A LUCULLIÁSZ - tehát a LUCULLUS BT kalandjainak összessége - XII. fejezete az Úr 2004. esztendejének végén volt esedékes. Mivel ez idő tájt mindenki el volt telve az ünnepek édes otthonának a főztjeivel, a legnagyobb problémát pedig a test különböző pontjain Karácsony táján szépen kinőtt zsírfoltok szemlélése jelentette, ezért ezt a kalandunkat nem az ételekre, hanem az italokra koncentráltuk. Utunk a PING PONG koktélbárba (cím: 1061-Budapest, Király u. 34., tel: 413 71 80) vezetett, ahol PETŐ TAMÁS magyar mixerbajnok gondoskodott az italainkról.
A RUDAS ROMKERTTŐL A PING PONG KOKTÉLBÁRIG
Koktél-megismerési kalandunk a PING PONG ázsiai koktélbárba vezetett, ami nagy koktél-ivók szerint Budapest egyik legjobb koktél nevű italokat készítő helye. A bár egy éve üzemel, de a tulajdonosok már öt éve jelen vannak a hazai koktélpiacon: akkor nyitották meg a májustól-szeptemberig működő Rudas Romkertet is, aminek gyakorlatilag a téli verzióját szerették volna viszontlátni a PING PONG-ban. A hely vezetői nagy perspektívát láttak a most sétálóutcává alakuló Király utcában, és azt szeretnék elérni, hogy a bár egy amolyan bulizás előtti „találkozós-vacsorázós-koktélozós” helyszínné avanzsáljon. A helynek mindenképpen egy ázsiai eredetű – de nem túl komoly – nevet szerettek volna adni. Fontos volt az is, hogy a magyar ember is megértse a nevet, és persze az is, hogy a névre lehessen majd később szlogent, illetve marketingstratégiát építeni.
ÁZSIAI VÉRVONALAK
Korábban a PING PONG helyén a SZINGAPÚR nevű kínai étterem volt megtalálható. Később a helyet ÓPIUM étteremnek hívták: ez a műhely nemcsak a kínai gasztro-univerzumra koncentrált, hanem vegyesebb ázsiai ízvilágot kínált az idelátogatóknak, és a profil fővonalát a thai és indonéz ételek képezték. A PING PONG mai enteriőrjén érezhető a korábbi éttermek atmoszférája, amelyet a tulajdonosok szánt szándékkal őriztek meg. Ez a múlt természetesen nem hagyhatta érintetlenül a jelenlegi étterem és koktélbár ételprofiljának az alakulását sem.
A FŐZŐ NÉNI KIKANDIKÁL A HÁTIZSÁKBÓL
A koktélbár egyik tulajdonosa, PERLAKI ZSUZSA három hónappal ezelőttig még reklámfilmgyártással foglalkozott, ma azonban már ideje nagy részét a PING PONG-ban tölti. Többek között neki köszönhető, hogy a hely az enteriőrön túlmenően az ázsiai ízekből is valamennyit megőrzött.
Zsuzsának ugyanis a titokzatos Délkelet-Ázsia a kedvenc helye: valamilyen megmagyarázhatatlan vonzerő gyakran a kék bolygó eme féltekére húzza őt, mint az Ezeréves Sólymot a Halálcsillag. Ismerősnek számít Thaiföldön, Indonéziában, Vietnamban és Kambodzsában, amely országokat hátizsákkal kalandozza körbe. Igazi Slow Food ember révén egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy a helyi ételekkel is megismerkedjen. Véleménye szerint az igazi ázsiai konyha nem a nagyvárosok éttermeiben készül, hanem a falvak és kisvárosok fazekaiban, amelyeknek rotyogó tartalmát „főző nénik kavargatják, kis bódéikban”. Itt lehet ugyanis a legközvetlenebb kapcsolatba lépni az igazi, népi konyhával – amit akkor is érdemes kipróbálni, ha az ember biztosan tudja, hogy másnap bosszút áll rajta a saját bendője.
Ezzel az elszántsággal tulajdonostársai sem tudtak szembeszállni, és ennek köszönhetően megőrizte a Ping-Pong az eredeti ázsiai vérvonalat. Ez egyébként főleg a külföldieknek tetszik, ugyanis a paprikás krumplin és rántott húson felnőtt magyar fogyasztók egészen egyszerűen idegenkednek az ismeretlen ízek megízlelésétől.
