HTML

Együk meg a világot!

Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!

Címkék

címkefelhő

Legfrissebb fotóink

Ajánlott oldalak

Friss topikok

Enni Máltán V. - enyhe csalódás végén, de a nyúlhús mindent feledtet

2008.09.28. 23:04 lucullus

Máltai sorozatunkat talán a legjellegzetesebb máltai specialitással zárjuk, a nyúllal, amelynek csak vagy kétszáz féle elkészítési módja létezik a szigeteken. Aki idegenkedik a nyúlhústól, annak elárulom, hogy ez a máltai nyúl olyan ízű volt, mint a csirke, és ha a csontok nem "árulkodtak volna", akkor teljesen abban a hiszemben maradok, hogy tényleg csirkét eszem. Pedig nem. De haladjunk sorjában.
Paceville egyik öblében foglaltunk helyet egy Raffael nevű helyen, ami igazi máltai specialitásokkal csábította magához az embereket. Sok ember, kockás terítő, rálátás a tengerre, szóval minden megvan, ami kell. Először is vegyes sajttálat kértünk, amelyen helyet kapott emmentáli, edami, gorgonzola, cheddar sajt egyaránt, meg borsozott, fehér helyi kecskesajt is. Ezek nagyon finomak és frissek voltak, de a baj az volt, hogy szőlőt és almát is hoztak mellé, amit nem kellett volna. A szőlő szégyenteljesen kókadozott, kb. egy hónapja szüretelhették, az almában meg félig benne a csumája... Azt hittem, rosszul látok... Ekkorát nem szoktam tévedni, amikor kiválasztok egy helyet... 
                                           Aztán a helyzet csak fokozódott, amikor kihoztak egy mikróban   megmelegített, és lehetetlenül kiszáradt timpanát, azaz rakott makarónit - na ekkor volt az a pillanat, amikor fel akartunk állni, borzongva, hogy soha többé ne is lássuk rémálmunkban sem ezt a helyet. Ekkor viszont egy pillanat alatt megváltozott minden : a pincér elnézést kért látván negyfokú elégedetlenségünket, és legközelebb már olyan két ételt hozott ki, amelyek rendkívül frissek és ízletesek voltak. Az egyik egy "ropogós" carbonara spagetti névre hallgatott, amelyben ropogós sonka, pecorino sajt, tojás, vaj és petrezselyem voltak az alkotóelemek (a spagetti úgy készül, ahogy az "átlagos" carbonara spagetti, csak ezt a végén még bedobják egy sütőformába, hogy ropogósra és laposra összesüssék). Ilyet még sosem ettem, de ez az étel rendkívül elnyerte a tetszésem. A másik étel a máltai nyúl volt, ezúttal "conniglio alla cacciatore" fomájában szervírozták, azaz megsütve, raguval. A fokhagymás húshoz a ragut babérlevélből, zellerből, fehérborból, petrezselyemből, illatos gyógynövényekből készítették, amihez főtt krumplit és babot adtak. A nyúl is jól bevéste magát az emlékezetembe (azt hiszem korábban ilyen nagy elánnal és étvággyal nem ettem ilyen állatot), mert valóban csirkére emlékeztetett, ráadásul a ragu is elbűvölt. A kisebb kellemetlenségek ellenére a helyi gasztronómiával teljes mértékben meg voltam elégedve, és fájó szívvel búcsúzom a szigetországtól. További sok sikert kívánok a máltaiaknak a kultúrájuk megőrzése terén vívott harcban - hátha nem özönli el őket a sok burgerking és mekdonáldsz, a Coca Cola meg nem csinál több olyan legalja húzást, hogy a Fantát ugyanolyan ízben dobja a piacra, mint a helyiek nagy kedvence, a kesernyés Kinnie nevű ital...

Címkék: máltai konyha