HTML

Együk meg a világot!

Üdvözöljük a Lucullus BT gasztronómiai egyesület időtmegállító, teretszétszelő gasztroblogján. Az egyetemes gasztronómiát népszerűsítjük 2003 óta, valamint megismertetjük a külföldi (konyha)kultúrákat az alapanyagokon, ételeken és rendezvényeken keresztül. Légy Te is része a folyamatnak! Hírlevélért küldj e-mailt az elnokseg@lucullusbt.hu címre!

Címkék

címkefelhő

Legfrissebb fotóink

Ajánlott oldalak

Friss topikok

Enni Máltán III. – ázsiai fúzió Hugóéknál

2008.08.31. 21:24 lucullus

A máltai gasztronómiai palettán üde színfoltot képeznek a különböző ázsiai és fúziós-ázsiai konyhák. Egymás hegyén-hátán sorakoznak az indiai, kínai, japán és más ázsiai éttermek, és hamar otthoni érzésünk támadhat a nevek láttán: Maharaja, Fuji, Shalimar, Wang’s… Mi a St Julian „bár” utcájából nyíló Hugo’s nevű fúziós ázsiai étekműhelybe térünk be, ahol trendi asztalok, sötét tónusok és nagy adag jókedv uralkodik. A háttérben néhány ázsiai szakács tevékenykedik serényen a konyhában, arcvonásaik alapján inkább thai-ok, vagy indonézek lehetnek, mintsem kínaiak, vagy japánok. Az étlap ugyanezen népcsoportok ételeit reprezentálja: a japán sushitól a kínai tésztákon és thai curryken át az összetettebb indonéz ételekig sokféle étel közül válogathatunk. Kezdésnek szezámbundában sült csirkét kérünk hoi sin szósszal. A csirke érdekes, ropogós, a szezámmagtól íze viszont „nagyon lent van”. Ez nem jelenti azt, hogy rossz volna, ez lent van, mintha le kellene hajolnunk érte. A hoi sin szósz a kantoniak nagy kedvence, mely elvileg sötét szójából, fokhagymából, chilipaprikából, kínai édesburgonyából és egy sor más fűszer keverékéből készül. Az én kedvencemmé viszont nem annyira fog válni, mert a kantoni ízlés jó messze esik a magyar, de a „megszokottabb” kínai ízektől is. Elég vad a dolog, de még egyszer jelzem, hogy nem rossz, hanem vadidegen az érzés. Eztán makitálat kérünk rizsbe bújtatott uborkával, vörös algába, azaz nori-ba csomagolva. A tenger összes esszenciája összpontosul a mintegy 3 cm magas építményekben, ami engem meglehetősen mellbe ver, lévén, hogy idegenkedem a japán konyhától. Sokkal barátibb, ha eszünk mellé egy kevés wasabi pastát is, ami a japán (torma-jellegű) gyökérféleségből készül, és az ízén túl az orrodat is jól kitisztíccsa. A finisben már „otthonosan mozgok”, ugyanis az általam kedvelt sárga thai curry-t rendelem, ami a meghirdetett HHH (nagyon csípős) jelzéssel ellentétben csak kicsit csíp. A kókuszdió-alapú marhahúsos tésztatálban a gyömbér, a paprika, a hagyma és a szójaszósz dominálnak, de időnként azért felszisszenek, amikor egy-egy csípős chilidarabka lecsúszik a torkomon. Ez a legjobb fogás az egészben, én meg azt fájlalom hirtelen, hogy itthon miért nincsenek ilyen fúziós ázsiai bárok. Vagy vannak? Kimondottan én nem ismerek ilyeneket…



A vacsora ára, vízzel és Ice Teával – kb. 50 Euro
Elégedettségi faktor: 90%.
 

Címkék: máltai konyha