Következő kalandunk Közép-Ázsia többezer éves, varázslatos vidékeire vezetett, hisz ezúttal a Nagy Selyemút egykori jelentős állomásának, Üzbegisztánnak a konyháját ismertük meg. Utunk hazánk egyetlen üzbég éttermébe, a Bukhara Bárba vezetett (Cím: 1029-Budapest, Ördögárok u. 174., Telefon: 274 6142).  Extra meglepetés: a Bukharában a vízipipázás szerelmesei is hódolhattak szenvedélyüknek.

KÖZÉP-ÁZSIÁRÓL ÉS ÜZBEGISZTÁNRÓL

A mintegy 4 millió km2-en elterülő Közép-Ázsiai régiót Kazahsztán, Kirgizsztán, Üzbekisztán, Türkmenisztán és Tadzsikisztán alkotja; a térség 51 millió lakosával a világ egyik legritkábban lakott területe. A mintegy 100 helyi etnikai csoportosulásból a legnépesebbnek az üzbég számít: ők mintegy 20,5 millióan vannak. Az európai népeket mindig is érdekelte eme varázslatos táj, amely selyemmel, arannyal, kézművesekkel és bölcsekkel várta a kereskedőket. A Nagy Selyemút, mint meghatározó kereskedelmi útvonal a Kr. e. 3. századtól egészen a 16. századig fennmaradt, és fontos eszköze volt a kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak Európa és Ázsia között. A térséget többször végigdúlták a rettegett hunok, a törökök és az arabok is; utóbbiak az iszlám vallást hozták magukkal. 1220-ban az összes helyi várost lerombolta Dzsingisz Kán, és csakis az általunk is ismert, eltörökösödött mongol fejedelemnek, Timur Lenknek köszönhető, hogy a térség, (és főleg Üzbegisztán) újjáépült és fejlődésnek indult. Timur unokájával, Ulugbehhel együtt Perzsiát, Bagdadot, Anatóliát, Indiát is hozzácsatolta saját birodalmához. Eztán az orosz, majd szovjet birodalom térhódítása következett, ami egészen 1991-ig tartott. Az országok ettől az időtől kezdve függetlenek.
Üzbegisztán ma Közép-Ázsia egyik gazdaságilag legfejlettebb köztársasága, ahol nagy jelentőségű a rizs-, a gyümölcs-, a szőlő- és zöldségfélék termesztése, és a juhtenyésztés. Fejlett az ország élelmiszer-, a gyümölcs- és konzervipara, és természetesen a gasztronómiai hagyományok.

BUKHARÁRÓL

A Nagy Selyemút menti városok virágoztak, ám rengeteg romboló háborút, tűzvészt, éhséget is átéltek. Bukhara egyike azon kevés városoknak, amelyek az i.e 5. századtól fogva napjainkig folyamatosan élnek, fejlődnek, változnak. A kereskedők többszáz éven át szállították a poros karavánutakon az európaiaknak a drága selymeket, köveket, fűszereket és festékeket, az aranyat és ezüstöt, az egzotikus állatokat. Bukhara és sarif – nemes és szent - többek között ezekkel a szavakkal dicsőítették eme régi várost. A 9–10. századi Kelet nagy költői, Rudaki, Dakiki és Fidrousi verseket írtak róla, és már a 10. században megírták Bukhara történetét. A várostól ered a Budapesten, Máriaremetén található autentikus üzbég étterem, a Bukhara Bár neve is. Alapítói, a Karpenkó házaspár két üzbég szakácsot hozott Magyarországra, hogy hazájuk gazdag ízvilágát bemutassák 2007. januárjától.

