A Lucullus BT az Új Lanzhou étteremben ünnepelte második születésnapját. Elkészül a világ első kínai cigánypecsenyéje, Erika Wang - Somló Tamás - Kovács Erika karaoke-fesztivált tart, amit torta meg tűzijáték koronáz. Mindezt egy huszonegy fogásos, Huai-Yang stílusban kivitelezett Császári Lakoma kísérte.

ÜZENET A LEGNAGYOBB MESTERNEK: A LUCULLUS BT ÉL ÉS VIRUL!

Viszonylagos dolog ez az idő. Vannak baktériumok, amelyek évmilliók óta hevernek tengerek, hőforrások, jégbarlangok mélyén, és várnak türelemmel, hogy a megfelelő körülmények felgyorsítsák életritmusukat, és vígan nyüzsögve árasszák el a bioszférát. Ezzel szemben egy kérész az egész életét – felnövekedését, sikereit és kudarcait, az első cigarettáját, sörét és csókját, sőt, családjának megalapítását és végül a hősi halált - nagyjából egy nap leforgása alatt abszolválja. Egy macska, és a legtöbb emlős kétéves korában már önellátó, míg az ember fia ebben a korban még éppen, hogy csak totyog és gügyög, a földi mennyország lakója. Röviden: ami az egyiknek még van, az a másiknak már nincs.

Egy újonnan alakuló szervezet, egy emberi csoportosulás születése pillanatában, és az azt követő időszakban többnyire olyan képlékeny, mint az izzó lávafolyamba hajított jégkocka, amit az imént vettünk ki a jéggépből. Egy ciklus, ami alatt a Föld megkerüli a Napot, még úgy ahogy, becsülettel végigvihető bármilyen emberi közösség által, de ha a Kék Bolygó másodszorra teszi meg a vándorutat a süket űrben vezető pályáján, mialatt ténykedésünkkel foglalkozunk, hát akkor bizony mérföldkőhöz érkeztünk el. Ettől a pillanattól fogva létezésünk valóság, lehet ránk számítani. Olyan istenbizonyíték ez, mint a Róka új érzelmei, amelyek azt követően alakultak ki, hogy a Kishercegnek köszönhetően átesett a megszelídülési paradigma tűzkeresztségén, és délután fél négykor izgatott farkcsóválásba kezdett, hőn szeretett barátjára várakozván. Így tehát mi is teljes önbizalommal üvölthetjük bele a végtelen kozmoszban csavargó Nagy Mesternek, hogy a Lucullus él és virul!

GASZTROCKFESZTIVÁL ÉS KÍNAI CIGÁNYPECSENYE

Új fogalmat vezetünk be: gasztrockfesztivál – ehhez hasonlítható ugyanis mindaz, ami kétéves születésnapunkon történt. Eseményünket természetesen csakis Társaságunk szülőföldjén, a Lanzhou étteremben, és annak is új divíziójában ülhettük meg.

Miután összegyűltünk, és megtartottuk ünnepi beszédeinket, Wang mester felesége, magyarított nevén Erika lepett meg bennünket egy kínai popslágerrel. Ezt követte a huszonegy fogásos Huai-Yang vacsora, néhány elképesztő étellel, amelyek a Császári Konyhát reprezentálták (részletek alább). Miután bendőinket teletömtük, Erikához csatlakozott a magyar rocktörténelem legendája, Somló Tamás, és énekeltek egy kínai duettet. Már ez is elég nagy meglepetés volt, de utánuk jött valami, pontosabban valaki, aki egészen egyszerűen megállította az ütőt bennünk. Még a vacsora előtt, az utolsó pillanatban sikerült egy hostesst kerítenünk, aki segített bennünket hatalmasra duzzadt tömegeink irányításában. Helyesen mosolygott, üdvözölte a vendégeket – szóval tette a dolgát -, mígnem véletlenül elejtette, hogy ő bizony énekesnőnek készül. Azonnal fel is vetettük, hogy ugyan mutassa meg tudományát. Miután Wang Erika és Somló Tamás befejezték előadásukat, és elcsitult a tapsvihar, hostessünk megragadta a mikrofont, és bármennyire is hihetetlen, de pillanatok alatt üvöltő tömeggé alakította át békésen emésztő, jóllakott társaságunkat. Valaki megkérdezte: „Honnan ez a lány?” „A Holdról” – szólt a teljesen egyértelmű válasz az asztal másik végéből. Egyébként Kovács Erika az űrből jött lány neve, akinek a hangját remélhetőleg még sokat fogjuk hallani a jövőben.

