Dear Nagyétkű, Nagyszomjú Társ!
Végre elérkezett az ideje, hogy olyan vacsorát szervezzünk, ami eddig még sohasem volt Magyarországon (és vélhetően nem is lesz). Trinidad és Tobago-i ízeket fogunk kóstolni, és ha szereted a nyugat-indiai ízeket némi karibi beütéssel, akkor köztünk a helyed eme rendkívül különleges vacsorán.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Lucullus BT renegát elnöke, Turóczi Gábor januárban 1 hetet töltött a karibi-szigeten, hogy megismerkedjen a helyi ételkultúrával, és mintegy 3 kg helyi fűszerkeverékkel térjen haza. Az utazásról ITT lehet olvasni, ITT meg fotókat nézegetni, de születtek írások a Chili és Vendéglátás magazinokban, illetve sikeres volt a (már-már szokásosnak mondható )helyi PAPRIKÁS CSIRKE főzés is, mintegy 25 médiamegjelenéssel.
A vacsorát a Maharaja étterem mesterei Jham Kulvinder Singh, Raúl, Krisna állítják össze, a vacsorán ígérte jelenlétét Akash Dass is, annak a Dhanraj Dassnak a testvéröccse is, aki Turóczi Gábor szállásadója volt Trinidad és Tobagón. Az ízek autentikusságát Turóczi Gábor ellenőrzi, a fűszerek mellett az alapanyagok sem Magyarországról érkeznek.
A vacsorán ezen kívül át lehet lapozni a Naparima lánykollégium Trinidad és Tobagói multikulturális szakácskönyvét, meg lehet tekinteni egy ötdolláros TT bankjegyet, egy TT lottószelvényt, néhány TT brosúrát, valamint szemügyre lehet venni, meg lehet kóstolni több helyi fűszert is, így TT curryt, Almchar Masalát, sáfrányport, Chadon Benyt, Jeera-t… Hogy örömünk felhőtlen legyen, mindehhez CHUTNEY zenét hallgatunk, ami az indiai kocsmahangulatot idézi, emellett van itt 1-2 igazi SOCA zene is, ami viszont karneváli hangulatot sugároz majd.
A trinidad- és tobagoi konyha
Míg a Trinidad és Tobagon élő nemzetek, valamint az itt megtalálható alapanyagok alapján szerintem tökéletesen meg lehet határozni a helyi gasztronómia irányvonalait, a történelmi, földrajzi, vallási és egyéb ismérvek már nem annyira számottevőek ezen a téren. Az ország lakosságának közel 40-40 %-át kitevő indiai és afrikai leszármazottak gasztronómiai kultúrájához több kínai vendéglő, valamint arab jellegű ételkészítési szokás is társul, és ha ezeket összeadjuk, valamint hozzávesszük az itt található alapanyagokat, akkor gyakorlatilag helyben is vagyunk, nem kell tovább kutakodnunk. Annak ellenére mondom ezt, hogy az ország egyébként volt már brit, spanyol, francia, lett, de az ősrégi időkben még indián fennhatóság alatt is, és számos vallás is megtalálható a szigeteken, amelyek összesen 1581 m2-es területen helyezkednek el a Karib-tengerben.
Az első dolog, ami szembetűnik Trinidad és Tobagon, hogy itt a kertben csupa olyan dolog terem, ami nálunk nem. Ilyenek a "hagyományos" és kínai kókuszdió, a mandarin, banán, citrom, lime, papaya, többféle mangó, okra, manióka, gyömbér, kakaóbab, valamint a számunkra szinte teljesen ismeretlen növények, mint a kalulu, a dasheen (vagy taro) , a kalabash, a jo cai, az okra, meg hasonlók. Viszont a helyiek nem tudnak olyanokat megtermelni, mint a szőlő, az alma, körte, karalábé, répa, krumpli, retek, amiért bosszankodnak is - számukra ezek az egzotikusak, amiért a boltban, vagy a piacon szép summákat kérnek. Dhanraj kertjében az egész feljebb felsorolt arzenál megtalálható - az apartmanban lakók nagy, nagy örömére.