AZ ÜZBÉG GASZTRONÓMIÁRÓL

Az üzbégek ételkultúrája meglehetősen kifinomult. Óriási kultusza van itt a kenyérnek, amelyek általában tányér alakúak, kerek formájúak, és az éltető napot szimbolizálják. Ezeket használják tányérként is: húst, rizst, gyümölcsöt, salátát szolgálnak fel bennük, és a Korán hagyományai szerint tilos késsel hozzáérnünk. A kenyerek a „tandír” nevű agyagkemencében készülnek, ami nagy hasonlóságot mutat az ősmogulok „tandoor” nevű kemencéjével.
Nemzeti italuk a zöld tea, amit bármilyen napszakban, bárhol lehet kapni. A teázókban - ahogyan a lakásokban - nem találunk széket: a vendéget vastag szőnyegekre, párnákra ültetik törökülésben, cipő nélkül egy alacsony asztalka mellé. Kevés szeszesitalt fogyasztanak, helyette az évszázadok során a különböző gyümölcsszörpök (serbetek) számtalan változatát alakították ki. Egyes tájakon kedvelik az ősmagyarok és a mai mongolok által is kedvelt kumiszt (erjesztett kancatej), és a kumránt, ami kumiszból és tehéntejből készül. A lakosság fő húsétele a birka, a bárány, de a marha-, a borjúhús, a csirke, a tyúk, a kacsa, a galamb is megtalálható a repertoárban. A roston sült bárányhús minden üzbég kedvenc étele, a báránysütés pedig a kirándulásokkal gyakran egybekötött szórakozás, olyan, mint nálunk a szalonnasütés. A rostonsülteket gyakran kézzel eszik, evőeszközt nem adnak hozzá, legfeljebb a rizshez kanalat. Az üzbég nemzeti ételek között a rizses hús (plov, Közép-Ázsiában: piláf) igen népszerű. Az ételnek sok változata van: fogyasztják hússal, zöldséggel, sósan, édesen, de gyümölccsel, mazsolával és tejszínnel is.
Az üzbég ételek rendkívül fűszeresek, ugyanakkor nem állnak távol a magyar ízléstől sem. Az üzbég konyha a történelem folyamán számos idegen elemmel gazdagodott, és a hódító népektől átvett étkezési szokások sajátos ételkultúrává ötvöződtek. Az üzbég konyha gyakori fűszerei a hegyes pirospaprika (frissen és szárítva), a fekete bors (egészben és őrölve), a pisztácia, a koriander, a babérlevél, a fahéj, a borsmenta, a kakukkfű. Jellegzetes zöldségféléik a kapor, a petrezselyem, a kindza (a petrezselyemhez hasonló, nálunk nem kapható), a zeller, a vöröshagyma, az újhagyma és zöldje, a fokhagyma és zöldje, a paradicsom. Az üzbégek szeretik a tartalmas, nehéz, tápláló, fűszeres leveseket is. Az üzbég édességek viszont rendkívül édesek, igazi ’keleti csemegék’, amelyek mellett rengeteg gyümölcsöt is fogyasztanak. A piacokon garmadában áll a dinnye, mely mézédesre érik a meleg napsugaraktól, a sárgadinnye, és a mag nélküli "kismis szőlő".

A LUCULLUS ÜZBÉG VACSORÁJA

Ízelítők
* szamsza, azaz kemencében sült töltött „táskák”;
* lepjóska, azaz friss házi lepény, zöld tea kíséretében;

Levesek
* lágmán, azaz paprikás marhahúsleves sok zöldséggel és házi tésztával VAGY mashurda, azaz húsleves rizzsel;

 Főételek
* plov, azaz rizseshús;
* bárány saslik, azaz faszénparázson készült bárány-rablóhús pikáns öntettel;
* kebab saslik;
* töltött fürj;
* acsik-csucsuk saláta, azaz paradicsom és hagyma, pikáns üzbég fűszerekkel;

 Desszertek
* csak-csak, azaz apró ropogós sütik mézzel és dióval;
* vosztok, azaz túrós-mazsolás derelye csokis-szamócalekváros öntettel, és teával.

A választék óriási volt, mint ahogy az ízek. Az adagok óriásira sikerültek, a pincérek pedig csak hordták és hordták az amúgy már roskadásig megpakolt asztalt. Ismét remekül választottunk - a közép-ázsiai vendégszeretet kitett magáért. HÁLLELÚJA.