Miután kitomboltuk magunkat, nekiveselkedtünk az újabb megpróbáltatásoknak: sort kerítettünk a világtörténelem első magyar-kínai főzőpárbajára. A Kínai Étekmester Műhely két bátor wokforgatója, Geréb János és Geréb Péter hívta ki Wang Mestert. A magyar kihívók kínai ételekkel indultak, a LanZhou tulajdonosa egy cigánypecsenyének állt neki. Míg ők a tűzhelyek mellett izzadtak, addig az egyik szakács kínai tésztakészítési show-val szórakoztatta a nagyérdeműt. A párbaj eredményének az elbírálására azokat a barátainkat kértük fel, akiknek néhány héttel ezelőtt a wok mellett kellett megmérettetniük: B.Tóth Lászlót, Varga Editet és Váncsa Istvánt. Nem tudtak döntést hozni, hiszen minden remekül sikerült, ezért mindenki kapott egy-egy üveg bort ajándékba. Annyit azért megjegyeznénk, hogy az összes versenyétel pillanatok alatt elfogyott, és a kínai cigánypecsenyéből többen kértek repetát.

Ezen megpróbáltatások után jött a vacsora fénypontja: az ünnepi torta. Midőn a torta tűzijátéka világította be az elsötétített helységet, a két Erika duettje köszöntötte társaságunkat. A gyertyákat elfújtuk, és utolsó mohikánjaink valamikor hajnal három óra felé léptek az otthon felé vezető hadiösvényre.

A HUSZONEGY FOGÁSOS HUAI-YANG VACSORA

Wang mester ismételten méltóképp gondoskodott vendéglátásunkról: huszonegy fogásos, Huai-Yang stílusban kivitelezett, császári vacsorával lepett meg bennünket.

Előételeink között több zöldség- illetve gyümölcsközpontú fogással találkoztunk. Ilyen volt az enyhén csípős, uborkás üvegtészta mustármagolajban, valamint a sokak által fel nem ismert, császárkertben termett csipkebogyó: ez annyiban tér el magyar testvérétől, hogy édesebb az íze, és keskenyebb a magja. Sokan rácsodálkoztak a Huai-Yang tofucsíkokra: kinézetre metélttésztának tűnik, pedig nem más, mint főtt, apróra vágott tofu, könnyű szójaszószban. Természetesen nem maradhatott el a száznapos tojás zöldpaprikával, amelyről kiderült, hogy több tagunknak hosszas fennállásunk és történetünk ellenére elképzelése sincs, hogy egyáltalán ehető-e. Aztán amikor mindenfajta előítéletüket sikerült legyőzniük a későn jövőknek esélyt sem hagytak ennek a fekete, különös szubsztanciának a megkóstolására.

Előételeinkből persze nem maradhatott el néhány húsféle sem. Ilyen volt a szójaszószban pácolt marhahús, ami abban tér el a régi lanzhoui testvérétől, hogy sokkal puhább, mélyebb regisztereken szól a hangja, és vöröses a színe: mindez a Huai-Yang speciális technológiájának, „vörösre főzés” tudományának köszönhető (több napig szójaszószban érlelik, majd főzik a delikvenst). Hasonló volt a szecsuani elemekkel dúsított szárazra sült tengeri hal, is amelynek hideg korpusza édes mártással volt leöntve. Többen kételkedtek, hogy a szezámolajban pácolt kacsazúza ehető étel-e, de végül is ez a baromfibelsőség ugyanarra a sorsa jutott, mint a száznapos tojás: az utolsó falatig elfogyott. De a legnagyobb népszerűségnek talán az étvágygerjesztő csirkecomb nevű fogás örvendett: a szószokban főtt húst a csontra merőlegesen felszeletelik, és hidegen tálalják. Szubsztanciája puha, ízvilága az édes és savanyú regiszterek felé tendál, és kellemes, frissítő hatással van a további étkeket befogadni szándékozó gasztrokalandor előtt.

