességtartalma, és az elegy nem ragad, meg ruganyos lesz, akkor vagyunk készen. Lényegében bármilyen gyümölccsel megismételhető, de azért a nagyfokú cukortartalmú gyümölcsökkel ajánlatos. Namármost: ha a boltban 100 gr = kb. 500 Ft, akkor ez a dolog nagyon is megéri, meg az íze is zseniális. Én magam a szilvapálinkánk alá rakom majd ágyként :-)

Néhány fotó ITT.