HTML

Együk meg a világot!

Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!

Címkék

címkefelhő

Legfrissebb fotóink

Ajánlott oldalak

Friss topikok

Az afro-indiai (karibi) konyha násza, avagy enni Trinidad és Tobago-n

2009.02.06. 12:06 lucullus

Trinidad és Tobago egy kedves-kis karib-tengeri "elnöki" köztársaság, ahol a burjánzó trópusi kulináris alapanyagok szerencsésen párosulnak az indiai-afrikai "országalapítók" által frigyre lépett konyhairányzatokkal. A helyi kultúrszálak kibogozásában a hindu származású Dhanraj Dass és az afrikai eredetű Nadine Johnson segít bennünket. A cikk a Chili Magazin februári számában jelenik meg nyomtatásban.

 Szerencsés adottságok

A két nagy és tizenkilenc kisebb karibi szigetből álló Trinidad és Tobago több fronton is rendkívül szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a térségben talán itt tapasztalható a legnagyobb mértékben a politikai, gazdasági és társadalmi stabilitás. Mindez az ország olajkészleteire, nyersanyagaira és mezőgazdasági terményeire épül elsősorban, de a remek GDP-re, alacsony inflációra, a nem túl magas munkanélküliségre és a szárnyait épp bontogató turizmusra sem lehet éppen panaszuk a helyieknek. Tobago már majdnem teljes mértékben turistagyarmattá vált, bár érdekes, hogy a nagyobb testvér, Trinidad ugyanakkor még szinte el sem indult ezen az úton. "Az ország turizmussal foglalkozó minisztériuma kézzel-lábbal szeretné ezt korrigálni - tudom meg Nadine Johnson-tól, az ország turisztikai fejlesztéseiért felelős tisztviselőtől. 


A trópusi országokban megszokott esős-száraz évszakok váltakozása mellett az ország azon kevesek közé is tartozik a régióban, amit valamiért elkerülnek a nagy, "mindent vivő" karibi hurrikánok, és az éves átlagos középhőmérséklet is általában 20-30 fok körül alakul. Ez nagyon kellemes, még akkor is, ha a levegő itt meglehetősen párás, nehéz és a klímaváltozás miatt a csapadékos évszak jócskán betolakszik a szárazba, ami még a helyiek nagy nemtetszését is kiváltja.
Az emberek mindenféle szempontból toleránsak egymással, így jól megfér egymás mellett a római katolikus a protestánssal, a hindu a muzulmánnal, a fekete (afrikai eredetű) népcsoportok az Indiából jöttekkel és a mulatokkal, valamint egyre jobban kezdik elfogadni a Trinidadod még ritkaságszámba menő "fehéreket" is. A legjobb időpont az utazásra talán a február vége, ami a nagy helyi karneválok ideje, vagy a május, amikor is az ország legnagyobb gasztronómiai rendezvényét a "Megkóstolni TT-t" tartják - tudom meg Nadine Johnson-tól. Mindkét esemény a mi mércénkkel mérve finoman szólva is "túldimenzionált", mert a karneváli időszakban konkrétan teljes hangerőn pörög az egész sziget, a kulináris esemény pedig mintegy tízszerese egy itthoni hasonló kóstolósdinak. Nem árt az sem, ha csoportosan érkezünk, egyrészt a biztonság miatt, másrészt pedig így többfelé oszlanak a költségek is. "Egy szállodai szoba ára lehet akár tízszerese is egy apartmannak, ráadásul ott nem mindig törödnek az emberrel" - mondja hindu eredetű Dhanraj Dass, aki tanári hivatása mellett egy családi apartmant is üzemeltet. Nála nagyjából 10,000 Ft/fő/éj áron lehet szállást kapni, ami rendkívüli szeretettel, közvetlenséggel, reggelivel és egyéb kóstolókkal is párosul. Érdekes kettősség jellemzi a közlekedést is. A reptérről egyetlen dolog hozza be az embert, a sárga taxi, mintegy 12,000 Ft-ért. A városban ha a turista nem tud olyan apró trükköket, hogy a H betűs rendszámmal kezdődő közönséges autók a taxik, a P betűsek pedig magánautók, akkor pórul járhat, de ha "fehér" akcentussal szeretnénk magunkat elszállítmányoztatni valahová, akkor is kőkeményen kell ismernünk a "tarifákat", és még így sincs garantálva a fair üzletmenet. Mindamellett azt is muszáj az eszünkbe vésnünk, hogy a taxik inkább afféle "iránytaxik", amelyek a rajtuk kívül eső vonalakon irreális áron működnek. Jómagam 200 és 20,000 Ft-os fuvardíjas árajánlatot is kaptam ugyanarra az útra, tehát nagyon oda kell figyelnünk. Vannak emellett különböző színű mikrobuszok, ún. Maxi Taxik is, amelyek ugyanekkor fillérekért elvisznek bárhová - csak egy a gond, hogy ezek nem mindig ugyanabban az utcában szedik össze az utasokat... "Az idő is nagyon relatív fogalom itt" - okít Dhanraj - "ugyanis egy 14:00-ra megbeszélt találkozóra érkezhetünk 13 órakor, vagy 17 órakor is, és a Maxi Taxi is akkor indul, ha megtelik. Ha ez egy órát vesz igénybe, akkor addig vár mindenki." Az utcán tulajdonképpen bármivel leszólíthatnak a helyiek, amit talán a legjobb gyorsan visszautasítani. Engem pár nap alatt búvároktatással, ismeretlen nyelven való kéregetéssel, marihuána és egyéb kábszerek kínálásával, könnyűvérű nők szolgáltatásaival, valamint több beazonosíthatatlan kéréssel találtak meg, de "fehér testvérként", vagy Al Pacino-ként is érezhetjük magunkat. Bár az angol a hivatalos nyelv, ha ide jövünk, eddigi angoltudásunk jó 20%-át ha hasznosítani tudjuk, a többit újra kell tanuljuk a karibi angol szerint.
A kultúrák találkozása, a népek "kohója" egyébként a legszerencsésebb egyveleget talán a gasztronómia terén eredményezte, ami jól egészül ki a trópusi hozzávalókkal és a tenger végeláthatatlan kincseivel egyaránt - ebben mindkét beszélgetőpartnerem egyetértett.