Jobb leves nem is követhette volna az előételeket, mint a „Gazdagság Forrása”, ami egy sűrű, tofu alapú zöldségleves. A kínai hagyomány szerint ennek a levesnek a fogyasztása hihetetlen vagyonhoz juttatja az evőembert.

Forró ételeink nyitánya kedvencünk, az édes-savanyú szószban érlelt töltött padlizsán és a fokhagymás kínai virágos káposzta, a yo-caj (ismertebb nevén pak choi) volt. Ezt követően betekintést kaptunk néhány halételbe, így a szecsuani omlós halba, ami egy jellegzetes, erős, fűszeres lében puhára főtt halféle, némi savanyított káposztalevél kíséretében. De nagy népszerűségnek örvendett a lótuszhal is, amelynek rózsás húsa és arany-vörös szósza rendkívüli titkok feltételezésére buzdított, miközben nem másról volt szó, mint édes-savanyú mártással nyakon öntött, különleges sütési eljárással készített amurról.

Két másik forró étel a vizek és a földek lakóit hozta egy platformra: az egyik étel a „Mao Ce-Tung a tengerparton” nevet viseli, ugyanis a nagy tanító kedvence, a szecsuani módon elkészített csípős csülök randevúzott néhány tengeri élőlénnyel – tintahalakkal, polipokkal, rákokkal és kagylókkal. Ugyanezen vízlakók léptek nászra a „Császár Lakomája” nevű fogásban is, amelynek gerincét az osztrigaszószos marhahús és a kínai aranymandula, a gingko adta. Hogy egy kicsit elidőzhessünk a szecsuani mártás adta élvezeteknél, még megkóstolhattuk az olajjal forrázott sertéshúst is, amelynek környezete ugyanaz volt, amit az omlós hal esetében tapasztaltunk. Ez a fogás az egyik kedvencünkké vált, de nem múlhatta felül a Ge-Shan csirkecombot, amely nem más, mint szárazra sült, kockára vágott csirkecomb, mogyoróval és erős paprikával. A nagy lakoma ellenére ebből a fogásból többen követeltek ismétlést, hogy kiizzadhassák magukból utolsó nedveiket. Végül, meleg étkeink sorát csípős-ropogós kukoricagyöngyök zárták, amelyet az év legjobb nassolnivalójának kiáltottak ki híveink. Mindezt szójaszószos, tojásos sült rizs kísérte.

Ételsorunk végét egy különleges édesség, a „Tai-Ping hercegnő csókja” zárta, amely egy kókuszos, puha süteményféle. Többen a tejbegrízhez hasonlították az ízét, de minden fanyalgás ellenére ebből is sok-sok repeta fogyott még el.

NÉHÁNY SZÓ A HUAI-YANG KONYHÁRÓL

A Huai-Yang módon készült kínai ételek hazája a kínai Jiang-Su tartomány Yang-Zhou területe. Mára ez az étekművészeti irányzat vált a kelet-kínai konyha meghatározójává, és az ország egész területén rendkívüli népszerűségnek örvend. Ez a kulináris irányzat Császári Konyha néven is ismert – ugyanis ez a stílus volt a kínai uralkodók kedvence, hosszú évszázadokon át. Mivel rendkívül bonyolult ételkészítési eljárásról van szó, Kínán kívül viszonylag ritkán lehet találkozni vele.

A meleg éghajlatnak és a termékeny talajnak köszönhetően Jiang-Su tartományban sokféle zöldség és rizs terem, ami alapjaiban meghatározza a konyha jellegét: a felhasznált alapanyagok gerincét a zöldségfélék képzik, de ezen túlmenően a gombák sokasága és a tofu-alapanyagok is rendkívüli jelentőséggel bírnak. A régió vízi élőlényekben is gazdag, ami miatt az angolnából, teknősbékából és rákból készült ételek nagy népszerűségnek örvendenek.

Az étekkészítései eljárások közül kiemelendő a régióra jellemző "vörösre főzés" technikája: ennek lényege, hogy a különböző alapanyagokat hosszasan, húslével és szójaszósszal párolják.

A Huai-Yang módon elkészített fogások általában könnyűek, ropogósak, és gyakran jellemzik színesként, változatosként, ízletesként. A Huai-Yang szakácsok különösen nagy figyelmet fordítanak az ételek esztétikai értékére, vizuális megjelenésére.

st