Egy évvel azután, hogy első magyarokként főztünk a Belgiumban kitalált "Dinner in the Sky" nevű, levegőben lógó étteremben, most itthon kerültünk fel az étterembe, ezúttal Tiszteletbeli Vendégként. Történt ugyanis, hogy az "őshaza" után a Dinner in the Sky hazánkba is ellátogatott, miután David Ghysels, a belga ötletgazda sikeresen eladta a szett licencjogait egy magyar vállalkozásnak. Innentől kezdve bárki felmehet a légbe, hogy ott falatozzon, zsíroskenyerezzen, csúcsgasztronómiázzon, termékbemutatózzon, meg hasonlók. A Lucullus mindenképp javasolja legalább egyszer kipróbálásra az éttermet.     

Az égi menü a következőképp alakult:

Előétel-tál 

* Libamáj-créme brulée karamellizált almaszeletekkel és aszúból készített balzsamecettel
* Borjú-carpaccio paradisom-lilahagyma salsával, petrezselyem habon tálalva
* Grillezett zöldspárga cékla-friss sajt pralinén

Főétel

* Seven spice  bárányborda medvehagymás burgonypürével, paprika-coulival és padlizsán-caponata raguval

Desszert

* Narancs-csokoládé fagylalt -196 fokon
* Pekándiós felfújt tokaji aszúval
* Katalánkrém     

Az ételek egyébként ízletesek voltak, jó minőségben kerültek az asztalra (bár kicsit túlzottan és indokolatlanul túlbonyolított formában), a bárány fűszerezése pedig vitte a prímet. Érdekes dolog volt a - 196 fokon előállított folyékony nitrogén is, ilyet még az életemben nem láttam. Csak néhány megjegyzés:

- a bárány néhol teljesen nyers maradt, ami a "körülmények" ellenére sem elfogadható.
- a három fogáshoz háromféle bort kellett volna szervírozniuk a házigazdáknak. Nálam ez a következőképp alakult: az elsőt megkaptam, finom volt (Badacsonyi Szirén, Szeremley pincészet, 2006); a másikat az asztalomra, a ruhámra, és a fényképezőgémre kaptam (ugyanis felborítottak egy üveget  (pedig kár érte: Gere féle Althus Cuvée volt, 2005-ös évjárat); harmadik bort nem kaptam egyáltalán (Mylitta, Dobogókő, 2004), de lehet, hogy külön kellett volna kérnem?   

Annyit még azért érdemes kiemelni, hogy a "földön" is gondját viselik az embernek - külön tálon érdekes előétel-falatok érkeznek, ezekből lehet csemegézni a fellegekbe emelkedés előtt. Volt itt apróhal, sonka, sajt... És persze Zwack-féle nemes pálinkák, amit ha nem kóstolunk, akkor is hazaviszünk, hisz távozáskor ilyet kapunk ajándékba.

A zuhogó eső ellenére is remek egy élmény volt. Arról már nem is beszélve, hogy méltó meggünneplése az Északi-sark meghódításának 2. évfordulójának.      

Még több lógás a Városliget felett: