Nemrég Amerikában jártam, ahol a marketing szakma újabb zsenialitásával volt szerencsém találkozni. New Yorkban, egy boltban Obama relikviák sorakoztak egymás hegyén-hátán, és ez még önmagában nem is lett volna talán olyan érdekes, lévén, hogy épp az elnökválasztás (bocsánat, már a beiktatás) után jártunk két héttel. De miért kell valamit reklámozni az esemény után, ha már az égegyvilágon nem fűződik hozzá semmi érdekünk? 

Barack Obama megnyerte az elnökválasztást, pont. Gyanakvó énem természetesen azt mondatja velem, hogy "ez az, ami hátramaradt, és mégse dobjuk mán ki a szemétbe aztat, hanem majd a túristának, annak jó lesz..." Hát nem így van, kérem alássan. Ezt hívják igazi kampánynak, az első előtti pillanattól, az utolsó utániig, az imidzs végeláthatatlan erősítéséről, az üzenetek újratöltéséről, Barack Vezér nagy, optimistán felfelé tekintő arcképéről (ami nem mentes szerintem néhány világbekebelező diktátor gigantomán hóbortjától sem). És ami a slusszpoén, nem szórólapon, kulcstartón látjuk ezt viszont, hanem CSOKOLÁDÉN. Mert valljuk be: a csokit mindenki szereti, a csoki kerek, édes, kellemes - hát kell ennél jobb dolog, amivel a marketingüzeneteinket összeköthetjük? Hát nem kell, mert ez a totális marketingtelitalálat - én is hoztam jó pár Obama tejcsokit itthoni ismerőseimnek, barátaimnak.

És már csak arra lennék kíváncsi, itthon miért nincs ez így? Vajon miért nem szerepelnek politikusaink csokoládén, cukorkán, egyéb kellemes élelmiszereken? Ön el tudná képzelni Gyurcsány Ferencet például a Balatonszeleten? Vagy Orbán Viktort a Sport szeleten? Ön milyen politikust milyen csokoládéra tenne? Érdemes lehet eljátszadozni a gondolattal...