A Nagycsarnokban van egy flódniállvány, amely mellett most már másodszor vitt el az utam egy hét alatt. Nagyjából az van, hogy szinte lehetetlen nem belekóstolni ebbe a Raj Ráchel által készített, tradicionális zsidóédességbe.

Van benne mák, alma, dió és szilvalekvár, nagyjából egyenlő arányban, az egész egy zserbó jellegű tésztában, és nagyjából lehetetlen rájönni, hogy miért is pont ez a kombináció? Nálam valahogy sehogyan sem jön össze ez a néhány íz, persze elméletben. Hosszas filozofálás után egyetlen épeszű magyarázatot tudok adni: a "telhetetlenség". Ugyanis gondoljunk bele: ehetünk külön-külön almás, diós, mákos és szilvalekváros süteményt - de miért is tennénk, amikor tehetjük mindezt EGYÜTT is, EGYSZERRE? Carpe Diem, és mindent bele, FLÓDNI!