Megtartottuk első itáliai vacsoránkat, ami már épp kezdett aktuális lenni 3,5 év intenzív Lucullus BT működés után. Mivel az olasz konyhaművészet eléggé szerteágazó, rengeteg ízzel, étellel, régióval és irányzattal, ezért úgy határoztunk, hogy tartományonként fogjuk bemutatni a jövőben az olasz gasztronómiát. A sorban az első kaland a SZICÍLIAI kulinária bemutatása volt, a Millenium da Pippo nevű nemrég nyílt szicíliai étekműhelyben (Cím: 1062-Budapest, Andrássy út 76., Tel: 374-0880), Pippo mester, és felesége interpretálásában.

SZICÍLIÁRÓL

Szicília szigetét a Messinai-szoros választja el kelet felől Olaszországtól. Itt található Európa leghatalmasabb tűzhányója, az Etna (3370 m), valamint a Stromboli és a Vulcano vulkánok is.
A történelem során népek és hódítók jöttek-mentek az évezredek során, és mindegyikük sajátos nyomot hagyott a sziget kultúráján. Szicília legkorábbi lakói a szikánok, az elümoszok, az aszónok és a szikeloszok voltak, a Kr. e. 8. században pedig görög gyarmatosítók érkeztek. Az ő nevükhöz fűződik az első szicíliai városok megalapítása: Siracusa, Lentini, Naxos, Catania és Messina. Az oligarcha irányította városok vezetése rögtön háborúba keveredett a punokkal, majd a Római Birodalommal. A sziget római provincia lett egy ideig, majd a birodalom kettészakadása után Bizánc fennhatósága alá került. 827-ben az arabok (szaracénok) támadták meg a szigetet, amit a 11. században a pápa által megbízott keresztesek foglaltak el.
A palermói udvar nemzetközi kulturális központtá vált a következő évtizedek során, a világ minden szegletéből érkeztek ide tudósok, politikusok és művészek. 1208-ban lett Szicília királya a Német-Római Császárság uralkodója, II. Frigyes.  Halála után a francia király testvére, Anjou Károly lett Szicília királya, aminek eredményeként a szigetet megszállta a francia hadsereg. A feldühödött lakosok 1282 húsvét hétfőjén fellázadtak az Anjou uralom ellen. 1415-ben a szigetet az Aragóniai Koronához csatolták, Szicília élére spanyol alkirály került. A XX. századig eztán még nagyon sokszor cserélt gazdát Szicília, az európai nagyhatalmak kegyesen adták-vették a szigetet egymás közt. 1946. május 15-én megalakult a különleges alkotmánnyal bíró, autonóm Szicília Tartomány. Az első szicíliai regionális parlamentet 1947. áprilisában választották meg.

SZICÍLIA GAZDASÁGA

A sziget jó talajáról, kellemes éghajlatáról ismert, így Szicílián meghatározó a mezőgazdaság. A gazdálkodást azonban megnehezíti a földtulajdonosok nemtörődömsége, a földművelés gyakran kezdetleges mivolta és az elégtelen csatornázás. Az 1950-es, mára már kifulladt Cassa per il Mezzogiorno (Dél-Olaszországi Fejlesztési Alap) nevű kormányzati kezdeményezés eredményeképpen a föld tulajdonlásával kapcsolatos reformok történtek, és nagyobb megművelhető földterület áll rendelkezésre. Ezen fölül jó hatással volt a szicíliai gazdaság egészére. A még ma is befolyással bíró maffia akadályozza a jelentősebb kormányzati reformokat, így a szigeten az egy főre jutó jövedelem igen alacsony, a munkanélküliség pedig jelentős. A dolgozók jelentős része bevándorló, és illegálisan foglalkoztatott.

Főbb terményeik: búza, árpa, kukorica, olajbogyó, mandula, borszőlő, gyapot. Szarvasmarhát, öszvért, szamarat és juhokat tenyésztenek. Jelentős a tonhal- és a szardínia-halászat. Az ipar területén az élelmiszer-feldolgozás, a kőolaj-finomítás, a műtrágya- és hajógyártás, a bőripar, a borkészítés és a faipar méltó említésre. A sziget délkeleti részén kőolaj-lelőhelyek vannak. Gázkitermelés és kénbányászat is folyik. A szicíliai úthálózat fejlesztése sokat lendített az ipari fejlődésen. A legfontosabb kikötővárosok Palermo, Catania és Messina.