A trinidad- és tobagoi konyha

Míg a Trinidad és Tobagon élő nemzetek, valamint az itt megtalálható alapanyagok alapján szerintem tökéletesen meg lehet határozni a helyi gasztronómia irányvonalait, a történelmi, földrajzi, vallási és egyéb ismérvek már nem annyira számottevőek ezen a téren. Az ország lakosságának közel 40-40 %-át kitevő indiai és afrikai leszármazottak gasztronómiai kultúrájához több kínai vendéglő, valamint arab jellegű ételkészítési szokás is társul, és ha ezeket összeadjuk, valamint hozzávesszük az itt található alapanyagokat, akkor gyakorlatilag helyben is vagyunk, nem kell tovább kutakodnunk. Annak ellenére mondom ezt, hogy az ország egyébként volt már brit, spanyol, francia, lett, de az ősrégi időkben még indián fennhatóság alatt is, és számos vallás is megtalálható a szigeteken, amelyek összesen  1581 m2-es területen helyezkednek el a Karib-tengerben.
Az első dolog, ami szembetűnik Trinidad és Tobagon, hogy itt a kertben csupa olyan dolog terem, ami nálunk nem. Ilyenek a "hagyományos" és kínai kókuszdió, a mandarin, banán, citrom, lime, papaya, többféle mangó, okra, manióka, gyömbér, kakaóbab, valamint a számunkra szinte teljesen ismeretlen növények, mint a kalulu, a dasheen (vagy taro) , a kalabash, a jo cai, az okra, meg hasonlók. Viszont a helyiek nem tudnak olyanokat megtermelni, mint a szőlő, az alma, körte, karalábé, répa, krumpli, retek, amiért bosszankodnak is - számukra ezek az egzotikusak, amiért a boltban, vagy a piacon szép summákat kérnek. Dhanraj kertjében az egész feljebb felsorolt arzenál megtalálható - az apartmanban lakók nagy, nagy örömére.
A másik dolog, ami kijózanítóan hathat az európaiakra, hogy a legjobb banán is 5-10 centis csak, ráadásul mézédes, a mandarin meg méregzölden is sokkal finomabb, mint az otthoni kémiasárga. A kókuszdió teje például üdítő folyadék itt, amely életerőt ad és finom is - hozzánk meg csak a szürke, kemény "dobozba" zárt "hús" jut el. A gyömbér puha, nagyon zaftos és az íze is sokkal teltebb, "kerekebb", a kalulu pedig, ami igazából egy spenótféle - olyan karakteres és erőteljes ízzel rendelkezik, hogy utána garantáltan nem lesz kedvünk egy ideig magyar spenótot enni. Pláne, hogy a helyiek hagymával-fokhagymával főzik fel, gyömbérrel és a kertből jövő bezanosíthatatlan zöldfűszerekkel (ilyen pl. a shado beni) fűszerezik, sárgaborsószerű dal-lal, azaz lencsével, valamint baszmati rizzsel tálalnak. így indulhat egy helyi reggeli, amihez mindenképpen dukál roti is, azaz a chapati-szerű lepény, ami lisztből, vízből, olajból, sóból és szódabikarbónából áll, és egy vaslapon van kisütve. A lepényre szórhatunk reszelt csicseriborsó-darabkákat is.
