HTML

Együk meg a világot!

Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!

Címkék

címkefelhő

Legfrissebb fotóink

Ajánlott oldalak

Friss topikok

ARGENTIN MARHAHÚS TANGÓ

2004.08.27. 20:48 lucullus

2004. augusztusában az argentin életérzésben próbáltunk megmerülni; erre a legkiválóbb helyszínként pedig az El-Gaucho nevű argentin ételcsárda kínálkozott. (Cím: Bp., IX., Ráday u. 15., azonban tudomásunk szerint az étterem ma már nem létezik). Korábban a helyet többször is teszteltük és minden a legnagyobb rendben találtatott. A magyar pampákon már jól asszimilálódott, nagybajszos argentin legények ontották az argentin látványgrillen sülő fiatal marhahúsokat, keverték hozzá a nemzeti (chimichuri) mártást, és nem tudtak hibázni. Eztán az történt, hogy a legények valami rejtélyes oknál fogva hirtelen leléptek az igazi argentin pampákra, hátrahagyva csapot-papot, ugyanakkor látványgrillt és szaktudást nagyon nem. Mi pedig itt kockáztattunk egy nagyot: az argentin étkek elkészítését ugyanis rábíztuk az El-Gaucho étterem magyar szakácsaira…

 

 

A MINDENNAPI ARGENTIN ÉTKEZÉSEK

 

Minden valamirevaló argentin legalább négyszer étkezik naponta, ami természetesen régiónként változhat. A reggeli (Desayuno) általában könnyed étkezésnek számít itt, hiszen ilyenkor csak péksüteményeket fogyasztanak lekvárral és kávéval. Az ebédet (almuerzo) már általában komolyabban veszik, ahol előkerülnek a különböző húsok, zöldségek és saláták is. Munka után, ám vacsora előtt az argentinok szeretnek beülni az ún. confiterías-ba (magyarul kávéházba), hogy magukba döntsenek néhány hekto feketekávét és betermeljenek némi süteményt (picadas), sajtot, kagylót, szalámit, olivabogyót és földimogyorót is. Eztán jön csak el az argentin evőemberek legnagyobb öröme, a vacsora (Cena), ami a legnagyobb étkezésnek számít, és csak a legritkább esetben NEM tartalmazza a helyiek legnagyobb kincsét, az argentin marhát. Többen hajlamosak azt mondani, hogy az itt élő marhának a legjobb a húsa világszerte, és abban is megegyeznek a vélemények, hogy főleg a fiatal állatok járnak ebben az élen. A marhafogyasztás kultusza még a XIX. században kezdődött egyébként Argentínában, amikor a helyi pampákon legelésző több ezer marhát elkezdték befogdosni a helyi tehénpásztorok, a gaucho-k. A húst vasszerkezetekre húzva sütötték meg a nyílt tűz mellett, és ami érdekes, függőlegesen, a földbe szúrva. Természetesen az apparatúrát folyamatosan forgatni kellett, meg máshová leszurkálni, hogyha azt akarták, hogy a hús ne égjen meg.

 

Minden valamirevaló gaucho legalább három dolgot szeret az életben: mindenekelőtt a lovát, ami a legmegbízhatóbb társa, aztán a szabadságát némi romantikus Casanova fílinggel fűszerezve, és végül a marhahúsevés szertartását. Ez utóbbi pedig abból áll, hogy az omlós húsdarabokat éles késsel le kell nyiszálni a hússzerkezetről, rá kell tenni a puha kenyérre, meg kell locsolni a chimichuri mártással, mert az úgy jó. Ha már így többször említettük eme híres argentin mártást, akkor következzen most itt az étel elkészítésének módja: mindenekelőtt össze kell kevernünk némi fokhagymát, tengeri sót, őrölt chilit, babérlevelet, ½ liter vizet, olívaolajat és ecetet, majd az egész masszát 2-3 napig pihentetjük. Eztán már lehet is kenegetni a húsokra.

A z egyéb ételekre visszatérve: az imént említett nagy tűzből félrelapátolnak némi izzó faszenet, majd arra ráhelyeznek egy nagy rostlemezt, ahol végül megsütik a marha egyéb alkatrészeit. Az így készülő Asado nevű étel nagy népszerűségnek örvend a pampák országában.

 

Az ország legjellegzetesebb itala (a borok és a sörök mellett természetesen) a maté, ami úgy néz ki, mint a tea, ugyanakkor teljesen más az íze. Az ital úgy készül, hogy a verba nevű, krisztustövisre emlékeztető örökzöld növényt jól leforrázzák, majd ezüst szívószálon keresztül kiszívják az ibrikből a kesernyés nedűt.

 

A LUCULUSI ÉTELSOR

 

Ételsorunkat Serranói sonkatállal kezdtük, ezzel betekinthettünk „az Andok előkertjébe”. Eztán megízlelhettük a pampák leveit: nevezetesen az argentin zöldséglevest és az andalúziai hideg zöldséglevest. Eztán jött el az igazi evőemberek ideje, amikor is nekivágtunk a MARHAHÚS-TANGÓnak. Az El Gaucho grilltálon a következő tételek szerepeltek: argentin kolbász [chorizzo], sertéskaraj [costila de asado], hátszín [entrecot], bárány [cordero], csirkemell [pechuga de pollo], vegyessaláta és grillezett burgonya, bélszín steak frissenvágott argentin marhából, ami a ház specialitása volt. Volt ezen kívül vegyes bárány-tál [cordero a la parrilla] és  borjú oldalas[asado] is. Vegetáriánus barátainknak Eva Peron kedvencét javasoltuk, nevezetesen a Buenos-Airesi salátát. A NAGY FALKLAND-SZIGETEKI GYŐZELMET a vanília pudinghoz hasonló caramell flan és az argentíniai tejlekváros sütemény voltak hivatottak celebrálni, azonban ez elmaradt, mint ahogy a NAGY FALKLAND-SZIGETEKI GYŐZELEM is, anno.

 

MARAD A CSALÓDÁS

 

Sajnos a legtöbben rossz szájízzel távoztunk a helyről. Nem volt elég baj, hogy az argentin legények leléptek, a magyarok pedig nem argentin látványgrillen próbálták meg elkészíteni az argentin remekműveket, de a jéghideg húsok mellett még a ház is majdhogynem felgyulladt, a füstjelző pedig kétpercenként jelezte, hogy valami nem OK, és a riasztó is beindult néha, hála Istennek. Így jártunk.

 

Lbt

 

Címkék: argentin konyha

süti beállítások módosítása