A másik dolog, ami kijózanítóan hathat az európaiakra, hogy a legjobb banán is 5-10 centis csak, ráadásul mézédes, a mandarin meg méregzölden is sokkal finomabb, mint az otthoni kémiasárga. A kókuszdió teje például üdítő folyadék itt, amely életerőt ad és finom is - hozzánk meg csak a szürke, kemény "dobozba" zárt "hús" jut el. A gyömbér puha, nagyon zaftos és az íze is sokkal teltebb, "kerekebb", a kalulu pedig, ami igazából egy spenótféle - olyan karakteres és erőteljes ízzel rendelkezik, hogy utána garantáltan nem lesz kedvünk egy ideig magyar spenótot enni. Pláne, hogy a helyiek hagymával-fokhagymával főzik fel, gyömbérrel és a kertből jövő bezanosíthatatlan zöldfűszerekkel (ilyen pl. a shado beni) fűszerezik, sárgaborsószerű dal-lal, azaz lencsével, valamint baszmati rizzsel tálalnak. így indulhat egy helyi reggeli, amihez mindenképpen dukál roti is, azaz a chapati-szerű lepény, ami lisztből, vízből, olajból, sóból és szódabikarbónából áll, és egy vaslapon van kisütve. A lepényre szórhatunk reszelt csicseriborsó-darabkákat is.
Egy másik alternatíva lehet például a lokális zöldbab, amit olajon átsütnek, majd helyi curry fűszerkeveréket, almchar masalát, gyömbért, sót és zölfűszereket adnak hozzá. Mindenki nagy kedvence az utcán árult Double-s lepény, amelyben csicseriborsó van, mango chutney-val (szósszal) és chilipaprikával. Dhanraj Dass olyan játszi könnyedséggel eszi, mintha zárt palacsinta lenne, holott nem az, nyitva van, és százfelé folyik el belőle a massza - legalább is nálunk, tanulatlanoknál. Hozzá kell tenni, igazából akkor is bőven jóllaknánk, ha csak gyümölcsöket reggeliznénk - jó szokásommá vált egy kiló banánnal indítani a napot errefelé...
Napközben már előjöhetnek viszont a "tartalmasabb" étkezések is, ahol barnababos curryt, főtt "főzőbanánt" és krumplipürét ehetünk, vagy főzött maniókát, kaszabét (amelynek kimondottan cukros-banán íze van) - ezek pedig már egyértelműen afrikai hatásokra utalnak Nadine Johnson szerint. Érdemes nagyon kiemelnünk a bácskai rizseshúshoz hasonló csirkepiláfot is (pilau, amiben van tarkabab és sötét kínai szójaszósz is), a panírozott és rántott bébicápa-burgert házi tésztában tálalva (bake'n shark). Utóbbi azért is jó, mert a növendékcápának teljesen csirkeíze van, frissen sütik hozzá a kenyeret, és százféleképpen ízesíthetjük - mi saját magunk. Érdemes kipróbálni hozzá a mango chutneyt, a pepper sauce-t, a chadon benit, a fokhagymamártást - garantáltan feledhetetlen élményben lesz részünk, nagy örömmel fogjuk enni az ételt, pláne, mert a fehérhomokos, délceg-kókuszdiós-pálmafás, paradicsomi Maracas Bay-en szolgálják fel, ahol hangos reggae zene és a két-háromméteres hullámok adják a háttérzajt. A helyiek rendkívül kedvelik a garnélát, a homárt, a királyrákot (crab), amiket általában helyben készülő curry fűszerkeverékekkel készítenek, kókusztejben fürösztenek, de a helyi termésű karibi curry fűszerkeverékkel ízesített, zsenge kecskehús is sok család kedvelt étele. "Aki nagyon bátornak érzi magát, megkóstolhatja az erdők vadjait, így a vízidisznót és őzeket, a nyulat, a tatut, esetleg az oposszumot is - mondja Dass, aki sóhajtva hozzáteszi, hogy ezekből sajnos egyre kevesebb van ma már. A mulatás, vidámság és végeláthatatlan karneválok országában természetesen sok trinidad és tobagoi rum fogy, ahogyan whiskey is, de sokan kedvelik a helyi 4-5%-os söröket (Carib, Pola, Stag), vagy a gyengébb gyömbérsöröket. Azon se lepődjünk meg, ha egy söfőr a volán mögött is fogyaszt alkoholos italokat, és mégis alig van baleset az országban, ami már csak az utakon látható néha húsz-harminccentis szintkülönbségek, útfelmaródások és szűk lélekvesztők miatt is szinte lehetetelennek tűnik. Az utcán minden megtörténhet: láthatunk bódéból árusított kecskehúst hűtés nélkül a +30 fokban, friss garnélát egy asztalon kidobva, vagy méteres machete-vel felszerelt rastafáriánust kókuszdiós-talicskával, esetleg pucolt citromot árusító feketéket. Meglehetősen sok a zöldség- és gyümölcsárus, a halas, és a streetfood-ot kínálók tábora is. Ezek között válogathatunk kínai, arab, zsidó, indiai vagy más karibi jellegzetességeket, ami ugyancsak alátámasztja az országban fellelhető színességet, sokféleséget.