A SZICÍLIAI KONYHA

Konstatálhatjuk, hogy a hagyományos szicíliai ételek nem egyenlőek az olasz konyha tésztaételeivel. Ilyen pl. a padlizsán-alapú caponata saláta, valamint a sfinzione, amely egy helyi pizzaféleség, és többnyire pékségekben kapható. A panella egy porhanyós ceci-babból készült tésztaféleség. További ételek: a maccu (krémes leves, ugyanabból a babféléből, amiből a panellát készítik), a crocche (sült burgonyagombócok sajttal és tojással), az arancine (sült rizsgolyók sajttal vagy hússal töltve). Szicília híres tengeri ételeiről. Népszerű eledel a sült kardhal. A kisebb halakat ecetben és cukros szószban készítik el. A seppiát (tintahal) saját fekete „tintájában” szolgálják föl, tésztával. A finnochio con sarde (édeskömény szardíniával) is tésztával készül. A desszertek közül kiemelhető a cannoli (cső alakú édesség, krémes-édes túrótöltekékkel), a cassata (édes sütemény, ugyanazzal a töltelékkel, mint ami a cannoliban is van), a frutta di martorana (vagy pasta reale: mandulás marcipánsütemények, különféle gyümölcsöknek maszkírozva), a szicíliai gelato (fagylalt). Egy történet szerint a fagylaltot Szicílián találták föl a római időkben, amikor is egymást váltó futárok hordtak jeget az Etna csúcsáról, hogy a patríciusok ízesítve fogyaszthassanak belőle. A granita pedig egész egyszerűen nem más, mint ízesített jégkása, melyet nyáron fogyasztanak előszeretettel.

A LUCULLUS SZICÍLIAI VACSORÁJA

Szicíliai vacsoránk gerincét főleg a tengeri ragadozók alkották, de természetesen megtalálható volt a palettán a híres neves PASTA is, különböző formában és szószokkal. Pizzán és tésztán edződött néhány társunk kicsit idegenkedett a tengeri lények túlsúlyától és az olyan tésztától, mint a palermói, amelyet szardíniával és mazsolával ízesített a szicíliai szakács. Az édes-sós kombináció eléggé ismeretlenül csengett több résztvevő zámára - ettől függetlenül szerintünk isteni volt.

A hideg előételek - tonhalsaláta paradicsommal citromkrém és capribogyó pantelleriaból, valamint marinált szardínia bruschettákkal életet mentettk, és hirtelen eltűntek az emberi gyomorban. Az est késve indult, meg voltak ünnepi beszédek, ahogy ezt már megszokhattuk, és mindenki már nagyon éhes volt. A szervírozás is lassan ment ezután is - a Lucullus BT talán leglassúbb Slow Food estjét ültje meg - de ezzel a tézissel sem tudtunk igazán vitatkozni, mert hát a jó és friss ételhez ugyebár idő és nagy körültekintés szükségeltetik. Türelmetlenebb társainknak javasoltunk a sarkon egy McDonaldsot).
Az est vitathatalanul legjobb étele a kagylóleves volt házitésztával - ezt mindenki egyöntetűen állította. A meleg előételek közül a makaróni tonhalraguval és a padlizsános-ricottás penne képviseltette magát, a mazsolás-szardíniás palermói tésztáról pedig szintén tettünk már említést korábban.  A makaróni módfelett sós íze és kemény állaga szintén nem mindenkinek tetszett, de tapasztaltabb társaink elmondták: márpedig ez az étel Olaszországban is így készül, és nincs apelláta. Főételekként nyúl volt catániai olivával és fehérborral csőben sütve - ezt szintén nem mndenki preferálta, valamint scampi (rák) szicíliai sonkával sütve. Utóbbi viszont harsány roppanások közepette adta ki a lelkét, miután az emberek megfürösztötték egy lencsés-halízű barna isteni mártásban. A panírozott szardínia siracuseai módon hozzá nem értő társainkban a rántott hússal asszociált - NO COMMENT.
Desszertként Cassta siciliana tortát kaptunk, meg tipikus nyári desszertet ricottával - amolyan töltött ostyát - amelyek méltó koronái voltak ennek a kilencfogásos ínyencvacsorának, ahol minden egyes ételt külön-külön szolgáltak fel a vendégeknek. Ahogyan az igazi Gourmet-hoz illik.