Nyár végi ételkalandunk egy újabb indiai étekműhelybe, a Hathi-ba vezetett (Cím: Bp 1138, teve u. - Frangepán u. sarok), amit a tulaj, Timmo nemes egyszerűséggel csak „indiai kifőzdének” hív. Az interieur valóban nem a legbonyolultabb: néhány faasztal várja az evőembert székekkel, egy-két fa-elefánt-dekorációval, kevés indiai képpel, sőt, műanyag evőeszközökel is. Igazából pont az utóbbiakra vetődött a hüledezések fő csapásiránya a vacsoránkon, és bevallom őszintén - jómagam is viszolygok mindenféle műanyagtól. Ez egyszer viszont meg kell bocsátanom, de csak azért, mert viszont az ételek magukért beszéltek. A tandoor kemencéből frissen kerültek elő a ropogós naan-ok (kenyerek), a pakorák (bundázott zöldségek) a szemünk láttára sültek, és legalább tizenötféle jobbnál-jobb Észak-és Közép-indiai étel közül lehetett választanunk. Ha megszomjaztunk, a pincér gyorsan kevert nekünk egy mango lassit (indiai joghurtos ital), de a hűtőszekrényben is lapult egy-két indiai Cobra sör. Amúgy, tartalékként.
A Hathi büfében - ami egyébként nemrég nőtt a duplájára, a szomszédban álló autósműhely bekebelezése révén - a sorban állók száma, főleg ebédidőben - általában jelentős. A helyet egyébként nagy előszeretettel látogatják a hazánkban élő indiaiak és külföldiek is, na meg az errefelé gombamód szaporodó multinacionális vállalatok öltönyös-nyakkendős-bedzzses rabszolgái is.
Vacsoránkon Timmo segédletével vettük fel a versenyt az Észak-indiai ételsorral. Welcome drinkként indiai mangóvodkát kaptunk, ami rögtön az elején megosztotta a vacsorázók körét. Volt, aki alkoholmentesen kérte az italt, de volt, aki szimplán csak annyit mondott, hogy "jobb a magyar pálinka". Amihez egyébként oly sok köze nem volt az italnak, így hát azt sem értettem, mi szolgáltatta az összehasonlítási alapot a Lucullus Ételkritikai Divíziójának? A drink egyébként sűrű volt, mint egy lassi, és az ember fia a vodkát valóban általában jobb szereti, ha átlátszó. Ennek ellenére nekem tetszett, és nagyon jól meghozta az étvágyamat. Előételekként zöldséges, házi-sajtos- és csirkés pakorát, azaz lisztbe bundázott zöldségeket kaptunk,  amihez mangó chutneyt és egy másik, joghurtos öntetet kaptunk tunkolás céljából. A pakorák frissek, ízletesek voltak. Eztán bemutatkozott a tandoor kemence: tandoori csirkeszárnyakkal, és chicken tikkával, azaz fűszeres joghurtban pácolt és tandoor-ban sült csirkemell darabkákkal. Többen nem értették, hogy miért van a húsnak élénk piros színe, azonban tapasztaltabb harcoaink elmagyarázták, hogy egyrészt ez egy piros chilinek köszönhető, másrészt a tandoori fűszerkeveréknek, ami ugyancsak piros. Föl nem foghatom egyébként, hogy egy csirkemell hogy tud nem kiszáradni, kívül ropogós belül pedig omlós, rostos, puha maradni... Ezt tudja a tandoor...  Vacsoránk ütőerét a Chicken tikka masala alkotta, ami nem más, mint egy csípős, erős szószban érlelt, puhára főtt csirkeétel. Legextrémebb látogatóink kérhettek extra adag chilit hozzá, és többen repetáztak is az ételből. A Ház Étke a Chicken Hathi volt, ami egy pisztáciás-mogyorós szószban levitáló, nem csípős csirkeételt testesített meg, ez is ízlett mindenkinek. Az ételekhez punjubi chole-t, azaz csicseriborsót ettünk gyömbéres szószban és dal makhani, avagy a híres-neves indiai feketelencsét is. Utóbbit nem volt alkalmam még kipróbálni, csak a vörös lencsét. Desszertként Gulab Jammunt kaptunk, avagy a már ismert édes Észak-indiai tésztagolyót, amit már a pakisztáni vacsoránkon is megízlelhettünk. Az ételekhez tandoorban sülő naan-t (lepényfélét) kaptunk, és rizst abszolváltunk. Utóbbi csak a vacsora végén ért ki, előbbit viszont sokan visszatapsolták, olyannyira friss és ízletes volt.

tg