Rendkívül erősek itt az embert itt érő behatások, amelyek jócskán megmozgatják az ízlelőbimbóinkat is.
Az első dolog, ami szembetűnik Trinidad és Tobagon, hogy itt a kertben csupa olyan dolog terem, ami nálunk nem. Ilyenek a "hagyományos" és kínai kókuszdió, a mandarin, banán, citrom, lime, papaya, többféle mangó, okra, manióka, gyömbér, kakaóbab, valamint a számunkra szinte teljesen ismeretlen növények, mint a kalulu, a dasheen (vagy taro) , a kalabash, a jo cai, az okra, meg hasonlók. Viszont a helyiek nem tudnak olyanokat megtermelni, mint a szőlő, az alma, körte, karalábé, répa, krumpli, retek, amiért bosszankodnak is - számukra ezek az egzotikusak, amiért a boltban, vagy a piacon szép summákat kérnek. Dhanraj kertjében az egész feljebb felsorolt arzenál megtalálható - az apartmanban lakók nagy, nagy örömére.
A másik dolog, ami kijózanítóan hathat az európaiakra, hogy a legjobb banán is 5-10 centis csak, ráadásul mézédes, a mandarin meg méregzölden is sokkal finomabb, mint az otthoni kémiasárga. A kókuszdió teje például üdítő folyadék itt, amely életerőt ad és finom is - hozzánk meg csak a szürke, kemény "dobozba" zárt "hús" jut el. A gyömbér puha, nagyon zaftos és az íze is sokkal teltebb, "kerekebb", a kalulu pedig, ami igazából egy spenótféle - olyan karakteres és erőteljes ízzel rendelkezik, hogy utána garantáltan nem lesz kedvünk egy ideig magyar spenótot enni. Pláne, hogy a helyiek hagymával-fokhagymával főzik fel, gyömbérrel és a kertből jövő bezanosíthatatlan zöldfűszerekkel (ilyen pl. a shado beni) fűszerezik, sárgaborsószerű dal-lal, azaz lencsével, valamint baszmati rizzsel tálalnak. így indulhat egy helyi reggeli, amihez mindenképpen dukál roti is, azaz a chapati-szerű lepény, ami lisztből, vízből, olajból, sóból és szódabikarbónából áll, és egy vaslapon van kisütve. A lepényre szórhatunk reszelt csicseriborsó-darabkákat is.
Egy másik alternatíva lehet például a lokális zöldbab, amit olajon átsütnek, majd helyi curry fűszerkeveréket, almchar masalát, gyömbért, sót és zölfűszereket adnak hozzá. Mindenki nagy kedvence az utcán árult Double-s lepény, amelyben csicseriborsó van, mango chutney-val (szósszal) és chilipaprikával. Dhanraj Dass olyan játszi könnyedséggel eszi, mintha zárt palacsinta lenne, holott nem az, nyitva van, és százfelé folyik el belőle a massza - legalább is nálunk, tanulatlanoknál. Hozzá kell tenni, igazából akkor is bőven jóllaknánk, ha csak gyümölcsöket reggeliznénk - jó szokásommá vált egy kiló banánnal indítani a napot errefelé...
