HTML

Együk meg a világot!

Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!

Címkék

címkefelhő

Legfrissebb fotóink

Ajánlott oldalak

Friss topikok

Ramasetter Vince hagyatéka

2010.10.08. 14:40 lucullus

Egy gyönyörű októberi hétvégén a sümegi Ramasetter pincében és Krigler panzióban találtuk magunkat, ugyanis itt foglaltak szállást az Extrém Szakácsnak, aki a Sümegi Művelődési Központban főzött ezúttal Paprikás Csirkét. Akkor még nem tudtuk, hogy az év egyik  legjobb gasztronómiai élményében lesz részünk, pedig "csak" bort kóstoltunk, hideg ízelítőkkel...

 

Ramasetter Vince (1806- 1878), sümegi kékfestő iparos, egykori polgármester, iskolalapító – „Sümeg atyja”

Kőszegen és Győrött járt gimnáziumba, majd folytatva németföldről betelepült apja mesterségét, ő is kékfestő lett. Emellett foglalkozott borkereskedéssel, kádárüzemet működtetett, sőt még papírt is gyártott. Az 1840-es évek derekán vált közismertté és népszerűvé, amikor a Védegylet mozgalmat támogató hölgyek az ő kelméit hordták. 1848-ban Sümeg mezőváros polgármesterévé választották. Kompanik Zsófiával kötött házasságából két gyermeke született, de mindkettő fiatalon meghalt. Szülővárosa gyermekeinek iskoláztatását alapítványokkal támogatta. Előbb (1846-ban) az iparostanoncok oktatását, majd 1855 áprilisában egy reáliskola létrehozását pártfogolta alapítványaival. Úttörő érdemei voltak a sümegi elemi iskola négy osztályossá szervezésében. Az 1850-es évektől fáradhatatlanul agitált az iskolafejlesztés mellett. 1864-ben az elemi leányosztályok, majd 1872-ben az óvoda számára ajándékozott telket és házat. Több alkalommal, így 1875-ben kelt végrendeletében is nagy összegeket áldozott Sümeg iskoláinak fejlesztésére. Szülővárosa szobrot emelt a tiszteletére.

 

Az elmúlt negyed század

A sümegi Öreghegyen található pince sorsáról, Ramasetter Vince halálát követően szinte semmit nem lehet tudni. A pincére húzott szép épület elenyészett, köveit széthordták; a terület és a pince maradványai az államosított mezőgazdaság idejében az illetékes termelőszövetkezet fennhatósága alá tartoztak; az utolsó időkben gombatermesztésre használták.
A pince az 1980-as évek közepén került a Krigler család kezelésébe, majd aztán tulajdonába. Az évtized végére a család a pincét kibontotta, az eredetinek megfelelő állapotában rendbe hozta.
A korábban gaztól felvert, szeméttel borított, környező területet, megtisztítása után, újra szőlővel telepítették be. A kilencvenes évek közepére már állandósultak a Ramasetter pince saját termelésű borait bemutató, jó hangulatú borkóstolók is.

Időközben, a pince fölött, megépült előbb a család új családi háza, majd annak, egy új épületszárnnyal való bővítését követően, 2002-ben megnyitotta kapuit a Krigler Panzió. Az évtized során elkészült még egy vadonatúj szőlőfeldolgozó- és borpalackozó üzem is, 2008-ban pedig, egy újabb épületegységben, átadásra került a mintegy 50 főt befogadni képes, családi rendezvények, baráti összejövetelek szervezésére is alkalmas rendezvényterem.

A gasztronómia fellegvára

A pince és a ráépült panzió ma a gasztronómia fellegvára. Nemcsak azért, mert az ebédlőteremben lélegzetelállító, San Marino-t is megszégyenítő látkép áll a rendelkezésünkre, hanem mert kiváló ételek is készülnek a falai közt. Az udvaron csipkebogyó szárad egy nagy edényben, a másikban galagonya pihen. Előbbiből fenséges teát és még fenségesebb lekvárt készítenek, utóbbit törkölypálinkáik ízesítésére használják. Állítom: soha nem ittam ilyen finom csipkebogyó teát (mivel a gyümölcstea = nem is tea) és a lekvár is olyan volt, mint egy folyékony, ugyanakkor sűrű olajos massza. Ezt szinte magában fogyasztottuk - íze a hetedik mennyországban van. Maguk készítik a sajtokat is - a borkóstolón és a reggelinél is volt hozzájuk szerencsénk - és szabadkoznak, hogy "mindig annyi tej van, hogy nem akarják kiönteni, és kénytelenek sajtot készíteni belőle". Amely a világon bárhol megállná a helyét - mert világszínvonalú. (Mi egy érlelt, tehéntejből készült füstölt sajtot és egy egyszerűbbet" kóstoltunk. Előbbi nagyon "friss" ízekkel rendelkezik, nem tolakodó, és állagra olyan, mint a parmezán, a másik még ennél is szelídebb, lágyabb. Kolbászaik is saját készítésűek, sós szalonnáik, és édeskés ízű vaddisznó szűzérmetallérjaik is. Az ember valóban úgy érzi - igenis van értelme a gasztronómiai törekvéseknek, és itt is nagyon jól látszik az a tézis, hogy a "jó konyha mindent elfőz, felhasznál". Itt egyébként még a kenyérnek és a víznek is más íze van. Ami a boraikat illeti - van Tramini, Szürkebarát, Irsai Olivér, Olaszrizling, de még Merlot is, amelyek szintén finomak. Talán a legkiválóbb a 2008-as Irsao Olivér boruk, amely tiszta, édeskés, citrusos jegyeket visel magán, és nincs keserű lecsengése - mint az összes többinek. A kaland nagyon izgalmas volt, noha tényleg csak a jéghegy csúcsát érintettük is meg. Egészen biztos, hogy visszatérünk még ide, és megkóstoljuk Krigler mama más főztjeit is!

Néhány fotó:

 

Címkék: ramasetter pincészet