Megtiszteltetésnek vettük, hogy a MALÉV felkérte a LUCULLUS BT-t a téli turistamenük tesztelésén való részvételre. Annak tudatában vettünk részt az eseményen, hogy szavazatainkkal, értékelésünkkel reményeink szerint valamelyest hozzájárulhatunk jó néhány evőember-társunk komfortérzetének a javításához.
Ezt szem előtt tartva ettünk végig közel ötvenféle menüt, és igyekeztünk felelősséggel véleményt alkotni róluk.
MI AZ ÉRTELME A LÉGBEN VALÓ ÉTKEZÉSNEK?
Mikor megjelentek előttünk a kódokkal ellátott első dobozok valamint tároló-rekeszek, és nagyon gyorsan kezdtek hegyet formálni előttünk az egyformának tűnő mennyiségek, kiszerelések, azonnal felmerült a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a szerepe a levegőben való étkezésnek, a helyzet különlegessége által kiváltott eufórián túlmenően? Hosszabb utakon még csak-csak találni választ, de a röpke, 1-2 órás kiruccanásoknál már úgy bukkannak fel kérdőjelek, mint Mathias Rust a Vörös téren…
A légitársaság szakemberei elismerték a kérdés jogosságát – mondván, hogy tulajdonképpen nem más ez, mint a régi időkből megmaradt gesztus, egyfajta jele a vendégszeretetnek. A legtöbb étkezés a levegőben nem funkcionális tevékenység, inkább csak arra jó, hogy az ember valamivel elfoglalja magát. Erre a felismerésre alapozva már jó néhány légitársaság ki is vonta az automatikus fedélzeti étkeztetést a légi rituálékból. A Malév egyike azon kevés társaságoknak, ahol ez a jó szokás még a mai napig tovább él, mint a Gül Baba által telepített ottomán fügefa a budai Malom-tó meleg vizének a partján.
Ez az adottság predesztinálja a légi étkezés helyét: legyen valami az utas előtt, amit bárki, bármilyen gasztrokulturális háttérrel el tud fogyasztani (magyarán ne domináljanak ilyen vagy olyan fűszerezések, és önkényes ízlésirányok), és ráadásul ne izgassa agyon az emésztőszerveket. Ez utóbbit úgy oldják meg, hogy mélyfagyasztott ételek helyett friss fogásokat szolgálnak fel, és igyekeznek minőségi alapanyagokat felhasználni az étkekhez.
Tehát az ember fia örüljön, ha kap enni a fedélzeten, és ha már megkapta, ne akarjon túl sokat egy légi ételtől, mert a gyártás, piac, meg hasonló racionális okok tömkelege miatt ez nem megy. Körülbelül ez határozta meg a mi tesztelésünk keretét is.
LÉGI ÉTKEINK MEGJELENÉSÉRŐL
Maguk az ételek többnyire puha, kék árnyalatokban pompázó Malév motívumokkal fedett papírdobozokban landoltak előttünk.
Az útmutatás szerint ez környezetbarát, jó hatással van a repülőgépek fogyasztására (?), könnyen kezelhető takarítási és logisztikai szempontból – szóval a lehető legzseniálisabb megoldás, ami csak létezik.
Egyik érvvel sem akarunk szembeszállni, de amikor igyekeztünk elsőre eltalálni, hogy vajon mit is rejthetnek ezek a titokzatos szelencék, mobiltelefonra, gyerekjátékra, ajándékra tippeltünk többnyire, de semmiképpen nem ételre.
Nagy reményekkel hatoltunk beljebb, ám amikor felnyitottuk a dobozt, apró szintén gyerekjátéktartókra emlékeztető műanyag dobozkák bukkantak fel, amelyekben az ételt hol nylon, hol alufólia takarta.
Meg kell hagynunk, hogy ezzel a megközelítéssel valóban sikerült a funkcionalitás talaján tartani bennünket, és egy pillanatig se kergettük magunkat abba az illúzióba, hogy a csomagolás mélyén rejtőző fogások valamiféle különleges gasztro-élményben fognak majd részesíteni bennünket.