Napközben már előjöhetnek viszont a "tartalmasabb" étkezések is, ahol barnababos curryt, főtt "főzőbanánt" és krumplipürét ehetünk, vagy főzött maniókát, kaszabét (amelynek kimondottan cukros-banán íze van) - ezek pedig már egyértelműen afrikai hatásokra utalnak Nadine Johnson szerint. Érdemes nagyon kiemelnünk a bácskai rizseshúshoz hasonló csirkepiláfot is (pilau, amiben van tarkabab és sötét kínai szójaszósz is), a panírozott és rántott bébicápa-burgert házi tésztában tálalva (bake'n shark). Utóbbi azért is jó, mert a növendékcápának teljesen csirkeíze van, frissen sütik hozzá a kenyeret, és százféleképpen ízesíthetjük - mi saját magunk. Érdemes kipróbálni hozzá a mango chutneyt, a pepper sauce-t, a chadon benit, a fokhagymamártást - garantáltan feledhetetlen élményben lesz részünk, nagy örömmel fogjuk enni az ételt, pláne, mert a fehérhomokos, délceg-kókuszdiós-pálmafás, paradicsomi Maracas Bay-en szolgálják fel, ahol hangos reggae zene és a két-háromméteres hullámok adják a háttérzajt. A helyiek rendkívül kedvelik a garnélát, a homárt, a királyrákot (crab), amiket általában helyben készülő curry fűszerkeverékekkel készítenek, kókusztejben fürösztenek, de a helyi termésű karibi curry fűszerkeverékkel ízesített, zsenge kecskehús is sok család kedvelt étele. "Aki nagyon bátornak érzi magát, megkóstolhatja az erdők vadjait, így a vízidisznót és őzeket, a nyulat, a tatut, esetleg az oposszumot is - mondja Dass, aki sóhajtva hozzáteszi, hogy ezekből sajnos egyre kevesebb van ma már. A mulatás, vidámság és végeláthatatlan karneválok országában természetesen sok trinidad és tobagoi rum fogy, ahogyan whiskey is, de sokan kedvelik a helyi 4-5%-os söröket (Carib, Pola, Stag), vagy a gyengébb gyömbérsöröket. Azon se lepődjünk meg, ha egy söfőr a volán mögött is fogyaszt alkoholos italokat, és mégis alig van baleset az országban, ami már csak az utakon látható néha húsz-harminccentis szintkülönbségek, útfelmaródások és szűk lélekvesztők miatt is szinte lehetetelennek tűnik. Az utcán minden megtörténhet: láthatunk bódéból árusított kecskehúst hűtés nélkül a +30 fokban, friss garnélát egy asztalon kidobva, vagy méteres machete-vel felszerelt rastafáriánust kókuszdiós-talicskával, esetleg pucolt citromot árusító feketéket. Meglehetősen sok a zöldség- és gyümölcsárus, a halas, és a streetfood-ot kínálók tábora is. Ezek között válogathatunk kínai, arab, zsidó, indiai vagy más karibi jellegzetességeket, ami ugyancsak alátámasztja az országban fellelhető színességet, sokféleséget.
Rendkívül erősek itt az embert itt érő behatások, amelyek jócskán megmozgatják az ízlelőbimbóinkat is.
A menüsor
Kezdésnek
* „Dosti roti” (kenyérféle) mango chutney-val, fokhagymaszósszal és pimentos paprikával
Folytatásnak
* Cápacurry, Maracas öböl-béli cápából
* Házi készítésű okra, paradicsommal
* „Chicken a lá king” , mely kókuszdióval készül. Ahogy a tobagóiak kedvelik. * Burgonyacurry csicseriborsó hozzáadásával, az egyszerű embrek eledele.
* Pelau rizs
* Sadha roti (kenyérféle, ahogy az utcán fogyasztják)
* Házi készítésű okra, paradicsommal
* „Chicken a lá king” , mely kókuszdióval készül. Ahogy a tobagóiak kedvelik. * Burgonyacurry csicseriborsó hozzáadásával, az egyszerű embrek eledele.
* Pelau rizs
* Sadha roti (kenyérféle, ahogy az utcán fogyasztják)
Édességnek
* "A Maharáni rózsája"
(A menüsor még változhat).
Időpont: 2009. április 16. (csütörtök) és 17. (péntek) 19:30.
Helyszín: Maharaja étterem, 1074-Budapest, Csengery u. 24.
Helyszín: Maharaja étterem, 1074-Budapest, Csengery u. 24.
Érdeklődés, jelentkezés: +3620 240-8530, elnokseg@lucullusbt.hu