Egy másik alternatíva lehet például a lokális zöldbab, amit olajon átsütnek, majd helyi curry fűszerkeveréket, almchar masalát, gyömbért, sót és zölfűszereket adnak hozzá. Mindenki nagy kedvence az utcán árult Double-s lepény, amelyben csicseriborsó van, mango chutney-val (szósszal) és chilipaprikával. Dhanraj Dass olyan játszi könnyedséggel eszi, mintha zárt palacsinta lenne, holott nem az, nyitva van, és százfelé folyik el belőle a massza - legalább is nálunk, tanulatlanoknál. Hozzá kell tenni, igazából akkor is bőven jóllaknánk, ha csak gyümölcsöket reggeliznénk - jó szokásommá vált egy kiló banánnal indítani a napot errefelé...
Napközben már előjöhetnek viszont a "tartalmasabb" étkezések is, ahol barnababos curryt, főtt "főzőbanánt" és krumplipürét ehetünk, vagy főzött maniókát, kaszabét (amelynek kimondottan cukros-banán íze van) - ezek pedig már egyértelműen afrikai hatásokra utalnak Nadine Johnson szerint. Érdemes nagyon kiemelnünk a bácskai rizseshúshoz hasonló csirkepiláfot is (pilau, amiben van tarkabab és sötét kínai szójaszósz is), a panírozott és rántott bébicápa-burgert házi tésztában tálalva (bake'n shark). Utóbbi azért is jó, mert a növendékcápának teljesen csirkeíze van, frissen sütik hozzá a kenyeret, és százféleképpen ízesíthetjük - mi saját magunk. Érdemes kipróbálni hozzá a mango chutneyt, a pepper sauce-t, a chadon benit, a fokhagymamártást - garantáltan feledhetetlen élményben lesz részünk, nagy örömmel fogjuk enni az ételt, pláne, mert a fehérhomokos, délceg-kókuszdiós-pálmafás, paradicsomi Maracas Bay-en szolgálják fel, ahol hangos reggae zene és a két-háromméteres hullámok adják a háttérzajt. A helyiek rendkívül kedvelik a garnélát, a homárt, a királyrákot (crab), amiket általában helyben készülő curry fűszerkeverékekkel készítenek, kókusztejben fürösztenek, de a helyi termésű karibi curry fűszerkeverékkel ízesített, zsenge kecskehús is sok család kedvelt étele. "Aki nagyon bátornak érzi magát, megkóstolhatja az erdők vadjait, így a vízidisznót és őzeket, a nyulat, a tatut, esetleg az oposszumot is - mondja Dass, aki sóhajtva hozzáteszi, hogy ezekből sajnos egyre kevesebb van ma már. A mulatás, vidámság és végeláthatatlan karneválok országában természetesen sok trinidad és tobagoi rum fogy, ahogyan whiskey is, de sokan kedvelik a helyi 4-5%-os söröket (Carib, Pola, Stag), vagy a gyengébb gyömbérsöröket. Azon se lepődjünk meg,  ha egy söfőr a volán mögött is fogyaszt alkoholos italokat, és mégis alig van baleset az országban, ami már csak az utakon látható néha húsz-harminccentis szintkülönbségek, útfelmaródások és szűk lélekvesztők miatt is szinte lehetetelennek tűnik. Az utcán minden megtörténhet: láthatunk bódéból árusított kecskehúst hűtés nélkül a +30 fokban, friss garnélát egy asztalon kidobva, vagy méteres machete-vel felszerelt rastafáriánust kókuszdiós-talicskával, esetleg pucolt citromot árusító feketéket. Meglehetősen sok a zöldség- és gyümölcsárus, a halas, és a streetfood-ot kínálók tábora is. Ezek között válogathatunk kínai, arab, zsidó, indiai vagy más karibi jellegzetességeket, ami ugyancsak alátámasztja az országban fellelhető színességet, sokféleséget.
Rendkívül erősek itt az embert itt érő behatások, amelyek jócskán megmozgatják az ízlelőbimbóinkat is.