MAGUKRÓL A LÉGI FOGÁSOKRÓL
A mi szériánk – néhány hidegtál mellett - többnyire meleg ételekből állt. Végigpróbáltuk a magyar és a fúziós evőember számára hagyományos ízeket, a vegetáriánusoknak, muzulmánoknak, diabetikusoknak és zsidóknak szánt fogásokat, és igyekeztünk nagy figyelemmel lenni minden egyes falat iránt, amelyet egyenként meg is vitattunk.
Mielőtt még bárki szobrot emelne kitartásunk és áldozatvállalásunk előtt tisztelegve, megjegyeznénk, hogy a kezdeti lelkesedésünk az idő múlásával, és a sorra érkező, véget nem érő ételsorok hömpölygő áradatának a duzzadásával egyre csökkent. Az ízek nem árultak el túl sok extra információt, és kezdtek felvázolódni a Malév- ételek univerzumának általános szabályai.
A FŐ KÖVETKEZTETÉSÜNK, hogy a Malév turistaosztályon felszolgált ételeinek a tengelye többnyire a korrekt alapanyagok és a friss elkészítés metszésvonalán húzódott. Ehető volt minden, és ennek megfelelően csak kevés igazán rossz, és az ellenoldalon ugyanígy kevés igazán jó vegyület jelentkezett.
A jó és rossz jellemzők tekintetében a következő konszenzus alakult ki:
A POZITÍV JELLEMZŐKET illetően: az ételek többnyire korrektnek nevezhetőek (a korrektséget egy általános iskolai konyhát vezető, lelkiismeretes szakácsnéni gasztro-morális világképéből kiindulva kell elképzelni). Volt egy-két fogás (Beef Stroganoff, Lecsós csirke, Óvári szelet), amelyek határozottan jók voltak: rendelkeztek karakteres ízjegyekkel, megfelelően nedvesek voltak (ez a tulajdonság a levegőben különösen fontos, ahogy ez majd mindjárt kiderül), és könnyen lehetett a tálakból az evőberendezéseinkig transzferálni őket.
A NEGATÍV JELLEMZŐKET illetően: mindannyian kifogásoltuk a rizs és a melegszendvics különleges szárazságát, a sült burgonya nehézségét, valamint a nemzeti/ vallási ételek és a légitársaság által reprodukált ízek halvány azonosságait, összecsengéseit (nem attól lesz egy fogás muzulmán, hogy mazsola van a rizsben, és a tányéron hever néhány szelet padlizsán). Általános kifogás volt, hogy az ételek többnyire szárazak (ami a nagy magasságban jelentkező nyomáskülönbség miatt fellépő fokozott folyadékigény miatt különösen kellemetlen – sokkal többet kell inni az emésztéshez), és sok étel esetében kényelmetlen volt a fogások feldarabolása – ez utóbbi jelentőségével könnyen tud asszimilálódni az, akinek volt már szerencséje a turistaosztály barakkjaiban hősi küzdelmet vívni a táplálékával.
ÚJ KORSZAK?
A LUCULLUS BT leadta szavazatait, részletes javaslatokat tett a Malévnek arra vonatkozóan, milyen gondolatokat kellene eszközölnie a menüsor véglegesítésénél.
A lehetőség ahhoz, hogy a vendégszeretet jó és gusztusos ételekkel is kifejezze a légitársaság, különösebb anyagi befektetés nélkül is adott. Mint azt már többször kifejtettük, az étel erős racionális és mentális tartalmakat közvetítő információ, amelyet talán versenytényezőként is lehet értékelni.
Reméljük, hogy ez a nyitás – amellyel a Malév lehetővé tette, hogy a menüsorába az étkeket élvezők is beleszólhassanak –, funkcionális tenderbírálatokon, és zseniális PR húzáson túlmenően egy új korszak kezdete, amelynek vénájában az ügyfél-központúság vére bugyog.
lbt
