Elérkeztünk a Lucullus BT működésének 7. évének első (összességében 81.) vacsorájához, amelyen tüzes nepáli ízekkel búcsúztunk az óévtől. Az eseményen részt vett a legnagyobb hazai mesterdetektív és bestseller szerző, a anagy Leslie L. Lawrence is, aki himalájai és mongóliai történeteivel színesítette az estet.
Ez az év, mondhatjuk, a visszatekintések éve volt: örülünk, hogy immár kibővült vendégkörünkkel térhettünk vissza Philippe-hez, Wanghoz, Ghavriloshoz, Kukihoz vagy a Chili Bárba, illetve arab és spanyol étkeket kóstolni. Most ismét csak egy retrospektív vacsorára invitálunk mindenkit: egy igazi NEPÁLI KÜLÖNLEGESSÉGRE, hazánk egyetlen nepáli étekműhelyébe, a HIMALAYA-ba. A csípős és fűszeres indiai, trinidad-és tobagói ízeket kedvelő vendégeink bizonyára remekül fogják érezni magukat ezen az estén is.
A nepáli konyháról dióhéjban
Nepál egy kis ország Kína és India között, a Himalayaban. Ez a három tényező határozza meg a nepáli konyhát: a magas hegyek magas kalóriaigénye, valamint a kínai és az indiai konyha specifikumai. A nepáli konyhában megtalálható sok tésztaféle, ami Kínára emlékeztet, míg a fűszerek és a húsételek inkább nepáli vagy indiai eredetre vezethetőek vissza. A nepáliakra is jellemző egyébként a friss alapanyagokból való főzés: kivételt csak a szárított húsok és burgonyafélék jelentenek. Ezekre hagyományosan azért volt szükség, mert a nepáliak sok időt töltöttek a szabadban, távol az otthonuktól, és kellett egy megoldás az úti étkezésekre…
A legjellegzetesebb nepáli fűszerek a fokhagyma és a gyömbér - ezeket szinte mindenhol használják. Ezen kívül sok római kömény is fogy, ami mind Indiában, mind Kínában nagy népszerűségnek örvend. A nepáli konyha valódi lényét azonban az egyes nepáli hozzávalók határozzák meg: a nepáli chili, különböző gyógyfüvek és fűszerek, amelyek mindenütt nőnek. Bárhol hajol le az ember, mindenütt valamilyen fűszert talál…
A nepáliak a fűszereket gyógyszerként is fogyasztják. Mivel a fő vallás Nepálban is a hindu, a nepáliak tiszteletben tartják az ájurvédikus konyhát. Ezen kívül van még egy magyarázat a sok fűszer használatára: az emberek nagyon egyszerű körülmények között élnek, sok esetben nincs modern fűtés a lakásokban. A sok fűszer meg segít melegen tartani őket.
Nepálban az emberek túlnyomó része otthon étkezik. Ha meg valaki elutazik két napra, akkor otthonról visz magával élelmet. A szakácsaim is elég sokat szoktak „vándorolni” Nepál-szerte, mire hazaérnek. Az igazi nepáli konyha otthon, a tűzhely melege mellett történik, friss alapanyagokból, amelyek szinte körbeveszik az embereket. Ha esetleg valaki Nepál étkezési szokásait a fővárosban, Katmanduban próbálná feltérképezni, az soha nem fogja megtudni, hogy mi is az a nepáli konyha.
A nepáliak elsősorban fekete indiai teát isznak, de van egy speciális fekete nepáli tea, amit nagyon szeretnek: ezt sok cukorral, kevés sóval és jakvajjal készítik
A jak nagyon hasznos állat. Mindene felhasználható: a tejét megisszák, a húsát megeszik, a csontjából meg gyógyszert főznek. A jak bőréből és a szőrméjéből ruhát készítenek. A jak emellett életében is nagy hasznára van az embernek. Olyan, mint egy „földjáró”: az ember terheivel megpakolva a Himalaya olyan területeire is eljut, ahová semmilyen más négylábú már nem tud felkapaszkodni. A jak az ember legjobb barátja Nepálban.
Menüsorunk szerénysége ellenére meglehetősen laktatóan sikerült.
* jakvajas tea, hogy a nagy mesterdetektív, Leslie L. Lawrence könyveiből elképzeljük;
* thupka, azaz az eredeti nepáli tésztaleves;
* mix momo starter, azaz vegyes, háromféle húsos-táska mix házi készítésű szószokkal;
* csirkehúsdarabok kesudiós kókusztejben;
* vegetable kofta, azaz zöldséges gombóc csípős szószban;
* kathmandu tarkari pulao, avagy pirított baszmati rizs zöldségekkel, gyümölcssel és kesudióval
* onion kulcha, hagymás házikenyér
* shikrani, azaz házi joghurt cukorral, kókuszreszelékkel és fahéjjal