ÉS MOST NÉHÁNY SZÓ A PING PONG KONYHÁJÁRÓL
A Ping Pong konyhája röviden a japán esztétikum, a XXI. századi népkohászat és a nemzetközi cyberbár jelzőkkel írható körbe. Az ételek ugyanis gusztusosan kerülnek felszolgálásra, a különböző népek konyhái reprezentálódnak, és van valami egészséges, könnyed, ázsiaias ízű és állagú állapota az ételeknek, ami végül is megtalálható mindenféle nagyvárosi trendi helyen, a világ bármely pontján. Van egy olyan gyanúnk, hogy a francia konyha és az ázsiai trükkök nászáról van szó, egyébiránt.
A konyhafőnök egyébiránt saját maga egy ilyen nemzetközi sorstörténet: itthonról elszabadulván a szamurájok és jakuzák földjére vitte az élet, és itt, a Távol-Keleten különböző éttermek konyháiban tanulta a japán konyhaművészetet, amelyet sikeresen épített rá európai tapasztalataira. Ezt a LUCULLUS BT tagjai is egyöntetűen megállapították.
Különlegességképpen megemlítendő a Tom-Yam leves, ami nem más, mint egy thaiföldi népleves, amelyet csak kevés helyen készítenek jól Budapesten. Ugyanilyen thai különlegesség a csípős, pirított tészta is, frissen aprított zöldségekkel és sült jércemellcsíkokkal meghintve, némi szójás alaphangra komponálva. És persze nem lehet elmenni a Nasi Goreng mellett sem, ami az indonéz konyha egyik remeke: sült rizs rákkal és csirkével. Megjegyeznénk, hogy aki az igazi thai és indonéz ízeket kutatja, jól teszi, ha ide betér. Az itteni kompozíciók ugyanis jobban hasonlítanak az eredetihez, mint amit a magukat thainak és indonéznek nevező, többnyire Junk Food kutyulékgyárak képesek produkálni.
A LUCULLUS ÉTELSOR
Ugyan az est a koktélokra volt kihegyezve, viszont ételek nélkül meg/be is lettünk volna lőve, ezért ittlétünk alkalmából összeállítottunk egy könnyed – a LUCULLUS-os hagyományokhoz hű – széles skálájú, nemzetközi - ételsort - amely az idei kalandokból ismerős ízeket prezentálta. Ezek a következők voltak:
- SANDOKAN leüti KATSUMOTOT, aki viszont megfojtja ellenfelét: azaz TIGRISRÁK TEKERCS. Ez az étel nem más, mint rántott rákfarok, némi csípős, indiai jellegű, friss csatnival. Jól passzol gyöngéd, légies koktélokhoz.
- Vízidisznó a Csendes-óceáni Korallzátonyon lebegve: azaz bacon-be tekert VIZIGESZTENYE mézzel. Ez egy könnyed harmóniákban egyezteti a francia sonkaszalonnás tekercselést az ázsiaiak szójaszószos, és friss zöldségeken alapuló ízeivel.
- Sancho Pansa királyi előétke az itáliai kiránduláson, azaz BRUSCHETTA. Ez nem más, mint a talán mindenki által ismert házi pirítós fokhagymás paradicsommal, és olívával, ami a világ legjobb étkeinek az egyike egyébként. Az olasz konyha külön imát érdemel, és erre készülünk is.
- Szerva itt - csere ott: jön a RÁNTOTT CAMAMBERT áfonyával, mézes chilivel. Erről nem érdemes beszélni. Bárhol lehet ilyet kapni.
- CORTEZ megpuhul az azték napsütésben: azaz MÉZES CHILIS TÉSZTA csirkemellel és zöldségekkel. No, ez az egyik különlegesség. Tagságunk egyik kedvenc étkévé nőtte ki magát, és nagy elismerésnek örvendett. A tészta megőrizte enyhén roppanós frissességét, a szószok valóban édeskés, de határozottan csípős ízeket hoztak, a ropogós, friss zöldségek mellé.
- A HÉT AMIGO visszavág, azaz csípős CHICKEN & CHIPS. Erről sem érdemes sok szót vesztegetni.