FOTÓK

Infoblokk

Repülőjegy: 180,000-250,000 HUF. (Londonon, vagy Brüsszel/New Yorkon keresztül).
Utazás: netto 13-16 óra.
Szállás: kb 10,000 HUF/fő/éj a BrahmaBhuta Guest House-ban reggelivel, törődéssel és közvetlenséggel (5, Waterbridge road, Blue Range, Diego Martin)
Vízum: nincs.
Főváros: Port of Spain.
Távolság Magyarországtól: 8850 km.
Klíma: trópusi, 20-30 fok egész évben, januártól- júniusig tart a száraz évszak.
Érdekességek: trópusi vegetáció, paradicsomi-kókuszdiófás, fehérhomokos strandok, karneválok, vidámság, nagyon erős/erőteljes ízek, valóban lélegzetelállító panoráma, hegyek, óceán.

További fotók: http://indafoto.hu/lucullus

Receptek
.
Tipp Trinidad és Tobagoi curry fűszerkeverék előállítására:

* őrölt koriander
* Édeskömény, avagy jeera
* köménymag
* kurkuma
* görögszéna
* zeller

Mivel a curry egy fűszerkeverék, amit ezerféleképp elkészíthetünk - jelen esetben az arányokra nem teszünk javaslatot. A lényeg, hogy a keverék alapját (mondjuk 40%-át) a kurkuma képezze - a többi fantáziánkon múlik!

Tipp mango chutney (mangó szósz) előállítására

* A mangót kisebb csíkokra vágjuk
* Zöld és narancssárga csípős chilit aprítunk hozzá
* Sót adunk hozzá
* Egy kevés gyömbért reszelünk rá (nem kötelező)
* Kevés vizet adunk hozzá, összekeverjük, majd 1-2 napig hűtőben pihentetjük.

Ideális: sültekhez, rotihoz, chapatihoz, pakorához (panírozott, rántott zöldségek)

Kalulu magyar spenótból

Hozzávalók

* 1 kg spenót
* zöldfűszerek - kakukkfű, petrezselyem, metélőhagyma
* zeller
* gyömbér
* 1 fej hagyma
* 2-3 gerezd fokhagyma
* só
* bors
* csípős zöld chili
* étolaj

Elkészítés

* A spenótleveleket mossuk meg
* Egy serpenyőben forrosítsunk olajat és pirítsuk át gyorsan az apróra vágott hagymát
* Adjuk hozzá a spenótleveleket, majd 1-2 percig süssük őket az olajon
* adjuk hozzá az apróra vágott zöldfűszereket, 2-3 gerezd apróra vágott fokhagymát, sót, borsot, némi reszelt gyömbért és zellert, és csípős, apróra vágott zöld chilit - ízlés szerint.
* Öntsünk rá 3-4 perc múlva kb. 2 dl vizet majd fedő alatt pároljuk az ételt kb. 10 percig
* A végén adjunk hozzá egy csepp citromot, és rizzsel tálaljuk.

Tippek

* Az ételt ízesíthetjük Trinidad és Tobagoi curry fűszerkeverékkel is
* A kalaluhoz tálalhatunk közönséges magyar sárgaborsófőzeléket is a rizs mellé.

 

Turóczi Gábor

Címkék: trinidad és tobagói konyha