- ABU MAHARADZSA kedvence, miután magához tért Sir Lancaster-rel történt whisky ivásából, lent, az indiai monszun esőáztatta földjein: azaz RAITA (indiai joghurtos zöldségsaláta). Ez az európai álmodozók által elképzelt raita – jó ízű étel, de a mi tapasztalataink szerint messze áll a valóságtól. Fitneszvideokazettarealitással bír.
- VALAMI AMERIKA a köret, azaz PING PONG STEAK BURGONYA
- ÉS A VÉGE, MÉG VALAMI AMERIKA: azaz CHOCOLATE BROWNIE. Ez utóbbi súlyos, mint az amerikai ember akarata és konoksága. Jó ízű étel, és jól hozza az eredeti mintapéldány formáját.
ÉS VÉGÜL, AMIÉRT JÖTTÜNK: A KOKTÉLOK VILÁGA
A koktélkaland előtt a LUCULLUS BT Alkoholista Divíziója megpróbált utánajárni annak a rejtélyes történetnek, hogy miképpen is alakultak ki a koktélok. Primer és szekunder kutatásokat egyaránt végző lelkes és porzó torkú kutatóink két genezis-teóriával hozakodtak elő. Ezek alapján két magyarázat szültetett. Egyfelől a koktél szó az angol „cock-tail” (tehát kakas-farok) szóösszetételből ered: eszerint a koktélok oly sokszínűek, mint a kakas farktollazata. A másik magyarázat a századelejei new-orleansi patikusok világából eredeztetendő. Régi mondák szerint a franciák által alapított újvilági városban a patikusok nagy keverőmasináknak számítottak. Persze, szigorúan csak a gyógyszerek terén. Nos, egy idő után egy bátrabb patikus a keverés tudományát átvitte az italok területére is, amikor is „cocketier-ben”, azaz tojástartóban kezdte el kínálni vendégeinek különböző, saját keverésű italait. Az italkeverésekből hamar kultusz lett, és az emberek elkezdtek mindenféle drinkeket össze-vissza kutyulni, a világ minden táján, egészen a mai napig.
KAKASTOLL vs. PÁVATOLL
A LUCULLUS BT Étel és Italfeldolgozási Digesztív Divíziójának a képviselője nem átallotta felvetni, hogy a kevert italok, a cock-tailek (kakasfarok tollak), esetleges alternatívaként jelentkezhetnek a római evőemberek pávatollaival szemben: ugyanis minél több ilyen szubsztancia érinti a torkunkat, annál nagyobb az esély arra, hogy gyomrunk tartalma előbb napvilágot lásson, minthogy evőemberi korpuszunkba való beépülésével saját magunkat szolgálná. Szorgosan kísérleteztünk, de ez a premissza nem nyert bizonyítást, ami miatt a híresztelést felverőket jól levertük.
Nagyon sokat jelentett persze Pető Tamás mixerbajnok profi segítsége is. A PING-PONG itallapján több mint százféle koktél szerepel – főleg Vodka, Whisky, Gin, Rum, Tequila alapú drinkek. Pető Tamás határozta meg a nem túl édes, egyszerűbb koktélok alapkoncepcióját a bárban, amelyet az itt megforduló mixerek egészítettek ki saját kreációikkal. Mindenki egyedi koktélok egész hadseregével ismerkedett, és a LUCULLUS egy egészen különleges világba nyert betekintést: a koktélok formai, alkimista, ízbeni kombinációi szinte végtelen kifejezési lehetőséget adnak a mixereknek. És persze, mint minden komoly dolog, ez is igényel tudományos felkészültséget és némi szerencsét is: ugyanis a koktélok esetében egy nanométernyi eltérés is katasztrofális következményekbe zülleszthet egy koktélivó estét. Ennek a trükkjeit tervezzük feltérképezni – előzetesen megjegyezzük, hogy Pető mesternek köszönhetően a kakastoll nem transzformálódott amolyan likvid pávatollá, nagytorkú tagságunk egyetlen tagja esetében sem.
A LUCULLUS Ó ÉS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐI
A LUCULLUS BT lezárta a 2004. évet, és tagjaink ebből az alkalomból egy díjra való spekulálás szándékával felolvasták despotizmustól és diktatorikus hajlamoktól mentes tagságunknak véleményeiket nagyszerű mozgalmunkról. A legérdekesebb véleményekből itt közlünk most egy kis ízelítőt.
s.t. & t.g.
